Ahogy a kutyák csóválják a farkukat, befurakodnak az ölünkbe vagy ellopják a párnánkat, abból nyilvánvalóan úgy tűnik, mintha viszontszeretnének bennünket. De mivel a kutyák nem mondják el, hogy mi folyik a szőrös fejükben, hogyan lehetünk ebben biztosak?
Hála a legújabb agyi képalkotó technológiáknak, kezdünk egyre jobb képet kapni a kutyák koponyáján belüli történésekről.
Ez valóban így van, a tudósok a kutyák agyát tanulmányozzák. És amit a vizsgálatok mutatnak, az jó hír minden kutyatulajdonos számára. A kutyák úgy tűnik nem csak, hogy viszontszeretnek bennünket, hanem valójában családtagként tekintenek ránk. Kiderült, hogy a kutyák jobban támaszkodnak az emberre, mint a saját fajtájukra a ragaszkodás, a védelem és mindenféle dolog terén.
A legközvetlenebb bizonyíték arra, hogy a kutyák menthetetlenül az embereknek szentelik magukat, egy legújabb képalkotó vizsgálat eredménye (1), melyet a szagok agyi feldolgozásával összefüggésben végeztek. Az állati észlelést vizsgáló tudósok az Emory Egyetemen arra képeztek ki kutyákat, hogy mozdulatlanul feküdjenek egy MRI gépben és fMRI-t (funkcionális mágneses rezonancia) használtak az emberi és kutya szagok (ismerős és ismeretlen) által kiváltott neurális válaszok mérésére. Mivel a kutyák a világban az orrukkal tájékozódnak, a mód, ahogy feldolgozzák a szagokat, potenciális betekintést nyújt a szociális viselkedésükbe.
A tudósok megállapították, hogy a kutyatulajdonosok illata valójában aktiválja az agyuk "jutalom központját," az úgynevezett nucleus caudatus-t. A szálló szagok közül a kutyák voltaképpen fontossági sorrendet állítanak fel az emberek javára minden mással szemben.
Ezek az eredmények egybevágnak más kutatásokkal. Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatói a kutyák agyi aktivitását tanulmányozták válaszul különböző emberi és kutya hangokra, beszédre és ugatásra, értelmes morgásra és sóhajtásra mind az ember, mind kutya részéről. Ezen tanulmány előtt fogalmunk sem volt, hogy mi történik a kutyák agyában, amikor egy ember hangot bocsát ki. (2)
Több meglepő eredmény között a vizsgálat jelentős hasonlóságokat tárt fel aközött, ahogy a kutya és az emberi agy feldolgozza az érzelmileg terhelt szóbeli hangokat. A kutatók azt találták, hogy a boldog hangokra az ember és a kutya esetében is ugyanaz a hallókérgi terület reagál. Ez a hasonlóság képezi a kutya-ember kötődés rendkívül erős kommunikációs rendszerének az alapját.
Vagyis a kutyák nem csak úgy tűnik, hogy felfogják a finom hangulati változásainkat, hanem gyakorlatilag fizikailag is érzékelik őket.
"Nagyon izgalmas felfedezés továbbá, hogy a kutya és az ember agya a hangokban rejlő érzelmeket hasonló módon dolgozza fel – mutatott rá Dr. Andics Attila kutató és a tanulmány vezető szerzője. – A legmeglepőbb az, hogy a kutya agyában is ugyanaz a korai hallókérgi terület reagál erősebben a pozitívabb hangokra, mint az emberében. Ráadásul ez független attól, hogy melyik faj hangjairól van szó.""Nincs szükségünk képalkotásra ahhoz, hogy lássuk, hogyan működik ez a kommunikáció (kutyák és emberek között), de nélküle nem értettük volna meg, hogy miért működik. Most már valóban kezdjük megérteni." (3)
A viselkedés kutatás is alátámasztja a legújabb idegtudományi eredményeket. Andics szerint a kutyák ugyanúgy kölcsönhatásban vannak az emberi gondozóikkal, mint a csecsemők a szüleikkel. Amikor a kutyák félnek vagy aggódnak, a tulajdonosaikhoz rohannak, ahogy a nehéz helyzetbe került kisgyermekek sietnek a szüleikhez. Ez a viselkedés szöges ellentétben áll más háziállatokéval: a macskák illetve a lovak kővé dermednek, majd elszaladnak.
Valamint a kutyák az egyetlen nem főemlős állatok, akik belenéznek az ember szemébe. Ez olyasvalami, amit Andics és más kutatók is felfedeztek körülbelül egy évtizeddel ezelőtt, amikor a farkasok megszelidítését tanulmányozták, amiről úgy gondolták, hogy osztoznak ezen a tulajdonságon. Ez egy egyedülálló viselkedés a kutyák és az ember között - a kutyák keresik a szemkontaktust az emberrel, viszont a biológiai kutya szüleikkel nem.
"A tulajdonosaikhoz való kötődés sokkal fontosabb a kutyák számára, mint más háziállatokhoz," - mondta Andics.
A tudósok a kutya-emberi kapcsolatot az ellenkező irányba is megvizsgálták. Mint kiderült, az emberek viszonozzák a kutyák erős érzelmeit. Másfél éve a PLoS One folyóiratban megjelent tanulmányban (4) a Massachusetts-i Általános Kórház kutatói megmérték az emberi agyi aktivitást válaszul kutyák és gyerekek fotóira. A tanulmány résztvevői olyan nők voltak, akiknek legalább két éve volt kutyájuk vagy gyermekük. Mindkét típusú fotók agyi aktivitást váltottak ki olyan régiókban, melyek kapcsolatban vannak az érzelmekkel, a jutalommal, a hovatartozással, a vizuális feldolgozással és a szociális kölcsönhatással. Alapjában véve a szőrös, és a kevésbé szőrös családtagok is egyformán boldoggá tesznek bennünket.
A kutyák szerelmesei azonban elkövettek néhány figyelemre méltó baklövést a kutyák arckifejezéseinek értelmezése során, például a gyakran dokumentált sunyi pillantásról azt feltételezték, hogy az bűntudatot jelent, egy olyan érzelmet, amellyel kapcsolatban a legtöbb viselkedés szakértő egyetért, hogy ahhoz egy olyan sokoldalú fogalmi öntudat szükséges, amivel a kutyák valószínűleg nem rendelkeznek.
De ahogy a család esetében, a kutyák viselkedésének ösztönös megérzése is gyakran helyes.
A pontos kívánság vagy aggodalom, ami egy kutya gyászos pillantásában lappang, nem mindig egyértelmű. De élvezhetjük azt a tényt, hogy tudjuk, a háziállataink legalább annyira szeretnek bennünket, ahogy reméltük, vagy talán jobban. Még ha nem is teljes értékű gyerekek, úgy tekintenek ránk, mint a családjukra. Sokak számára azonban mindig is a gyerekeik maradnak.
(1) - http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0376635714000473
(2) - http://www.cell.com/current-biology/abstract/S0960-9822(14)00123-7
(3) - http://old.mta.hu/mta_hirei/az-emberehez-hasonlo-fajtarsak-hangjara-erzekeny-teruletet
(4) - http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0107205