A parancsnoksági területen Alexander Alexandrovich Masalygina elrendelte, hogy minden munkát azonnal le kell állítani, A koporsót a felszínre hozták és a munkások elkezdték a fedelét lezáró megkövesedett gittnek tűnő anyagot eltávolítani, ami nem az ütések, hanem a napfény hatására tiszta folyadékká kezdett válni, majd szétfolyt.
Mindenkit sokkolt, amikor meglátták, hogy a koporsó színültig van egy kékes-rózsaszínű kristálytiszta folyadékkal. Ebben feküdt egy vékony, szokatlanul szép nő, aki körülbelül harminc évesnek nézett ki és mintegy 180 centiméter magas volt finom európai vonásokkal és nagy, tágra nyílt kék szemekkel. Sűrű, sötétbarna hajfürtjei vöröses árnyalattal a derekáig értek, és finoman befedték a testét valamint puha, fehér kezét, melyen rövid, szépen nyírt körmök voltak.
Fehér, átlátszó, hosszú csipkés ruhába volt öltözve, ami a térde alá ért. A ruha rövid ujján hímzett, színes virágok voltak. Fehérnemű nem volt rajta. Úgy tűnt, mintha a nő nem halt volna meg, csak aludna.
A fejénél egy fekete, téglalap alakú fém doboz volt, az egyik végén lekerekített (olyasmi, mint egy mobiltelefon), körülbelül 25x10 centémeteres méretben.
A koporsó körülbelül 10-15 órán keresztül nyitva volt, hogy bárki láthassa. Az egész falu eljött megcsodálni. A felfedezést szinte azonnal jelentették a kerület központjában. A tűzoltóság, a hadsereg és a milícia is megerősítette a felfedezést. Ugyanazon a napon délután 2 órakor egy téglavörös helikopter szállt le, és a helyet fertőzőnek nyilvánították és elrendelték, hogy a bámészkodók hagyják el a helyszínt. Ezután a hatóságok lezárták a helyet és karanténba helyeztek mindenkit, aki megérintette a koporsót, még azokat is, akik csak közel álltak hozzá, és látszólag sürgős orvosi vizsgálatnak vetették őket alá.
A koporsót "elvtársak" vonszolták a helikopterhez, de a teher túl nehéz volt és úgy döntöttek, hogy könnyebb lesz, ha eltávolítják a folyadékot. Miután a folyadékot kiszivattyúzták a koporsóból, a holttest elkezdett megfeketedni. A folyadékot ezután visszatöltötték újra, és a feketedés gyorsan elkezdett eltűnni.
Pár perccel később az elhunyt nő arca ismét piros pozsgássá vált, és az egész teste visszanyerte korábbi, élethű megjelenését. A koporsót lezárták és elhelyezték a helikopterben, összeszedték a gittszerű anyag maradványait műanyag zacskóba, és elrendelték, hogy a szemtanúk távozzanak. Ezt követően a helikopter felszállt és elindult Novoszibirszk felé.
Öt nap múlva Novoszibirszből Rzsavcsikba érkezett egy idős professzor, és a helyi vidéki klubban felolvasta a legutóbbi felfedezés laboratóriumi vizsgálatának előzetes eredményeit. A professzor kijelentette, hogy a felfedezés át fogja alakítani a történelem megértését. Azt mondta, hogy a szovjet tudósok ki fogják adni a kutatás eredményeit, amitől a tudományos világ meg fog döbbenni.
A professzor szerint a nőt legalább 800 millió éve temették el!
http
A nőt a paleozoikum karbon időszak előtt temették el több millió évvel a dinoszauruszok megjelenése előtt, valamint jóval a szén kialakulását megelőző időszakban, amikor a Földön a modern koncepciók szerint még csak masszív növényvilág volt. Eredetileg egy fából készült koporsó állt a nő testével egy mély erdős, bozótos helyen. A koporsót idővel belepte a föld, és oxigén nélkül több száz millió év alatt egy monolit szénréteg részévé vált.
Először a földönkívüli verziót helyezték előtérbe, de a későbbi genetikai elemzések 100 százalékos egyezést mutattak ki a modern orosz emberekével. Vagyis egy az egyben ugyanazok, mint az őseik voltak 800 millió évvel ezelőtt.
Azt találták, hogy annak a civilizációnak a fejlettségi szintje, amelyhez a nő tartozott, meghaladja az összes eddigi ismereteinket, mert a szövet természete, amiből a "hercegnő" ruhája készült, ellentmond a tudományos elemzésnek. Az ilyen anyag létrehozásához szükséges berendezést az emberiség még nem találta fel.
A rózsaszínes-kékes folyadék összetételét még nem sikerült meghatározni, csupán néhány komponensét, amit a legrégebbi fajta hagymából és fokhagymából hoztak létre. A fémdobozról a professzor nem mondott semmit, csak annyit, hogy tanulmányozzák.
A professzor távozott, és pár nap múlva a tyiszuli helyi újságban megjelent pár sor derített fényt a Rzsavcsik falu közelében megtalált régészeti leletre. A helyiek tiltakoztak, mert csupán három sor jelent meg a felfedezésről.
Még nagyobb lett a felháborodás, amikor a tyiszuli körzetet hirtelen a hadsereg vette körül, és a rendőrség házról házra járva elővette a "lázítókat,"és a helyet, ahol a koporsót megtalálták gondosan kivájták és földdel töltötték fel.
A hatóságok erőfeszítései ellenére a falubeliek harcoltak az igazságért. Az egyikük még levelet is írt a Központi Bizottságnak, de egy évvel később hirtelen meghalt, a hivatalos verzió szerint szívelégtelenség miatt. Az év folyamán a koporsó mind a hat "úttörőjének" autója egyik a másik után szenvedett balesetet, így a túlélő szemtanúkat örökre elhallgattatták.
1973-ban, amikor a hatóságok szerint "már minden elcsendesedett," a Berchikul-tó partján és szigetein, mindössze hat kilométerre onnan, ahol a koporsót megtalálták, egész nyáron késő őszig titokban nagyszabású ásatásokat végeztek. A munkavégzés helyszínét katonák és a rendőrség vette körbe. De, ahogy mondták: "A gyilkossággal nem titkolhatták el!"
Egy vendégmunkás, aki részt vett az ásatásokon, részegen elment az egyik kerületi boltba, és elmondta, hogy kőkorszaki ősi temetőt fedeztek fel. Kérték, hogy mondjon el részleteket, de kereken visszautasította, ám az egész falu látta, hogy a feltárás helyszínére állandóan megérkezett a "téglavörös" helikopter és valamit magával vitt, valamint a munka befejezésekor a Berchikul-tó partján és szigetein látták a több száz kiásott majd földdel gondosan betemetett sír helyét.
