Az antarktiszi tengeri jég alig változott ahhoz képest, amilyen 100 évvel ezelőtt volt. Ezt tudósok fedezték fel, miután áttanulmányozták a nagy sarki felfedezők, Robert Falcon Scott és Ernest Shackleton hajónaplóit.
A szakértők amiatt aggódnak, hogy a jég a Déli-sarkon 1950 óta jelentősen csökkent, aminek szerintük az ember által előidézett éghajlatváltozás az oka.
De az új elemzés azt sugallja, hogy a feltételek gyakorlatilag azonosak azzal, amikor a Terra Nova és az Endurance az 1900-as évek elején elhajózott a kontinenshez jelezve, hogy a csökkenés része a természetes ciklusnak, és nem a globális felmelegedés következménye.
Ez azt is megmagyarázza, hogy a tengeri jég szintje miért kezdett el újra növekedni az elmúlt években, ami egy olyan tendencia, ami miatt a klímakutatók erősen vakarják a fejüket.
"Scott és Shackleton küldetésére hősies kudarcként emlékeznek a történelemben, de az általuk és más felfedezők által gyűjtött adatok alapvetően változtatták meg az antarktiszi tengeri jég árapályával kapcsolatos nézetet," - mondta Dr. Jonathan Day, a tanulmány vezetője , amely "A krioszféra" című folyóiratban jelent meg. (1)(2)
"Tudjuk, hogy a tengeri jég az Antarktiszon az elmúlt 30 évben kis mértékben növekedett, mióta a műholdas megfigyelések elkezdődtek. A tudósok már küzdenek azzal, hogy megértsék ezt a tendenciát a globális felmelegedéssel összefüggésben, de ezek az új eredmények azt sugallják, hogy ez nem lehet új dolog."
"Ha a jég szintje olyan alacsony volt, ahogy megbecsülte ez a kutatás, akkor hasonló hatás következhetett be a század közepén, amikor a korábbi tanulmányok szerint a jég szintje jóval magasabb volt."
A tanulmány 11 út hajónaplóinak jég megfigyelésein alapul 1897 és 1917 között, melyek közül három expedíciót Scott kapitány, kettőt pedig Shackleton vezetett, valamint tengeri jég feljegyzéseket, melyek belga, német és francia küldetések során kerültek dokumentálásra.
Scott kapitány csapatával együtt halt meg 1912-ben, miután elvesztette a norvég Roald Amundsen elleni versenyt a Déli-sarkra, míg Shackleton hajója azt követően süllyedt el, hogy a jég fogságába került 1915-ben, amikor ő és legénysége elsőként próbálta meg az átkelést az Antarktiszon.
A tanulmány az első, amely kiszámítja a tengeri jeget az 1930-as éveket megelőző időszakban, és arra utal, hogy a területe az 1900-as évek elején 5,3 és 7,4 millió négyzetkilométer volt.
A becslések azt mutatják, hogy az antarktiszi tengeri jég kiterjedése jelentősen nagyobb volt az 1950-es évek során, mielőtt egy meredek csökkenés következtében 6 millió négyzetkilométerre fogyatkozott az elmúlt évtizedekben, ami mindössze 14 százalékkal kisebb, mint az 1900-as évek legmagasabb pontján, és 12 százalékkal nagyobb a legalacsonyabb pontjához képest.
Az eredmények azt mutatják, hogy az Antarktisz éghajlata jelentősen ingadozott a 20. század folyamán, és mindez azt jelzi, hogy a tengeri jég az Antarktiszon sokkal kevésbé érzékeny az éghajlatváltozás hatásaira, mint az Északi-sarkon, ahol drámai csökkenés volt tapasztalható a 20. század során.
A kutatók a jövőben azt tervezik, hogy felhasználják a haditengerészeti és bálnavadász hajók adatait, valamint Amundsen expedícióinak hajónaplóit, hogy teljesebbé váljon a kép.
A Brit Antarktiszi Felmérés külön kutatása szintén kimutatta, hogy a Pine-sziget gleccserének napjainkban tapasztalható vesztesége a nyugat-antarktiszi jégtakarón a 20. század közepe óta történik, és valószínűleg az El Niño tevékenysége okozta, nem pedig a globális felmelegedés.
A Pine-sziget gleccser, amely az Amundsen-tengerbe folyik Nyugat-Antarktiszon gyorsan húzódik vissza és vékonyodik el, de a kezdeti kiváltó mechanizmus nem tisztázott. A csapat egy üledék magot nézett meg a területen, amely azt mutatta, hogy egy óceáni üreg kezdett kialakulni a jég alatt 1945 körül egy meleg impulzust követően, amely az El Niño eseményekkel van összefüggésben a trópusi Csendes-óceánon.
"Nagyon izgatottak vagyunk az új megállapítással kapcsolatban, mert ez szolgáltatja az első közvetlen bizonyítékot a gleccser visszavonulás időzítésére már azelőtt, hogy műholdakkal meg tudtuk mérni őket," - mondta Dr. James Smith tengeri geológus, a Brit Antarktiszi Felmérés tanulmányának vezető szerzője. (3)
Bob Bindschadler társszerző professzor a NASA-tól hozzátette: "Az eredményeink jelentős következménye az, hogyha egy jégmező visszavonulása megindul, az évtizedekig folytatódik még akkor is, ha nem rosszabbodik az, ami kiváltotta."
"Lehetséges, hogy azok a változások, melyeket ma látunk a Pine-sziget gleccsernél lényegében az 1940-es években indultak."
A Pine-szigettel kapcsolatos kutatás a Nature magazinban jelent meg. (4)
(1) - http://www.the-cryosphere.net/
(2) - http://www.egu.eu/news/308/antarctic-explorers-help-make-discovery-100-years-after-their
(3) - https://www.bas.ac.uk/media-post/new-study-reveals-when-west-antarcticas-largest-glacier
(4) - http://www.nature.com/nature/journal/vaop/ncurrent/full/nature20136.html
Telegraph
A szakértők amiatt aggódnak, hogy a jég a Déli-sarkon 1950 óta jelentősen csökkent, aminek szerintük az ember által előidézett éghajlatváltozás az oka.
De az új elemzés azt sugallja, hogy a feltételek gyakorlatilag azonosak azzal, amikor a Terra Nova és az Endurance az 1900-as évek elején elhajózott a kontinenshez jelezve, hogy a csökkenés része a természetes ciklusnak, és nem a globális felmelegedés következménye.
Ez azt is megmagyarázza, hogy a tengeri jég szintje miért kezdett el újra növekedni az elmúlt években, ami egy olyan tendencia, ami miatt a klímakutatók erősen vakarják a fejüket.
"Scott és Shackleton küldetésére hősies kudarcként emlékeznek a történelemben, de az általuk és más felfedezők által gyűjtött adatok alapvetően változtatták meg az antarktiszi tengeri jég árapályával kapcsolatos nézetet," - mondta Dr. Jonathan Day, a tanulmány vezetője , amely "A krioszféra" című folyóiratban jelent meg. (1)(2)
"Tudjuk, hogy a tengeri jég az Antarktiszon az elmúlt 30 évben kis mértékben növekedett, mióta a műholdas megfigyelések elkezdődtek. A tudósok már küzdenek azzal, hogy megértsék ezt a tendenciát a globális felmelegedéssel összefüggésben, de ezek az új eredmények azt sugallják, hogy ez nem lehet új dolog."
"Ha a jég szintje olyan alacsony volt, ahogy megbecsülte ez a kutatás, akkor hasonló hatás következhetett be a század közepén, amikor a korábbi tanulmányok szerint a jég szintje jóval magasabb volt."
A tanulmány 11 út hajónaplóinak jég megfigyelésein alapul 1897 és 1917 között, melyek közül három expedíciót Scott kapitány, kettőt pedig Shackleton vezetett, valamint tengeri jég feljegyzéseket, melyek belga, német és francia küldetések során kerültek dokumentálásra.
Scott kapitány csapatával együtt halt meg 1912-ben, miután elvesztette a norvég Roald Amundsen elleni versenyt a Déli-sarkra, míg Shackleton hajója azt követően süllyedt el, hogy a jég fogságába került 1915-ben, amikor ő és legénysége elsőként próbálta meg az átkelést az Antarktiszon.
A tanulmány az első, amely kiszámítja a tengeri jeget az 1930-as éveket megelőző időszakban, és arra utal, hogy a területe az 1900-as évek elején 5,3 és 7,4 millió négyzetkilométer volt.
A becslések azt mutatják, hogy az antarktiszi tengeri jég kiterjedése jelentősen nagyobb volt az 1950-es évek során, mielőtt egy meredek csökkenés következtében 6 millió négyzetkilométerre fogyatkozott az elmúlt évtizedekben, ami mindössze 14 százalékkal kisebb, mint az 1900-as évek legmagasabb pontján, és 12 százalékkal nagyobb a legalacsonyabb pontjához képest.
Az eredmények azt mutatják, hogy az Antarktisz éghajlata jelentősen ingadozott a 20. század folyamán, és mindez azt jelzi, hogy a tengeri jég az Antarktiszon sokkal kevésbé érzékeny az éghajlatváltozás hatásaira, mint az Északi-sarkon, ahol drámai csökkenés volt tapasztalható a 20. század során.
A kutatók a jövőben azt tervezik, hogy felhasználják a haditengerészeti és bálnavadász hajók adatait, valamint Amundsen expedícióinak hajónaplóit, hogy teljesebbé váljon a kép.
A Brit Antarktiszi Felmérés külön kutatása szintén kimutatta, hogy a Pine-sziget gleccserének napjainkban tapasztalható vesztesége a nyugat-antarktiszi jégtakarón a 20. század közepe óta történik, és valószínűleg az El Niño tevékenysége okozta, nem pedig a globális felmelegedés.
A Pine-sziget gleccser, amely az Amundsen-tengerbe folyik Nyugat-Antarktiszon gyorsan húzódik vissza és vékonyodik el, de a kezdeti kiváltó mechanizmus nem tisztázott. A csapat egy üledék magot nézett meg a területen, amely azt mutatta, hogy egy óceáni üreg kezdett kialakulni a jég alatt 1945 körül egy meleg impulzust követően, amely az El Niño eseményekkel van összefüggésben a trópusi Csendes-óceánon.
"Nagyon izgatottak vagyunk az új megállapítással kapcsolatban, mert ez szolgáltatja az első közvetlen bizonyítékot a gleccser visszavonulás időzítésére már azelőtt, hogy műholdakkal meg tudtuk mérni őket," - mondta Dr. James Smith tengeri geológus, a Brit Antarktiszi Felmérés tanulmányának vezető szerzője. (3)
Bob Bindschadler társszerző professzor a NASA-tól hozzátette: "Az eredményeink jelentős következménye az, hogyha egy jégmező visszavonulása megindul, az évtizedekig folytatódik még akkor is, ha nem rosszabbodik az, ami kiváltotta."
"Lehetséges, hogy azok a változások, melyeket ma látunk a Pine-sziget gleccsernél lényegében az 1940-es években indultak."
A Pine-szigettel kapcsolatos kutatás a Nature magazinban jelent meg. (4)
(1) - http://www.the-cryosphere.net/
(2) - http://www.egu.eu/news/308/antarctic-explorers-help-make-discovery-100-years-after-their
(3) - https://www.bas.ac.uk/media-post/new-study-reveals-when-west-antarcticas-largest-glacier
(4) - http://www.nature.com/nature/journal/vaop/ncurrent/full/nature20136.html
Telegraph