A kvantummechanika, bár komoly vizsgálatok tárgya, olyan furcsa és ösztönellenes, hogy a híres fizikus Richard Feynman egyszer megjegyezte: "Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy senki sem értia kvantummechanikát." A kísérletek, hogy megmagyarázzák a kvantumelmélet néhány bizarr következményét néhány olyan észbontó ötlethez vezetett, mint például a koppenhágai és a sok-világ értelmezés.
Most van egy új elmélet, az úgynevezett "sok kölcsönhatásba lépő világ" (SKV) hipotézis, és legalább olyan rejtélyes, mint amilyennek hangzik. Az elmélet azt sugallja, hogy nem csak, hogy léteznek a párhuzamos világok, hanem kölcsönhatásba is lépnek egymással kvantum szinten, és így kimutathatóak. Bár ez még mindig csak egy elmélet, az elgondolás végre megmagyarázza a kvantummechanika néhány abszurd következményét. (1)
Az elmélet egy kiválása a kvantummechanika sok-világ értelmezésének, egy ötlet, amely feltételezi, hogy az összes lehetséges alternatív történelem és jövő valós, mindegyik egy valóságos, bár párhuzamos világot képvisel. Az egyik probléma a sok-világ értelmezéssel azonban az volt, hogy alapvetően nem tesztelhető, mert a megfigyeléseket csak a mi világunkban lehet elvégezni. A történéseket ezekben a javasolt "párhuzamos" világokban csak elképzelni tudjuk.
A "sok kölcsönhatásba lévő világ" elmélet azonban mást mond. Azt sugallja, hogy a párhuzamos világok kölcsönhatásba lépnek egymással kvantum szinten, és tény, hogy ezt teszik.
Kapcsolódó cikkek: http://ujvilagtudat.blogspot.hu/search/label/párhuzamos%20univerzum
"A párhuzamos univerzumok ötlete a kvantummechanikában körülbelül 1957 óta létezik," - magyarázza Howard Wiseman, az ausztrál Griffith Egyetem fizikusa, és az egyik tudós azok közül, akik kidolgozták az SKV elméletét. "A jól ismert 'sok-világ értelmezés' szerint minden univerzum egy csomó újabb univerzumba ágazik el, valahányszor egy kvantum mérést végzünk. Tehát minden lehetőség megvalósul - egyes univerzumokban a dinoszaurusz gyilkos aszteroida elkerüli a Földet. Másokban Ausztráliát a portugálok gyarmatosították."
"De a kritikusok megkérdőjelezik ezeknek a másik univerzumoknak a valóságát mondván, hogy egyáltalán nem befolyásolják a mi univerzumunkat," tette hozzá. "Ezen a ponton a mi 'sok kölcsönhatásba lévő világ' megközelítésünk teljesen más, ahogy a neve is mutatja."
Wiseman és munkatársai azzal álltak elő, hogy "létezik egy univerzális taszító erő a 'közeli' (vagyis hasonló) világok között, amely hajlamos arra, hogy egymástól eltérővé tegye őket." Javaslatuk szerint a kvantumhatások ezen erő faktorlásával megmagyarázhatók.
Függetlenül ettől a matematika lesz az, amely végső próbát jelent ezen elmélet tesztelésében. Előre lehet jelezni a kvantumhatásokat matematikailag vagy sem? Az azonban bizonyos, hogy az elmélet rengeteg lehetőséget nyújt a képzelet számára.
Például amikor megkérdezték, hogy az elméletük járhat-e annak lehetőségével, hogy az emberek egy napon kölcsönhatásba léphetnek más világokkal, Wiseman azt mondta: "Ez nem része az elméletnek. De az emberi kölcsönhatás más univerzumokkal mér nem csupán fantázia."
Hogyan nézne ki a világ, ha más döntéseket hoznánk? Egy nap talán képesek leszünk arra, hogy megvizsgáljunk egy ilyen alternatív világot, és választ kapjunk erre a kérdésre.
(1) - http://journals.aps.org/prx/abstract/10.1103/PhysRevX.4.041013