A WirtschaftsWoche egy táblázatot tett közzé, amely olyan német cégek náci múltját illusztrálja, mint a Bosch, a Mercedes, a Deutsche Bank, a Volkswagen és még sokan másokét, amelyek részt vettek a 300.000 rabszolga felhasználásában.
A táblázatból az is kitűnik, hogy az Audi, amely a náci időszakban Auto Union néven volt ismert, nagy számban alkalmazott koncentrációs táborokból szállított embereket, és mintegy 20.000 fogvatartottat foglalkoztatott a gyáraiban.
A WirtschaftsWoche által felsorolt vállalatok közül több kénytelen volt szembenézni és elszámolni korábbi náci múltjával.
2011-ben a a BMW luxusautó mögött álló dinasztia több évtizedes hallgatást követően elismerte, hogy rabszolgamunkásokat alkalmaztak átvéve a zsidó cégeket, és üzleti kapcsolatban álltak a náci párt legmagasabb köreivel a 2. Világháború idején.
Gabriele Quandt, akinek a nagyapja Günther a becslések szerint 50.000 kényszermunkást alkalmazott a fegyvergyáraiban, ahol lőszert, puskákat, ágyúkat és tengeralattjáró akkumulátorokat gyártottak azt mondta, hogy "hiba" volt családjának figyelmen kívül hagyni a történelem ezen fejezetét.
De nem a BMW volt az egyetlen német cég, amely a hirtelen beáramló rabszolgamunkásokból profitált.
A Daimler, melynek tulajdonában van a Mercedes még 1986-ban elismerte, hogy 40.000 kényszermunkást alkalmazott megdöbbentő körülmények között a háború alatt, amely lehetővé tette számukra, hogy élvezzék a hatalmas nyereséget.
Az elektromos óriás Bosch 20.000, míg az acélgyártó ThyssenKrupp megdöbbentő módon 75.000 rabszolgát alkalmazott.
A Volkswagen, a "Nép autójának" gyártója, amely VW Bogárrá alakult át a háború után, mintegy 12.000 rabszolgát foglalkoztatott a legszörnyűbb körülmények között a wolfsburgi üzemében. A vegyipari és gyógyszeripari óriások, mint a BASF, a Bayer és a Hoechst 80.000 rabszolgát alkalmaztak.
A Bayer 2013-ban ünnepelte 150-ik születésnapját, miközben hivatalosan említést sem tettek az 1933 és 1945 közötti náci évekről.
A legszörnyűbb dolog azonban a Zyklon-B értékesítése volt, a méregé, amelyet a náci gázkamrákban használtak. Amikor a gyár 1944-ben elérte csúcspontját, mintegy 83.000 rabszolgamunkást alkalmaztak.
Voltak olyan cégek is, amelyek a náci uralom révén gazdagították magukat, mint például a Bertelsmann kiadó óriás, amely háborúpárti könyveket adott ki a Hitlerjugend tagjainak, és a Handelsblatt szerint "hatalmasat profitált" a náci párt központi székházában, Münchenben a német fegyveres erőkkel kötött szerződéseknek köszönhetően.
Németország legnagyobb bankja a Deutsche Bank nem alkalmazott rabszolgákat, de rendkívül gazdaggá vált a náci korszak alatt. A bank kirúgott minden zsidó igazgatót, amikor a nácik hatalomra jutottak, és 1938-tól fogva vált hihetetlenül gazdaggá Németországban azáltal, hogy részt vett az "Árjásításban", vagyis a zsidó tulajdonban lévő vállalkozások átvételében.
A vonatgyártó és elektrotechnikai óriás Siemens mindig is titkolta a háborús tevékenységét.
A berlini Német Múzeum kutatási vezetője azt mondta, hogy amit eddig a múltjáról eddig bevallott, csupán egy "házi történet." Olyan cégek, mint a sportszergyártó Adidas és a C&A üzletlánc még mindig dolgoznak a cégük történetén a náci időszakkal kapcsolatban.
Egy évtizeddel ezelőtt a legnagyobb német cégek hozzájárultak egy 3,6 milliárd dolláros alaphoz, hogy kompenzálják a munkaszolgálatosokat, akiket rabszolgaként alkalmaztak a Harmadik Birodalom gyáraiban.
A Fritz Sauckel által irányított program keretében - akit felakasztottak Nürnbergben háborús bűncselekményekért - több mint kétmillió embert vittek Németországba a meghódított területekről, hogy az új, felsőbbrendű faj számára dolgozzanak.
Sokan közülük magáncégekhez kerültek, mint a Volkswagen és a BASF, miközben több tízezer embert a legszörnyűbb körülmények között dolgoztattak a fegyvergyártásban.
Közöttük voltak azok a rabszolgák, akik a V1 és a V2 rakétákat építették, valamint más nagy projektben vettek részt, mint például a Valentin tengeralattjáró bázis építésében Brémában.
A nácik különböztek más rezsimektől a történelem során, amelyek rabszolgamunkát alkalmaztak. A rómaiak és a görögök például értékesnek tekintették és tisztelték a kényszermunkásaikat, míg a nácik mérhetetlen kegyetlenséggel kezelték őket.
A Volkswagennél például volt az úgynevezett "haldokló szoba," ahol a női kényszermunkásoknak, akik szültek, ott kellett hagyniuk újszülötteiket meghalni.
A legtöbb mezőgazdasági rabszolga a megszállt keleti területekről érkezett Lengyelországból, a balti államokból és Oroszországból. Mivel a szlávokat félállatoknak tekintették a náci faji lexikon szerint, az emberi veszteség aránya köztük volt a legmagasabb.
Az 1943-as gátakat ért légitámadások után rabszolgamunkásokat használtak, hogy megjavítsák a megsérül gátakat a Ruhr-völgyben, és sok francia munkást erőszakkal verbuváltak Hitler Atlanti falának építéséhez annak érdekében, hogy elhárítsanak egy tengeri inváziót Anglia felől.
A BASF üzemet épített Auschwitzban, hogy szintetikus gumit termeljenek, ahol a fogvatartottak várható élettatartama hetekben volt mérhető. A szovjet hadifoglyok körében, akiket a náci ipari üzemekbe soroztak be, 90 és 97 százalék között volt a halálozási arány.
A BMW dinasztia 50.000 rabszolga munkást alkalmazott a náci uralom alatt
2011-ben a a BMW luxusautó mögött álló dinasztia több évtizedes hallgatást követően elismerte, hogy rabszolgamunkásokat alkalmaztak, átvéve a zsidó cégeket, és üzleti kapcsolatban álltak a náci párt legmagasabb köreivel a 2. Világháború idején.
Gabriele Quandt, akinek nagyapja Günther a becslések szerint 50.000 kényszermunkást alkalmazott a fegyvergyáraiban, ahol lőszert, puskákat, ágyúkat és tengeralattjáró akkumulátorokat gyártottak azt mondta, hogy "hiba" volt családjának figyelmen kívül hagyni a történelem ezen fejezetét.
A bonni történész Joachim Scholtyseck mélyreható tanulmányát követően szólalt meg a család megbízásából, amely arra következtetett, hogy Günther Quandt és fia Herbert voltak felelősek számos náci igazságtalanságért.
Megállapította, hogy Günther a náci "Árjásító" program révén szerzett meg zsidó tulajdonú cégeket.
 |
| Günther Quandt |
A Quandt család 15 évvel a háború után vásárolta be magát a BMW-be.
Günther 1933 május 1-én lett náci párttag, egy hónappal azt követően, hogy Hitler hatalomra jutott Németországban.
De már régóta használta pártfunkcionáriusok egy hálózatát és a Wehrmacht tisztjeit a jövedelmező állami szerződésekhez szükséges kapcsolatok kiépítésére.
Feleségétől, Magda Behrend Rietschel-től Günther 1929-ben elvált, de továbbra is baráti viszonyban maradtak.
Ezután feleségül ment a náci párt "mérgező törpéjéhez", a propaganda mester Joseph Goebbelshez, és vele együtt halt meg, miután megölte hat gyermekét Hitler bunkerében 1945-ben.
A cég a náci korszak alatt gazdagodott meg. Hitler 1937-ben a Wehrwirtschaftsführer - a védelmi ipar vezetője - címet adományozta Günthernek, és az ő üzletei szállították azokat a fegyvereket, melyeket a koncentrációs táborok rabszolgamunkásai állítottak elő legalább három gyárban. A munkások közül több százan haltak meg.
Egy kivégző területet találtak, ahol azokat végezték ki, akik nem tetszettek a gazdáiknak az egyik hannoveri gyárában, és a tanulmány megemlíti egy lengyel férfi sorsát, akit egy másik üzemben másik 50 fogoly szeme láttára akasztottak fel.
A tanulmány kimutatta, hogy Quandt cégei orosz hadifoglyokat is használtak rabszolgamunkásként, és hogy Günther és Herbert tudtak erről, részletezve a munkások birodalmukban történt szétosztását, kezdve a vállalat berlini főhadiszállásától.
Herbert még ukrán rabszolgákat is alkalmazott a hétvégi visszavonulásai során a Birodalom fővárosán kívül.
Günthert "opportunista"-ként írták le, aki lelkes segítője volt a rendszernek, hogy megszabadítsák Berlin iparágait a zsidó munkásoktól már a háború előtt.
Történt mindez annak ellenére, hogy számos kapcsolattal rendelkezett zsidó bankárokkal az azt megelőző években, hogy a nácik elkezdtek hatalomra jutni.
Valamint "gátlástalanul" felvásárolta a zsidó cégeket, amelyeket erőszakkal értékesítettek alamizsnáért a lojális német iparosok számára, mint amilyen ő maga is volt."A család feje része volt a náci rezsimnek,"ítélte meg a történész az 1200 oldalas tanulmányban.
"A Quandtok elválaszthatatlanul összekapcsolódtak a nemzeti szocialisták által elkövetett bűncslekményekkel."
A BMW, amelynek Quandt vált a fő részvényesévé 15 évvel a háborút követően, nem vett részt a dokumentumfilmben.
"Rettenetes módon kezeltek bennünket, és a vécéből kellett vizet innunk. Meg is korbácsoltak minket," - mondta Takis Mylopoulos, egy munkaszolgálatos, akit Quandt hannoveri üzemében dolgoztattak.
1946-ban Günther Quandtot letartóztatták és internálták. Sokak meglepetésére "Mitlaufer"-nek ítélték őt meg, vagy útitársnak - vagyis olyasvalakinek, aki elfogadta a náci ideológiát, de nem vett részt aktívan bűncselekményekben.
1948 januárjában szabadlábra helyezték.
A nürnbergi perek egyik ügyésze Benjamin Ferencz most azt mondja, ha a mai ellene szóló bizonyítékok bemutatásra kerültek volna a bíróságon abban az időben, akkor "Quandtot azonos bűncselekményekkel vádolták volna meg, mint az IG Farben igazgatóit" - a gáz készítőit, melyet a zsidók megölésére használtak Auschwitzban.
Quandt képes volt újra olyan különböző német cégek felügyelőbizottságába bekerülni, mint a Deutsche Bank. 1951-ben a Franfurti Egyetem díszpolgára lett.
Az Audi-t "határozottan behálózta" a náci rezsim
Az autó óriás Audi több ezer koncentrációs táborlakót alkalmazott a 2. Világháború alatt, és "határozottan behálózta" a náci rezsim, állapította meg egy két évvel ezelőtti tanulmány.
A háborús évek alatt az Audi mint Auto Union Csoport volt ismert, és az SS közvetítésével 3700 koncentrációs táborlakót alkalmazott Németország akkori második legnagyobb autógyártó cégeként.
A tudományos vizsgálat azt is feltárta, hogy további 16.500 munkaszolgálatos, akiket nem zártak koncentrációs táborokba dolgozott az Auto Union üzemeiben.
A tanulmány szerzői, a gazdasági történészt Rudolf Boch a Chemnitz Egyetemről és Martin Kukowski, az Audi történeti osztályának vezetője első alkalommal kaptak hozzáférést az Audi archívumához.
Könyvük, a "Háborús gazdaság és munkaerő használata az Auto Union Chemnitz AG-nél a 2. Világháború alatt" azon cégre irányul, amely az egyetlen komoly vetélytársa volt a Mercedesnek a Harmadik Birodalom 12 éves fennállása alatt, mintegy 20 százalékos piaci részesedéssel a luxus autók körében.
A háború alatt néhány üzemet katonai termelésre állítottak át, amelyek ontották a tank és légi jármű motorokat.
Az 500 oldalas jelentés azt állítja, hogy az Auto Union - most a Volkswagen luxus autómárka Audi - sikere az emberi nyomorúságra és szenvedésre épült, és alapítója Dr. Richard Bruhn nagy mértékben volt felelős a cég kényszermunkásainak nagyszabású kizsákmányolásáért.
"Több mint 20.000 munkaszolgálatost használtak fel az Auto Union termelésében saját szász gyáraikban, közülük csaknem egyötödük a koncentrációs táborokból érkezett," - mondta a tanulmány szerzője.
A feltételek a Zwickau városában lévő koncentrációs táborban, ahol sok munkást tartottak, különösen megdöbbentő volt 1000 fogoly számára - sokan közülük munkaszolgálatosok voltak Franciaországból -, akik fűtetlen barakkokban éltek.
"A körülmények lesújtóak voltak," - mondták a történészek.
A kutatók azt is felfedezték, hogy a fogyatékkal élő munkásokat északra szállították a Flossenbürg koncentrációs táborba, ahol kivégezték őket, és helyüket a tábor foglyai vették át.
A háború vége felé 688 zwickaui rabot küldtek halálmenetben Karlovy Varyba, a mostani Cseh Köztársaságba, akiknek majdnem a fele útközben meghalt.
Az Audi több mint egy évtizeddel ezelőtt elismerte a kényszermunka használatát, és nagy összeget fizetett be abba a 3,6 milliárd dolláros alapba, melyet azért hozott létre a német ipar, hogy kompenzálják a náci rabszolga munkásokat és leszármazottaikat.
A céget 1932-ben alapították négy autógyártó egyesülésével, és az Auto Union nevet 1985-ben hagyták el egy újabb fúziót követően.