Ma, a különféle tanulmányok egyre inkább azt mutatják, hogy sok nem emberi lény is képes érezni. Az elefántok úgy tűnik képesek fájdalmat érezni, míg a delfinek és bálnák örömüket fejezik ki, vagy valami nagyon hasonlót. A papagájok házsártossá válhatnak, a sertések és tehenek megijednek, a csirkék elszomorodnak, a majmok látszólag zavarba jönnek. Kísérletek kimutatták, hogy a patkányok izgatottá válnak, amikor látják, hogy egy másik patkányon műtétet végeznek. Amikor egy csapdába esett társukat mutatják nekik és egy darab csokoládét, előbb kiszabadítják kalitkába zárt testvéreiket, majd utána esznek. Vannak bizonyítékok arra is, hogy a patkányok örömüket lelik abban, ha csiklandozzák őket. (1)
Mindez nem meglepő a kedvtelésből tartott állatok tulajdonosainak, vagy bárki számára, aki elég hosszú ideig figyel bármilyen állatot. A tudomány újra felfedezi azt, amire Charles Darwin jutott következtetésként "Az ember és az állat érzelmeinek kifejezése" (2) című 1872-es könyvében: az emberek és más fajok közötti eltérések azon képességeket illetően, hogyan éreznek és ezt hogy fejezik ki, mértékükben különböznek és nem természetükben. Ez egy kis lépés innen annak felismeréséig, hogy az egyes állatok is rendelkeznek személyiséggel, és számolni kell azzal, hogy nem csak élnek, hanem saját életük van.
Egyesek amellett érvelnek, hogy más lények jobban tudatában lehetnek az érzéseiknek, mint az emberek, mert a tudat elsődleges formájával rendelkeznek: tudatában vannak saját maguknak és környezetüknek, de ez kevésbé terhelt bonyolult gondolkodással és tépelődéssel, ami az emberi öntudatot jellemzi. Jeffrey Masson a "Miért sír az elefánt?" című könyv szerzője megjegyezte, hogy az állatok "higítatlan tisztaságú és világos"érzésekkel rendelkeznek összehasonlítva a "látszólag homályos és elérhetetlen emberi érzésekkel." Továbbá azt is figyelembe kell vennünk, hogy az emberek talán nem is képesek megtapasztalni az érzelmeknek azon teljes körét, ami az állatvilágban megtalálható. Jonathan Balcombe etológus rámutat: "A néha teljesen más életkörülményeik és érzékszervi képességeik fényében más fajok olyan érzelmi állapotokat tapasztalhatnak meg, amit mi nem." (2)
Az érzés - egy szervezet képessége, hogy érezzen - alapvető az életben. Ha az emberi lényeknek lelkük van, sokkal inkább rendelkeznek érzésekkel mint tudatossággal. Sokkal inkább a szenvedélyeink motiválnak bennünket, mint az értelem, amiről úgy érezzük, hogy helyes vagy rossz dolgokra vezet bennünket. A néhai pszichoanalitikus Alexander Lowen az "Öröm: Az élet egy kreatív megközelítése" (1970) című könyvében ezeken a kapcsolatokon meditált, és azt mondta, hogy "Egy ember lelke a testében van. A testén keresztül egy személy részét képezi az életnek és a természetnek... Ha a testünkkel azonosulunk és van lelkünk, akkor a testünkön keresztül az egész teremtett világgal azonosíthatjuk magunkat." Amíg élünk - tehát érzünk - kapcsolatban vagyunk egymással és a természeti világgal. Egy szóval, lelket leheltek belénk.
Erre az állatvilágban is bőven találhatók rendkívüli példák. Adriaan Kortlandt etológus egyszer megfigyelt egy vad csimpánzt Kongóban, (3) aki "15 percen keresztül bámult egy különösen szép naplementét, figyelve a változó színeket," lemondva a vacsorájáról ebben a folyamatban. Másutt afrikai elefántok, melyek egyazon családhoz vagy csoporthoz tartoznak, különválás után hangos morajló kórussal és üvöltéssel köszöntik egymást, ahogy együtt rohannak, csapkodnak a fülükkel és körbe-körbe forognak.
http
Hála az internetnek, folyamatosan láthatunk példákat, melyek az állatok együttérzését bizonyítják, kezdve egy majomtól, aki megment egy varjút, a gorilláig, aki megvéd egy 3 éves kisfiút, amikor az beesik a számára elzárt területre az állatkertben. Az állati hálát bizonyító különösen feltűnő eset Kalifornia partjainál történt 2005-ben, ahol egy nőstény hosszúszárnyú bálnát találtak halászok által használt műanyag kötelekbe gabalyodva. Ahogy arról Frans de Waal, "Az együttérzés kora: A természet leckéi egy kedvesebb társadalomért" (2009) című könyv szerzője beszámolt: "A kötelek belevájtak a zsírjába, vágásokat hagyva. Az egyetlen módja a bálna kiszabadításának az volt, ha lemerülnek a felszín alá és elvágják a köteleket." A búvárok egy órát töltöttek a feladattal, ami különösen kockázatos volt az állat farkának puszta ereje miatt. "A leginkább figyelemre méltó része az volt, amikor a bálna rájött, hogy kiszabadult. Ahelyett, hogy elhagyta volna a helyszínt, ott úszkált. A hatalmas állat megtett egy nagy kört, óvatosan megközelített minden búvárt külön-külön. Odadörgölőzött az egyikükhöz, majd a másodikhoz, amíg mindegyiküket meg nem érintette."
Az állatok, melyek kifejezik hálájukat, játszanak, szemlélik a természetet, cselekednek, hogy megmentsék egy társukat, vagy gyásszal reagálnak egy családtagjuk vagy más közeli társuk elvesztése miatt, mind az összekapcsolódást bizonyítják. Az ilyen összekapcsolódás jelenti a spiritualitás gyökerét, érzésekkel és érzelmekkel a középpontjában.
Végül a lélek egyik mély kérdése lehet az együttérzés. Minél erősebb a képessége egy fajnak az együttérzésre, annál inkább elmondható ezekről a fajokról, hogy lélekkel rendelkeznek. Ezen a módon tekintve a dolgokra lehetőség adódik egy újabb fontos lépés megtételére, hogy megértsük az emberiség helyét a teremtésben, és hogy értékeljük azt a közös örökséget, mellyel mindannyian rendelkezünk ezen az egyre kisebb, nyugtalanabb és törékenyebb bolygón.
(1) - http://science.sciencemag.org/content/308/5718/62
(2) - https://www.researchgate.net/publication/248336349_Animal_pleasure_and_its_moral_signi
(3) - http://www.academicroom.com/article/chimpanzee-dormitories-and-early-hominid-home-sites