Miközben könnyedén lélegzik, egy baba teljes mértékben és szabadon képes élni a mostban, a pillanat kiterjedésében. Nincs múlt, amire emlékezzen, nincsen jövő, amit tervezzen vagy ami miatt aggódnia kellene. Minden lélegzet az univerzum befogadásának és elengedésének egy folyamata.
Minden belégzéskor megkapjuk és befogadjuk az életet. Minden kilégzéskor elengedjük és visszaadjuk azt. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk az élet alapvető ritmusával és egyben részét is képezzük. Amikor visszatartjuk vagy leállítjuk a légzésünket, elveszítjük a kapcsolatunkat azzal, hogy mi történik a jelen pillanatban.
A légzés hatásai mindenekelőtt azon múlnak, hogy belégzünk vagy kilégzünk, illetve orron vagy szájon át tesszük. A bármikor végezhető légzőgyakorlatok lehetővé teszik a tudat számára, hogy belépjen abba az állapotba, ahol feloldódik a harag, a bosszúság, a félelem és a kimerültség.
Felnőttként sokan hajlamosak a csökkent, sekély légzésre, többnyire a mellkasban, kevés látható mozgással. Tovább ront a helyzeten, hogy a legtöbb ember összegörnyed és szó szerint leáll a légzése rövid időre stresszes vagy szellemileg koncentrált helyzetekben. Ez az összehúzódás és légzés visszatartás egy alacsony fokú fulladást hoz létre a szervezetben. A fulladás pedig szenvedést eredményez. Az oxigénhiány és a megnövekedett feszültség akadályozza a vér, a tápanyagok és az életenergia áramlását.
A tanulmány során vizsgált személyek gyorsabban voltak képesek azonosítani egy félelemmel teli arcot belégzéskor, mint kilégzés alatt. Az emberek nagyobb valószínűséggel emlékeznek egy tárgyra, ha belégzéskor találkoztak vele, mint kilégzés során. A hatás eltűnik, ha a légzés szájon át történik.
"Az egyik legfontosabb megállapítás ebben a tanulmányban, hogy drámai különbség látható az agyi aktivitás során az amygdalában és a hippocampusban, amikor összehasonlítjuk a belégzést és a kilégzést," - mondta Christina Zelano, a Feinberg Orvostudományi Egyetem neurológus adjunktusa. "Felfedeztük, hogy amikor valaki belélegzik, az stimulálja a neuronokat a szagló cortexben, az amygdalában és a hippocampusban, az egész limbikus rendszerben." (2)
http
A tudósok akkor fedezték fel először az agyi aktivitásban ezeket a különbségeket, amikor hét epilepsziás beteget tanulmányoztak, akiknél agyműtétet terveztek. Egy héttel a műtét előtt egy sebész elektródákat ültetett a beteg agyába annak érdekében, hogy azonosítsák az epilepsziás rohamok eredetét. Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy elektro-fiziológiai adatokat szerezzenek közvetlenül az agyukból. A rögzített elektromos jelek azt mutatták, hogy az agyi aktivitásuk a légzésükkel együtt ingadozott. Az aktivitás olyan agyi területeken jelent meg, ahol az érzelmek, a memória és a szagok kerülnek feldolgozásra.
Ez a felfedezés vezette arra a kérdésre a tudósokat, hogy a kognitív funkciókat, amelyek ezen agyi területekre jellemzőek - különösen a félelem feldolgozása és a memória - vajon érintheti-e a légzés.
Az amygdala szorosan kapcsolódik az érzelmek feldolgozásához, különösen a félelemmel kapcsolatos érzelmek esetében. Ezért a tudósok 60 vizsgálati alanyt kértek arra, hogy hozzanak gyors döntéseket az érzelmi megnyilvánulásaik alapján laboratóriumi környezetben, miközben megfigyelték a légzésüket. Félelmet vagy meglepetést ábrázoló arcokról mutattak fotókat, és az alanyoknak, amilyen gyorsan csak lehetett jelezniük kellett, hogy milyen kifejezést látnak az arcokon.
Amikor az arcokat belégzéskor látták, az alanyok a félelemmel teli arcokat sokkal gyorsabban felismerték, mint kilégzés során. Ez nem volt igaz a meglepett arckifejezések esetén. Ezek a hatások csökkentek, amikor az alanyok ugyanazt a feladatot végezték, miközben szájon át lélegeztek. Így a félelemmel teli ingerek esetében fellépő hatás az orrlégzés során volt jellemző.
Egy másik kísérlet célja az volt, hogy felmérjék a memória funkciót - a mi a hippocampushoz kötődik -, és ugyanezen alanyoknak képeket mutattak egy számítógépen, és azt mondták nekik, hogy jegyezzék meg őket. Később megkérték őket, hogy idézzék fel ezeket a tárgyakat. A kutatók azt találták, hogy könnyebb volt az emlékezés, ha a képeket a belégzés során látták.
Az eredmények arra utalnak, hogy a gyors légzés előnyt jelent, ha valaki veszélyes helyzetben van, mondta Zelano.
"Ha valaki pánik állapotba kerül, annak a légzése gyorsabb lesz," - mondta Zelano. "Ennek eredményeként az idő nagyobb részében történik belégzés, mint nyugodt állapotban. Így a szervezetünk veleszületett reakciója a félelemre a szapora légzéssel pozitív hatással van az agyi funkciókra, és az eredmény a gyorsabb válaszidő a környezetben található veszélyes ingerekre."
A kutatás egy másik lehetséges betekintést nyújt a meditáció vagy fókuszált légzés alapvető mechanimusaiba. "Amikor belélegzünk, akkor bizonyos értelemben szinkronizáljuk az agyi rezgéseket az egész limbikus hálózatban," - jegyezte meg Zelano.
(1) - http://www.jneurosci.org/content/36/49/12448
(2) - https://news.northwestern.edu/stories/2016/12/rhythm-of-breathing-affects-memory-and-fear/
PD