A késői Óbirodalom és a korai Középbirodalom idejére datált (i.e. 2300-2000) tekercs mintegy 2,5 méter hosszú, és tele van szövegekkel és a legjobb minőségű színes rajzokkal.
"Figyelembe véve, hogy mindkét oldalára írtak, több mint 5 méternyi szöveg és rajz található rajta, így ez a leghosszabb bőr tekercs az ősi Egyiptomból," - mondta a belgiumi székhelyű független tudós Wael Sherbiny.
Sherbiny volt az első egyiptomi, aki egyiptológiából szerzett doktori címet 2008-ban a belgiumi Leuven Egyetemen. Sherbiny az ókori egyiptomi vallási szövegekre specializálódott, és ő készíti elő az egyedi bőr tekercs teljes nyilvánosságra hozatalát.
A felfedezést az Egyiptológusok Nemzetközi Kongresszusán jelentette be, melyet legutóbb 2015-ben Firenzében tartottak. (1)
A kézirat eredetéről semmit sem lehet tudni. A Keleti Régészet Francia Intézete Kairóban egy helyi régiségkereskedőtől vásárolta meg valamikor az 1. Világháborút követően. Később a kairói múzeumnak adományozták, ahol azt röviddel a 2. Világháború kitörése előtt szétnyitották.
"Azóta a múzeumban tárolták, és teljesen feledésbe merült," - mondta Sherbiny.
A több mint 4000 éves tekercs alapvetően egy hordozható vallási kézirat, amely isteni és természetfeletti lények ábrázolásait tartalmazza, amely megelőzi a híres Halottak Könyve kéziratban található rajzokat, és az úgynevezett Alvilági Könyveket az Újbirodalom korából (i.e. 1550-től).
Egyes szám első személyben megfogalmazott vallási varázslatok szintén bőven találhatók benne.
"Ezeket valószínűleg egy pap szavalta," - mondta Sherbiny.
Köztudott, hogy a papok hordozható bőr tekercseket használtak hivatkozásként, miközben a szent szövegeket idézték a vallási rituálék során.
Mindössze hat másik hordozható kézirat maradt fenn az ókori Egyiptomból, melyek talán hasonló korúak, mint a kairói bőr tekercs. A többi mind papiruszra íródott.
"A bőrt egy nagyon értékes anyagnak tartották az íráshoz az ókori Egyiptomban. Ez volt a fő adathordozója a szent szövegeknek és a nagy történelmi eseményeknek, mivel sokkal praktikusabb volt, mint a papirusz a rugalmassága és a tartóssága miatt," - mondta Sherbiny.
Az ilyen tekintélyes bőr tekercseket könyvtárakban és a templomok archívumaiban tartották, és ezeket használták mesterpéldányként, melyekről az olcsóbb papirusz másolatokat sokszorosították. Míg a papiruszok fennmaradtak a száraz egyiptomi éghajlat miatt, a bőr tárgyak gyorsan elpusztultak.
A kairói tekercs sem volt kivétel, mivel egyes részei apróra töredeztek. Sherbiny mint egy kirakóst illesztette őket össze.
A darabok egy nagy képes-szöveges szegmenst alkottak az úgynevezett Két Út Könyvéből, ami egy illusztrált összeállítás, amely templomi rituálékat tartalmaz, melyeket később temetkezések során használtak.
Ez az összeállítás ismert az egyiptológusok számára, mivel előfordultak a Középbirodalmi koporsók aljában (i.e. 2055-1650) Hermopoliszban, Felső-Egyiptomban.
"Meglepő módon a tekercs még részletesebb ikonográfiát tartalmaz, mint a hermopoliszi koporsók szövegei és rajzai," - mondta Sherbiny.
A tudósok szerint a tekercsből látható, hogy ennek az összeállításnak a részei már ismertek voltak, mielőtt megjelentek volna a hermopoliszi koporsókban.
"Ez arra utal, hogy az összeállítás több szegmensét valószínűleg nem a teológusok hozták létre Hermopoliszban, hanem még hosszabb történettel rendelkeznek, mielőtt kiválasztották őket, mint koporsó díszeket," - mondta Sherbiny.
Azt is megjegyezte, hogy a bőr tekercs olyan vallási rajzokat is tartalmaz, amelyeket nem látott még koporsókban, sem más emlékekben egészen mostanáig.
"Ez azt mutatja, hogy sokkal nagyobb terjedelmű volt a vallási ikonográfia és a szövegek, amelyek sajnos nem jutottak el hozzánk," - összegezte Sherbiny.
(1) - http://www.iae-egyptology.org/index.php
Seeker