R.J. Teles
Titkos katonai jelentések szerint a "Szürkék" nem valódi idegenek, hanem egy fejlett faj biológiai teremtményei, ami megmagyarázhatja az emberi szenvedés iránti érzéketlenségüket. Úgy tűnik, hogy kifejezetten űrutazásra tervezték őket nagy, folyadéktartalmú fejjel, hogy enyhítsék az agyukra ható garvitációs erőket és nagy, sötét szemük célja az, hogy alkalmazkodni tudjanak az egész űrutazásuk során esetleg felmerülő különböző fényviszonyokhoz. Ezeknek a lényeknek nincs emésztőrendszerük, ami szükségtelenné teszi az élelmiszer tárolását és fogyasztását, és nincs tüdejük, ezért nem igényelnek semmiféle légzést. A körülbelül 120 centiméter magas apró testük lehetővé teszi számukra, hogy könnyen alkalmazkodjanak a változó gravitációs erőkhöz.
A Szürkék nem nőnek, de emberi normák szerint életben vannak. Szerves anyagból állnak, és ugyanolyan módon vannak összerakva, mint nálunk egy robot, de sokkal kifinomultabb folyamatok és anyagok felhasználásával. Elektromossággal működnek, de nem rendelkeznek konkrét személyiséggel és nincsenek érzelmeik sem. A Szürkék tisztán logikai lények, azonban képesek megérteni és megjósolni az emberi viselkedést és érzelmeket. Nem halnak meg abban az értelemben, ahogy az emberi lények, csak megszűnnek működni. Ezeket a lényeket ki lehet javítani és újraéleszteni. A Szürkék úgy tűnik, hogy sokkal kifinomultabbak és ember alakúbbak azon robot rendszerekhez képest, melyeket jelenleg képesek vagyunk létrehozni. Mielőtt bárki elutasítaná ezeket az állításokat, ajánlott megfontolni a folyamatban lévő kutatásokat a genetika és a DNS biológiai szerkezetekben való felhasználása területén, mivel úgy tűnik, hogy csupán idő kérdése, hogy az emberiség is elérje ugyanezt a technológiai fejlettséget.
Az élő számítógépektől a nanorobotokig
A DNS az egyik legcsodálatosabb molekula a természetben, amely módot kínál olyan utasítások hordozására, amellyel bármilyen életforma létrehozható a Földön mikroszkopikus szinten. A tudósok már megtalálták a módját annak, hogy a DNS-t ne csak információ tárolására lehessen használni, hanem egy sor biológiai gép fizikai összetevőinek létrehozására is alkalmasak.
A Dezoxiribonukleinsav vagy "DNS" hordozza a genetikai információt amelyet mi, és minden élőlény felhasznál a működéséhez. Ez jellemzően a híres kettős spirál alakú formában létezik, amely két egyszálú DNS molekula egy spirálba összehajtva. Mindegyik négy különböző típusú molekuláris komponens sorozatból épül fel. Ezek az adenin (A), guanin (G), timin (T) és a citozin (C).
A géneket ezen építőelemek különböző szekvenciái alkotják, és a sorrendet, amelyben megjelennek egy DNS szálban, a genetikai információ kódolja. De a különböző A, G, T és C szekvenciák pontos megtervezésével a tudósoknak a közelmúltban sikerült új módszerek segítségével a DNS-t összehajtogatni különböző origami formákba, melyek túlmutatnak a hagyományos kettős spirálon.
Ez a megközelítés új lehetőségeket nyitott meg a DNS genetikai és biológiai felhasználásán túl, egyfajta Lego-szerű anyaggá változtatva, amelyek csupán néhány milliárdod milliméter átmérőjűek (nanoméretű). A DNS alapú anyagoknak ma már különböző alkalmazásai vannak, kezdve az elektronikus nanoeszköz sablonoktól azon módszerekig, hogy pontosan eljuttassanak bizonyos gyógyszereket a beteg sejtekhez.
DNS alapú nanotermométerek
Olyan elektromos eszközök tervezése, amelyek csupán nanométer méretűek, mindenféle alkalmazás előtt nyitnak lehetőséget, de megnehezíti a hibák észlelését. Ennek kezelésére a Montreali Egyetem kutatói DNS-t használtak, hogy ultraérzékeny nanoméretű hőmérőket hozzanak létre, amelyek segíthetnek megtalálni az apró érintett területeket a nanokészülékekben (ami jelzi a hibákat). Arra is fel lehet őket használni, hogy figyelemmel kísérjék egy élő sejt belső hőmérsékletét. (1)
A nanotermométerek DNS hurkok használatával készülnek, melyek kapcsolóként működnek, összecsukódnak vagy kinyílnak, válaszul a hőmérséklet változásaira. Ez a mozgás kimutatható optikai szondák DNS-hez való csatlakoztatásával. A kutatók most be akarják építeni ezeket a nanotermométereket nagyobb DNS eszközökbe, amelyek képesek az emberi testen belül működni.
Biológiai nanorobotok
A Harvard Egyetem orvosi iskolájának kutatói DNS-t használtak egy olyan nanoméretű robot tervezéséhez és megépítéséhez, amely gyógyszer szállító járműként működik a speciális sejtekhez. A nanorobot egy nyitott hordó formával rendelkezik, amely DNS-ből készült, amelynek mindkét fele egy csuklós kapcsolóval csatlakozik speciális DNS fogantyúk segítségével. Ezek a fogantyúk képesek felismerni specifikus fehérje kombinációkat, melyek a sejtek felületén vannak jelen, ideértve azokat is, melyek bizonyos betegségekhez társulnak. (2)
Amikor a robot a megfelelő sejtekkel érintkezik, kinyitja a tartályt és kézbesíti a rakományt. Amikor egészséges és rákos emberi vérsejtek keverékénél alkalmazták, a robotok képesek voltak megcélozni és megölni a rákos sejtek felét, míg az egészséges sejtek érintetlenül maradtak.
Bioszámítógépek élő állatokban
Mivel a DNS szerkezetek kapcsolóként működhetnek, egyik helyzetből a másikba mozogva majd vissza, fel lehet őket használni logikai műveletek végrehajtására, amely lehetővé teszi a számítógépes számításokat. A Harvard és a Bar-Ilan Egyetemen Izraelben ezt az elvet használták különböző nanoméretű robotok megépítésére, amelyek kölcsönhatásba lépnek egymással, és a DNS kapcsolókat használva reagálnak és létrehoznak különböző jelzéseket. (3)
Mi több, a kutatók a robotokat egy élő állatba ültették be, ebben az esetben egy csótányba. Ez lehetővé tette számukra, hogy kidolgozzanak egy újfajta biológiai számítógépet, amely képes irányítani a terápiás molekulák szállítását a csótány belsejében "be" vagy "ki" kapcsolva a szerkezetük elemeit. Ezeket a DNS nanorobotokat a tervek szerint embereken is kipróbálják.
Fénybegyűjtő antennák
Ahogy az apró gépek létrehozása esetében, a DNS lehetőséget nyújt arra, hogy lemásoljuk a természetes folyamatokat nanoméretben. A természet például fotoszintézissel képes begyűjteni a Nap energiáját és átalakítani kémiai energiává, amely egyfajta üzemanyag a növények és más élőlények számára (és az állatok számára, melyek megeszik). Az Arizonai Állami Egyetem és a Brit Kolumbiai Egyetem kutatói most építettek egy háromkarú DNS szerkezetet, amely képes begyűjteni és továbbítani a fényt, amely ezt a folyamatot utánozza. (4)
A fotoszintézis élő szervezetekben következik be, köszönhetően azoknak az apró antennáknak, melyek nagyszámú pigment molekulákból állnak konkrét irányban és távolságra egymástól, amelyek képesek elnyelni a látható fényt. A mesterséges DNS alapú struktúrák hasonló antennaként működnek, speciális festék molekulák helyzetét szabályozva, amelyek elnyelik a fény energiáját és egy reakció központba továbbítják, ahol kémiai energiává alakul át. Ez a lehetőség megnyitja az utat olyan készülékek számára, amelyek képesek hatékonyabban hasznosítani a rendelkezésünkre álló leggyakoribb energiaforrást, a napfényt.
Hogy mi lesz a következő lépés a DNS nanotechnológiában nehéz megmondani, de a DNS-el a természet egy nagyon sokoldalú eszközt adott a kezünkbe. Most csak rajtunk múlik, hogy a lehető legjobb módon használjuk fel.
(1) - http://pubs.acs.org/doi/abs/10.1021/acs.nanolett.6b00156
(2) - http://science.sciencemag.org/content/335/6070/831
(3) - http://www.nature.com/nnano/journal/v9/n5/full/nnano.2014.58.html
(4) - http://pubs.acs.org/doi/abs/10.1021/ja509018g
EMN