Az almanachban található kötetek:
Alexandre Saint-Yves d’Alveydre - Agartha királysága
Alexandre saint-Yves még életében jó kapcsolatot, közös szellemi kutatómunkát alakított ki számos ismert okkultistával - Marquis Stanislas de Guiata, Joséphin Péladan, Oswald Wirth. Saint-Yves d’Alveydre állítólag számos okkult kéziratot és beavatottaknak szánt feljegyzés-gyűjteményt örökölt meg a nagy szaktekintélynek számító rejtélyes francia okkultistától Antoine Fabre d’Olivet (1762-1865) hagyatékából, akit mesterének tartott. 1877-ben megjelent egy versgyűjteménye Lírai Testamentum címmel, majd írt könyvet a vallások (zsidók keresztények, muzulmánok) közös megbékéléséről, a zsidók küldetéséről és számos más ezoterikus kérdésről.
La France Vraie című munkájában kifejtette az általa megfogalmazott Synarchia fogalmát. Ami nem más, mint egy általa megfogalmazott konzervatív politikai-teológiai fogalom. A Synarchia által valósulhat meg a szerző szerint az ideális, harmonikus társadalom, mint istenes-mágikus organikus egység, amiben minden és mindenki a maga elrendelt misztikus "helyén" van. Szerinte ez valósult meg egykor Atlantiszban, az ősi Egyiptom mágikus birodalmában, a "szent" Indiában, a sötétnek nevezett "világos" középkor emelkedett évtizedeiben, melyet templomosok, gnosztikus eretneknek, beavatottak biztosítottak mindaddig, ameddig hagyta őket az egyre nagyobb világi befolyással bíró egyházi hierarchia és a különböző világi birodalmak, kis- és nagykirályok uralmi tervei.
Ennek az égi-földi misztikus Synarchiának, okkult mágikus harmóniával bíró társadalomnak az ellenpárja az anarchia és a világi, materiális anyagi elnyomás, ami Alveydre szerint mindig szemben áll a Synarchiával, az emberrel és a természettel.
1885-ben Saint-Yves d’Alveydre meglátogatta keleti beavatottak egy csoportját, akik között ott volt Hardjij Scharipf herceg is. Az Agartha-ról szóló híradás itt veszi kezdetét, ahol a szerzővel telepatikusan közölték, hogy valahol mélyen a föld alatt ott rejlik Agartha föld alatti mágikus birodalma.
Saint-Yves d’Alveydre meggyőződéssel hitte, mintegy "tapasztalta", hogy valamikor a Kali-Yuga világkorszak hajnalán, 3200 évvel Krisztus előtt egy ősi synarhista világkormány "leköltözött" az üreges föld belsejében lévő mitikus földalatti birodalomba, Agartha-ba. Erről a bizonyos földalatti Agartháról és a vele kapcsolatos rejtélyekről szól a szerzőnek ez a könyve, amit most itt ebben az almanachban hiánytalanul közreadunk.
A könyv tulajdonképpen egy jegyzet-gyűjtemény, amit a szerző még halála előtt állított össze, de könyv alakba már nem tudta rendezni. Az Agartha királysága könyv mégis megjelent, hála a követőinek, mely ebben a Belső Föld elméletben úttörőnek és komoly hivatkozási alapnak számít mind a mai napig. Így, ebben a formájában egy különleges kiadásnak számít magyar nyelven, hiszen a fordítását a régi francia nyelvhasználattal írt eredeti kiadásból szinte lehetetlen fordítani. Ez a könyv egy közel fél éves alapos fordítás eredménye. Az eredeti kiadás teljes, megcsonkítatlan fordítását adjuk át az olvasónak, azt a változatot amelyet a Francia Nemzeti Könyvtár őriz, mint első kiadást.
Második könyv:
Edward George Earle Bulwer-Lytton - Az eljövendő faj
Edward George Earle Bulwer-Lytton írói munkásságának arra a szeletére fókuszálunk, ami a háttérbe, a mélybe vezetett, oda ahova igazán kevesen jutnak el, de akik eljutnak, azok máshogy látnak és tudnak. Éppen ezért olyan örökzöld opuszokat hagynak hátra, amit sem a könyörtelen idő, sem az emberi intrika és rosszindulat nem tud befeketíteni.
Bulwer esetében ilyen mű a The Coming Race, Az eljövendő faj. Bulwer-Lyttonnak ez a híres-hírhedt műve az, aminek az angol nyelvterületen számtalan kiadása van folyamatosan. A könyv olyan meghökkentő és izgalmas tartalmat ad közre egy jól megírt "fantasztikus" regény formájában, hogy az "a föld felett és a föld alatt is kereső spirituális ember" számára kikerülhetetlenné teszi azt - ahogy erről Aleister Crowley fogalmazott oly meghökkentően.
Minderre annak előtte csak egy francia volt képes, akit Jules Verne-nek hívtak. Lesznek, akiknek ez a könyv csak egy remek fantasztikus regény marad örökre és minden bizonnyal lesznek olyanok is, természetesen kevesen, akik ebben a könyvben rátalálnak a "könyv mögötti könyvre", ami nem más, mint világunk és Földünk valódi rejtélyes élete.
Bulwer-Lytton ezeknek a keveseknek írta azt a könyvet, amit immár a sokaság olvas. Ez természetes is, hiszen a kiválasztott kevesekhez a sokaságon át vezet az a bizonyos láthatatlan út, - írja naplójában John Reeves.
Ezekhez a felemelő sorokhoz csak annyit teszünk hozzá, hogy mi, akik útjára bocsátottuk ezt a Belső Föld Almanachot, egyszerre akarunk szólni a sokakhoz és a kevesekhez. Egyszóval minden érdeklődőhöz. És ha Ők, az érdeklődők elolvasták és tetszett nekik ez a 4 kiválasztott könyv, akkor újabb érdeklődőknek ajánlják tovább az Almanachot . Mert hiszünk benne, hogy a jól megírt, információban és tálentumokban gazdag mű megteremti a maga őszinte táborát, ahogy a Fény átjárja és megvilágítja azokat, kikbe örökre beleköltözött.
Harmadik könyv:
Edna Kenton - A Földek Könyve
Edna Kenton attól függetlenül, hogy szerteágazó és nehezen dokumentálható tevékenységet végzett hosszú életén keresztül egy biztos, hogy a Belső Föld Almanachban közzétett és témáját illetően alapműnek tartott, 1928-ban kiadott Földek Könyve (Book of Earth) és az abban foglaltak egyértelmű látleletét adják annak a fontos ténynek, hogy az író egész életén keresztül kutatta a régi korok elveszett tudását.
Könyvében széles spektrumban dokumentálja a témakör megmaradt nyomait, fennmaradt térkép és térképtöredékeit, rajzait, régi szent könyvek ide vonatkozó dokumentumait. Felkutatta és alaposan körbejárta a különböző elfeledett hagyomány alap információit. Azok hiányzó láncszemeit kikövetkeztette vagy éppen fáradságos kutatómunkával előkereste az elveszett, eltüntetett információkat.
Ne hagyjuk figyelmen kívül a kötet sajátos szerkezetét és az ábraanyagok, térképek unikum jellegét, a többnyire beszerezhetetlen, nagyközönség számára ismeretlen forrásirodalmat. Külön érdeme a Földek Könyvének az a mindenképpen alaposnak mondható, igényes kutatómunka, amivel a látszólag időben és térben távol lévő hagyomány töredékeket, visszaigazolásokat dokumentatív történelmi bizonyítékokká emelte.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a most közreadott könyv nem csak az angol nyelvterületen mondható egyedülálló, ritka vállalkozásnak, hanem az egész európai könyvkiadást tekintve is témájában értékes és kikerülhetetlen dokumentummá változott az idők folyamán. A kiadó azzal, hogy magyar nyelven most hozzáférhetővé teszi teljes terjedelemben Edna Kenton könyvritkaságát a Belső Föld Almanachban, a magyar könyvkiadás komoly tartozását egyenlíti ki.
Azzal, hogy másik három hasonló témájú és egyértelműen hiánypótlónak számító három értékes könyv társaságában jelenik meg Edna Kenton műve – egyértelművé válik a kötet szerepe abban a sokat vitatott témakörben, ami valljuk meg igen mostoha sorsúvá tette a Belső Föld elméletet és magukat a műveket is itthon Magyarországon.
Annak ellenére, hogy ez a munka a magyar könyvkiadásban nem áll egyedül és parttalanul, hiszen Várkonyi Nándor vallás- és kultúrtörténeti remekműve – a Szíriát oszlopai, Az elveszett Paradicsom, Varázstudomány I-II. és Az ötödik ember I-III. igényes és szerves kapcsolódást mutat a most közzétett három kötet tradicionális tudásanyagával és szellemtörténeti "emlékezetével".
Nem különben azzal az időtlen szent tudással, emlékezettel és történelemmel, Hamvas Béla fogalmazásával élve Scientia Sacra-val, aminek fényes, világos emlékezete az aranykor elejére tehető. Míg ennek alászállása egyértelműen a Káli-Yuga mai világára esik, ahogy azt a hindu hagyomány tartja. Mindennek ellenére e jelen Belső Föld Almanachba közzétett három könyv is azt bizonyítja, hogy a tudás, mint a régiek ősi emlékezete soha nem hagyja el azt az embert "akinek füle van a hallásra és szeme van a látásra".
Negyedik könyv:
Richard Evelyn Byrd - ismertebb nevén Byrd Admirális
1919-ben nevéhez fűződik az első transzatlanti átkelés, majd 1926-ban az Északi-sark átrepülése, illetve az Északi-sark repülővel való elérése. Majd nem sokkal később ezt követte az igazi nagy szenzációnak számító első antarktiszi expedíció, ami 1928-30 között zajlott le két hajóval és három repülőgéppel.
A viszonylag kezdetleges eszközökkel és nagy kitartással véghezvitt expedíció nagy sikereket hozott Byrd számára. 1929-ben ellentengernaggyá választják, ami a 41 éves sikeres felfedezőnek és sarkkutatónak hatalmas elismerés. A második antarktiszi expedícióra 1939-ben kerül sor. Az ekkorra már nagy ismertségnek örvendő kutatónak erről az expedíciójáról az USA emlékbélyeget is kibocsátott.
Byrd harmadik expedíciója (1939-1940) volt valójában az első, amit hivatalosan, nagy nyilvánossággal támogatott az USA akkori kormánya. Ennek a projektnek a keretében átfogó geológiai, biológiai és meterológiai kutatásokat és felfedezéseket tettek.
Byrd negyedik záró expedíciója (1946-1947) az Operation Highjump (magasugrás) fedőnevet kapta, amely mind a mai napig a legnagyobb antarktiszi expedíció, ami valaha is létezett. De az is igaz, hogy az expedíció nagyságához képest a róla kapott információk elég szerények. S az a feltételezés is makacsul tartja magát az expedícióról szóló irodalomban, hogy ezt a hadműveletet állítólag a tervezettnél jóval hamarabb és hirtelen fejezték be.
Kapcsolódó cikkek: http://ujvilagtudat.blogspot.hu/search/label/Üreges%20Föld
Egyes feltételezések szerint, amikor Byrd 1947 februárjában az Északi-sarkot átrepülte, akkor megtapasztalta az üreges-föld/belső föld teória valóságát. Sőt, erről a hihetetlennek tűnő, de többek szerint valós élményéről Byrd egy titkos naplót vezetett.
Ebben olvashatunk arról az incidensről, hogy ő ekkor egy humanoid lénnyel találkozott, aki egy "másik világból" jött éppen. Ekkor figyelmeztette őt, mint az emberiség képviselőjét, hogy a földi emberek békességben legyenek és ne háborúzzanak. Azt is jelentette naplójában Byrd, hogy itt élő gyapjas mamutot látott a levegőből, ami akkor már nagyon régen kihalt itt a földön.
Ez a Titkos Napló először 1957-ben jelent meg és Amadeo Giannini nevéhez köthető. A Titkos Napló hívei úgy vélik, hogy számtalan ködösítés és szándékos elhallgatás van Byrd kutató expedícióival kapcsolatban. A Napló ellenzői viszont többnyire azt a két sarkalatos ellentmondást hozzák fel a Naplóval kapcsolatban, hogy 1947 februárjában Byrd történetesen az Antarktiszon tartózkodott az Operation Highjump expedíciót vezetve, tehát nem lehetett az Északi-sarkon ebben az időben.
Továbbá februárban, tehát télen az északi sarkot nem éri el a fény, tehát Byrd fent a levegőből nem láthatott le a földre és nem láthatott ott semmit, mert olyan nagy ott a sötétség. Időközben azonban többen is támadták és revízió alá vették ennek a két sarkalatos megállapításnak a tényszerűségét.
Byrd Titkos Naplójával kapcsolatos viták, feltételezések, újabb és újabb elméletek újra és újra a felszínre kerülnek és folyamatosan életben tartják ennek a különös naplónak a nimbuszát. A Byrd-el kapcsolatos meghökkentő rejtélyeknek a Titkos Napló mellett a másik legérdekesebb talánya, hipotézise a Highjump hadművelethez kötődik.
A téma több alternatív kutatója szerint a Byrd vezette Highjump hadművelet a második világháború végén az Antarktiszra menekült náci németek titkos föld alatti, víz alatti bázisára bukkant, ahol tengeralattjárókkal, repülőgépekkel és a náci Németország által készített repülő csészealjakkal is találkozott az expedició.
Állítólag magát ezt a titkos bázist a németek a Belső Föld teória kutatása segítségével tudták létrehozni. Ezt a tudományos közmegegyezés szerint áltudománynak minősített teóriát nem csak a németek, de a második világháború alatt és közvetlenül azt követően az angolok és az amerikaiak is kutatták. Mindebből több kutató is azt következteti, hogy Byrd-öt az amerikaiak bízták meg ennek a témának a kutatásával, mivel Byrd megszállottan kutatta a sarkvidéket és a Belső Föld elmélet elfogadása sem állt messze tőle.
Természetesen minden feltevés mindaddig hipotézis marad, amíg hitelt érdemlően nem sikerül tényekkel alátámasztani a feltevéseket. Byrd admirálissal kapcsolatban egy megállapítás viszont vitathatatlan igaz és többszörösen visszaigazolt – az, hogy személyében egy kiváló sarkkutatót, felfedezőt és admirálist kapott az USA a Mindenhatótól.
A Belső Föld Almanach negyedik könyveként megismerhetjük Byrd Admirális sokat vitatott Titkos Naplóját, így a magyar olvasóközönségnek is lehetősége van elolvasni ezt a sokáig hiányolt érdekes dokumentumot, ami a világnyelveken már több évtizede sikerkönyvnek számít. Nagyon reméljük, hogy a magyar nyelvterületen sem lesz máshogy. A naplót sok különleges fényképpel teszi teljessé.
A Belső Föld elmélet - elhiszi vagy sem, az olvasó dolga. Mi annyit tettünk csupán, hogy közreadjuk. Tény-e vagy csupán fantazmagória? Annyi bizonyos, hogy ebben a mai digitalizált és előrehaladott fejlődésű világunkban ez az elmélet még mindig él. Olvassa el mindenki és döntsön saját Maga!
A könyv megvásárolható: http://www.angyalimenedek.hu/konyv_belsofold.php