Ez a történet egy ősi meditációs technikáról, az úgynevezett Vipassanáról szól, amely megmutatja az embereknek, hogyan irányítsák az életüket a saját jólétük érdekében. Egy erős nő, Kiran Bedi történetét is nyomon követhetjük, aki Újdelhi börtönének egykori főfelügyelője volt, aki arra törekedett, hogy átalakítsa a hírhedt Tihar börtönt, és azt a béke oázisává tegye. De legfőképpen ez azoknak a fogvatartottaknak a története, akik mélyreható változáson mentek keresztül és akik felismerték, hogy a bebörtönzés nem a vég, hanem esetleg az újrakezdés egy jobb és pozitívabb élet felé. Ezek az emberek megmutatták, hogy az átalakulás csak önmagukkal kezdődhet. A sikerük olyan drámai volt, hogy az indiai kormány úgy döntött, hogy az ország valamennyi börtönében alkalmazzák a Vipassanát. Más országok is egyre inkább érdeklődnek a módszer iránt. A film alkotói mintegy két hetet töltöttek a Tihar központi börtönben Újdelhiben, és a Baroda börtönben az indiai Gudzsarát államban. Megkérdezték a fogvatartottakat és a börtönök tisztviselőit, és olyan helyeken filmeztek, ahová ritkán engednek be forgatócsoportokat, akár indiait, akár külföldit.