Azonban Brian Greene, a Columbia Egyetem elméleti fizikusa (1) és bestseller szerző szerint vannak módok arra, melyek alapján képesek vagyunk megmondani, hogy a mi világegyetemünk vajon csak egy a sok közül. És mindennek van néhány nagyon érdekes következménye a szabad akarat fogalmára nézve.
"Vannak bizonyos változatai a multiverzumnak, melyeknek helyesnek kell lenniük, és a leginkább megerősíthetők," - mondta Greene.
Először is tudnunk kellene, hogy milyen típusú multiverzumban élünk. A két fő elmélet a kvantummechanika és a húrelmélet világából érkezik, de a kvantummechanika multiverzuma csak matematikailag létezik, ami a húrelméletet jobb jelöltté teszi a tesztelésre.
A húrelmélet általános célja, hogy létrehozza a "minden elméletének" egységét, mely azon feltételezésen alapul, hogy az univerzum minden anyagát apró, táncoló "húrok" alkotják a kvarkok mélyén elrejtve, amelyek szabályozzák, hogy milyen típusú anyagot hoznak létre a rezgésük mintázatai által.
A húrelmélet azért nagyszerű, mert képes egyesíteni a kvantummechanikát és a gravitációt, de matematikailag működik, ahol lennie kell 10 fizikai dimenziónak valahol elrejtve szemben azzal a néggyel, amit mi most látunk. Ez azt is jelenti, hogy rengeteg különböző univerzum lehet eldugva, mindegyik eltérő fizikai törvényekkel, mint például az elektronok tömege és a gravitációs állandók.
Vagy ahogy Greene fogalmaz: "Ha az univerzum egy kenyér, akkor minden, amit tudunk, egyetlen szeletében zajlik."
Tehát hogyan tudhatjuk meg, hogy több másik multiverzummal létezünk együtt? A húrelmélet esetében a kenyér szeletünk morzsái átvándorolhatnak egy másikba azok összeütközése eredményeként, és talán képesek leszünk észlelni a hiányzó energia jellemzőiket részecskegyorsítók használatával, mint a nagy hadronütköztető a CERN-ben.
Egy alternatív elmélet a felfújódás, ami arra utal, hogy az univerzum gyorsan tágult, mint egy buborék az első másodperc tört része alatt a Nagy Bumm után, és más univerzumok ugyanezt tehették a sok másik ősrobbanás során.
Ebben az esetben a mi buborékunk a kozmikus tenger más buborékjai mellett úszkál, és ez azt jelenti, hogy kölcsönhatásba léphetnek. "Elkerülhetetlenül össze fognak ütközni, ami talán jeleket hagy a kozmikus égen, melyeket megpróbálhatunk megkeresni," - írta Eugene Lim, a King's College London elméleti és részecske fizikusa az Egyesült Királyságban. (2)
A kutatók most ezeket a jeleket keresik - amelyek lehetnek üregek vagy meleg és hideg foltok - a Nagy Bumm után visszamaradt kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásban. Ami azt illeti, a kozmológusok talán már rá is leltek egy ilyen nyomra. Mit is jelent az emberiség számára, ha valóban erről van szó?
Ahogy Greene kifejtette, a végtelen számú univerzum létezése garantálja, hogy legalább egy másik személy van odakinn, aki ennek a cikknek egy másik változatát olvassa. Az egyik változatunk talán úgy dönt, hogy elolvassa, míg a másik nem, amely egyfajta játék a szabad akarattal.
De senki ne aggódjon, mert Greene véleménye szerint a szabad akarat egyébként sem létezik, mert az csak egy emberi érzés, és nem egy részecske, amit a fizika képes leírni.
"Amikor felemelem a teáscsészét, ez az érzés teljesen valós," - mondja Greene. "De ennyi az egész. Ez egy érzés."
Tehát a lényeg az, hogy talán egy napon képesek leszünk felismerni a párhuzamos univerzumokra vonatkozó bizonyítékokat fejlett kísérletek segítségével, de hogy megtesszük ezt vagy sem, nem igazán számít. Mégis, függetlenül attól, hogy ez nem más, mint egy megérzés, valószínűleg meglepő lenne tudni, hogy nem a miénk az egyedüli univerzum odakinn.
(1) - http://physics.columbia.edu/people/profile/406
(2) - https://theconversation.com/the-theory-of-parallel-universes-is-not-just-maths-it-is-science