Sir John Eccles, a híres brit neurológus és Nobel-díjas kijelentette: "Azt akarom, hogy felismerd, hogy nem léteznek színek a természetben és nincsenek hangok - semmi ilyen jellegű dolog; nincsenek textúrák, mintázatok, nincs szépség, nincs illat." Eccles szerint ez azt jelenti, a természet mindezen tulajdonságait, kezdve egy rózsa illatától egy darázs csípéséig és a méz ízéig, az emberi lények hozzák létre.
Erwin Schrödinger, a kvantummechanika egyik legfontosabb megalapítója lényegében ugyanezt mondta, amikor kijelentette, hogy a fotonoknak, a fény kvantumjainak nincsen színe, az ilyen tulajdonságok a biológiai érzékelésből erednek.
Ezek igen figyelemre méltó kijelentések, annál is inkább, mert mindenre kiterjedőek. A legtávolabbi galaxisnak több milliárd fényévre nincs valósága nélküled, mert minden, ami valóságossá tesz egy galaxist - a rengeteg csillaggal és a kibocsátott hővel, a fénnyel és a tömeggel, a távoli galaxisok pozíciójával az űrben és az a sebesség, amellyel minden galaxis óriási sebességgel távolodik egymástól - megkövetel egy emberi megfigyelőt, egy emberi idegrendszerrel.
Ha nincs senki, aki megtapasztalja ezt a hőt, fényt és tömeget és így tovább, akkor semmi sem lehet valóságos úgy, ahogy ismerjük. Ha a természet minőségei emberi konstrukciók, ami az emberi tapasztalatból ered, akkor a fizikai univerzum létezését "odakinn" komolyan kétségbe kell vonni, és ezzel együtt részvételünket egy ilyen univerzumban.
Amikor lebontjuk a tapasztalatainkat a legapróbb összetevőire, akkor mindennek a fizikalitása kezd eltűnni. A történet, melyet folyton mondunk magunknak függ az "odakinn" valóságának fizikai magyarázatától, de nem az.
Függünk például a látástól, hogy eligazodjunk a világban. Nem számít, hogy mit látunk "odakinn" - egy almát, hegyet vagy egy fát -, a fény visszaverődve láthatóvá teszi a tárgyakat, de hogyan? Senki sem tudja. Hogy mi teszi teljesen rejtélyessé a látást, a következő tagadhatatlan tények foglalják össze:
1.A fotonok, a fény kvantumjai láthatatlanok. Nem fényesek, mégis ragyogónak látjuk a napfényt.
2.Az agyban belül lényegében nulla fény van, ami egy sötét, zabkása textúrájú sejttömeg, amely olyan folyadékban van, ami alig különbözik a tengervíztől. (Vannak rendkívül halvány nyomai a foton aktivitásnak az agyban, de a látóideg nem továbbítja a fotonokat a vizuális kéregbe).
3.Mivel nincs fény, amiről beszélhetnénk az agyban, ezért nincsenek képek sem. Amikor elképzeljük egy szerettünk arcát, az agyunkban sehol sem létezik ez az arc, mint egy fénykép. Hogy a neuron elektromos kisülései valójában hogyan válnak tudatossággá, senki sem tudja.
Jelenleg senki sem tudja megmagyarázni, hogy a láthatatlan fotonok hogyan alakulnak át kémiai reakciókká és halvány elektromos impulzusokká az agyban, amelyek a háromdimenziós valóságot hozzák létre, ami mindannyiunk számára magától értetődő.
Az agyi képalkotó technológiák képesek érzékelni az elektromos aktivitást az agyban, ezért láthatók egy fMRI képen világos foltok és színek. Valami tehát folyik az agyban. De a látás tényleges jellege maga egy titok. Egy dolgot azonban tudunk. A látványt te hozod létre. Nélküled az egész világ és a minden irányban kiterjedő hatalmas univerzum nem létezhet.
Kiterjesztve ezt az ismert tényt, mindenhez, amit tapasztalunk és az élet minden minőségéhez szükség van az emberi részvételre. A "szükséges" két dolgot jelent, egyrészt a tapasztalat az alapállapota mindennek, beleértve a tudományos tevékenységet, és a második, hogy minden minőség egy emberi konstrukció, melyek az emberi faj egyedeinek tapasztalataiból származnak. Egy másik faj más idegrendszerrel számunkra teljesen ismeretlen módon venne részt a világegytemben mint mi, az emberi idegrendszerrel.
A fizikának évtizedei voltak, hogy feldolgozza John Archibald Wheeler, a neves amerikai fizikus, általános relativista és kvantumfizikus éleslátását, aki megalkotta a "részvételen alapuló univerzum" elképzelését, egy kozmoszét, amelyben mindannyian társteremtőként veszünk részt az elfogadott "odakinn" található univerzum helyett, amely tőlünk különálló. Wheeler egy gyermek képét használta, aki az orrát egy pékség ablakához nyomja, hogy leírja azt a nézőpontot, ami elkülönülve tartja a megfigyelőt és a megfigyelt dolgot. De egy részvételen alapuló univerzumban a megfigyelő és a megfigyelt dolog egy és ugyanaz.
Egy vagy az univerzummal, mert a saját tudatodon keresztül tapasztalod meg a természetet, és nincs más forrása a valóságnak, mint tudjuk. Ha van bármi valóságos dolog, ami nem léphet be az emberi öntudatba, soha nem fogunk tudni róla. Hogyan is tudhatnánk róla? Még ha absztrakt matematikát is veszünk igénybe, amely következtethet az érzékelésünkön túli valóság létezésére, hogy megmérjük azt, fel kell ismernünk, hogy maga a matematika az, jóllehet az egyik legkifinomultabb dolog, ami az emberi megfigyelőhöz kötődik. Egy matematikusra van szükség, hogy megértse a matematikát. Összefoglalva tehát,
1.Az univerzum, amelyben élünk egy tudati konstrukció, beleértve mindent, ami benne van.
2.Minden tevékenység a tudatban zajlik. Ha meg szeretnénk mutatni, hol vannak a csillagok, nincsen fizikai helyük, mert a tudat nem egy "dolog".
3.Az agy nem a tudat helye, de úgy működik, mint egy rádióvevő és talán kibocsátó, amely lefordítja a tudati tevékenységet fizikai összefüggésekre. (A rádióvevő metafora az elme és az agy visszacsatolását írja le, amelyek valójában nem különállóak, hanem részei a tudatosság azonos jellegű tevékenységének).
4.Ahhoz, hogy megértsük valódi részvételünket az univerzumban, sokkal többet kell tanulnunk a tudatosságról, és hogy miképpen alakul át a szellem anyaggá és fordítva.
Nehéz elfogadni ezen igazságokat a hétköznapi tudósok számára, néhányuk szkepticizmussal, hitetlenséggel vagy haraggal reagál rájuk. De követve egy más magyarázatot, kezdve az "odakinn" lévő fizikai objektumokkal, nem tudják teljesen megmagyarázni, hogy először is miért vagyunk tudatosak.
Ezért kezd néhány tudós egy tudatos univerzumról beszélni, ahol a tudat természeténél fogva adott.
Deepak Chopra