1926-ban született Leningrádban (ma Szentpétervár) mint Nyinel Szergejevna Kulagina, majd 14 évesen csatlakozott a Vörös Hadsereghez. Kulagina tank rádiós őrmesterként szolgált, amikor a 2. Világháború utolsó szakaszában megsebesült.
A háború után családot alapított, és az 1960-as évekig jóformán ismeretlen volt, amikorra pszichikai ereje eléggé kifejlődött ahhoz, hogy szenzációvá váljon a Szovjetunióban. 1990-es haláláig Kulagina széles körben elismert volt, aki egy sor pszichikai erőt birtokolt.
Interjúk során Kulagina elmondta, hogy akkor jött rá a képességeire, amikor észrevette, hogy a mindennapi tárgyak önmaguktól kezdtek mozogni, amikor mérges volt. Elmondta, hogy anyjának is hasonló tapasztalatai voltak, ezért úgy gondolta, hogy ezeket a képességeket tőle örökölhette.
Kulagina azt állította, annak érdekében, hogy a pszichokinetikus ereje bármilyen hatással legyen, szüksége volt bizonyos időtartamú meditációra, hogy a gondolatai kitisztuljanak. Amikor éles fájdalmat érzett a gerincében, és a látása is elhomályosult, akkor tudta, hogy készen áll.
A hidegháború idején több néma fekete-fehér film került elő, melyeken az látszik, ahogy Nyina tárgyakat mozgat egy asztalon. A filmek azt sugallták, hogy a pszichokinézis kísérleteket a szovjet hatóságok által szigorúan ellenőrzött körülmények között hajtották végre. Beszámolók szerint ez idő alatt több mint 40 tudós, köztük két Nobel-díjas is megvizsgálta a nőt, és úgy ítélték, hogy a pszichikus ereje valódi.
Az egyik film azt mutatja, hogy a kutatók feltörnek egy tojást egy vízzel teli tartályban, majd Kulagina képes volt elválasztani a tojássárgát a fehérjétől, majd a tartály két ellentétes végébe mozgatni azokat. A testére helyezett érzékelők megmutatták, hogy testhőmérséklete és szívverése megemelkedett, ahogy agyhullámainak és teste elektromágneses mezejének intenzitása is.
Leghíresebb vizsgálata 1970-ben történt, amikor a tudósok látni akarták, hogy Kulagina képes-e hatással lenni az élő anyagra, mint például az élő sejtekre, szövetekre és szervekre. Egy béka szívét sóoldatba helyezték, és tartották működésben két elektróda, és gyenge elektromos áram segítségével. A tudósok megfigyelték, hogy Kulagina a szívet először gyorsabb dobogásra késztette, majd egyre lassult, végül egy intenzív gondolkodási folyamat után megállt.
Szerencsére emberi szíven nem tudta végrehajtani ugyanezt a bravúrt. Kulagina azt mondta, hogy bármilyen kísérlet, hogy irányítani tudja egy emberi lény bizonyos részeit rosszul végződött, általában extrém fizikai kényelmetlenséget okozva számára.
A felháborító állításokkal ellentétben Nyina Kulagina esetében soha nem bizonyítottak csalást, és soha nem is kapták rajta, így azok a kijelentések, hogy az "ereje" csupán bűvészmutatvány és olcsó trükk volt, nem igazak.
Egy ennél is érdekesebb teória szerint az ereje nem is létezett, és a filmek mind részei voltak egy szovjet átverésnek, melynek célja az volt, hogy nyomást gyakoroljanak az Egyesült Államokra. Végtére is mi tudná idegesebbé tenni az embert, ha tudja, hogy az ellenségének van egy sereg médiuma?
Kulagina esete emlékeztetőül szolgál, hogy semmi sem vetekedhet azokkal az elméletekkel, melyek a hidegháborús paranoia között születtek.
Locklip