![]()
Az Atlantis űrsikló küldetése volt az utolsó a 135 misszióból álló űrprogram során, melynek felemelkedését és bukását, a valaha véghezvitt legambiciózusabb vállalkozás történetét követhetjük nyomon. Az elmúlt három évtizedben az űrsikló az 1981-es első indítása óta az amerikai technológiai dominancia ikonikus szimbólumává vált, miközben átírta az űrutazás szabályait. Itt volt egy újrahasznosítható jármű, amely képes volt felemelkedni, mint egy rakéta, Föld körüli pályára szállítani embereket és rakományt, majd egy olyan kifutópályán landolni, mint a repülőgépek, és ezt megtette újra és újra. De két katasztrófa 1986-ban és 2003-ban és 14 űrhajós elvesztése az egész világot sokkolta, előrevetítve a program és egy korszak végét. Az öröksége azonban rendkívüli volt. 30 év szolgálati idő alatt az űrsiklók több kilométert repültek, több missziót vittek véghez és több férfit és nőt juttattak Föld körüli pályára, mint bármely más űrhajó a történelemben. Átalakította megértésünket az univerzumról, segítette a technológiai fejlődést, és lehetővé tette számunkra, hogy tanulmányozzuk annak a környezeti következményeit, amit a bolygónkkal teszünk. 2011. júliusát követően, miután az űrsikló utoljára járt az űrben, az Egyesült Államok már nem képes önerőből embert küldeni a kozmoszba több mint fél évszázad után első alkalommal.
