A hellyel kapcsolatban annyi ismeretes, hogy a Mojocoyas kultúrához tartozó emberek foglalták el és használták rituális és lakó központként már időszámításunk szerint 300 körül, és ekkor kezdték el kialakítani ezt a hatalmas sziklát. A 14. században az inkák foglalták el, akik tartományi fővárossá tették. Az előterében látható falakat az inkák hozták létre.
A helyiek azt mondják, hogy a hatalmas vörös homokkő felületének megmunkálása i.e. 1500 körül történt, és az amazóniai nép készítette, amit nehéz elhinni, mivel valószínűleg csupán kőkorszaki szerszámokkal rendelkezhettek. A kövek mállásának mértéke a helyszín magas korát jelezheti, de az alkalmazott technológia jóval előrehaladottabb lehetett.
Talán a legismertebb jellemzője ennek a kevéssé nevezetes helynek az a két párhuzamos barázda, amely az alábbi képen látható. A helyiek szerint rituális célokra használták, melynek során kukorica sört öntöttek beléjük, hogy azokból jósoljanak.
A nagy faragott fülkék közül 15 elég nagy ahhoz, hogy egy ember elférjen bennük, és nagyon hasonló jellemzőkkel rendelkezik olyan helyszínekkel összehasonlítva, mint Ollantaytambo és Amaru Machay, melyekről a legtöbb régész úgy véli, hogy az inkák készítették, mégis több ezer évvel idősebbek lehetnek.
Brien Foerster kutató és a megalitikus építészet szakértője mutatja be a Samaipata régészeti lelőhelyet az alábbi videóban.
http