A szovjet idők egyik emlékét, a Lenin mauzóleumot a Vörös téren két hónapra lezárják a látogatók számára. A bolsevik vezető megőrzött testét ugyanis karbantartó eljárásnak vetik alá.
A mauzóleum, egy ikonikus szovjet piramis alakú barna és fekete márványból emelt szerkezet a Kreml mellett áll, melyet február 16. és április 16-ika között lezár a Szövetségi Védelmi Szolgálat, amelynek feladata megvédeni a Kremlt a potenciális támadásoktól.
Ez egy tervezett lezárás lesz, hogy elvégezzék a szükséges karbantartást a kiállítás központi elemén, a bolsevik vezető fennmaradt testén. Lenin maradványait időről időre egy kémiai oldatban kell megfürdetni, hogy megakadályozzák a kiszáradását. A mauzóleum dolgozói a szünetet kihasználva kicserélik a testen lévő öltönyt is.
A karbantartásra a bolsevik forradalom 100. évfordulója előtt kerül sor, ami novemberben lesz.
A szovjet kormány döntést hozott, hogy megőrzik Lenin testét 1924-es halála után. A bolsevik vezér egészsége életének utolsó éveiben megromlott, ami titkos harcot eredményezett képviselőtársai között, ami hatással lehetett maradványainak sorsára. Sztálinnak tulajdonítják az első javaslatot a test tartós megőrzésére, amely idegen volt a hagyományos orosz ortodox kereszténységtől és a bolsevikok egyházellenes materializmusától.
Egy másik elmélet szerint Leonyid Krasin, az egyik kiemelkedő bolsevik párti személyiség volt az egyik erős szószólója annak, hogy megőrizzék Lenin testét mondván, hogy a tudományos fejlődés végül lehetővé fogja tenni a halott emberek feltámasztását és remélte, hogy Lenint egy nap visszahozzák az életbe.
A testet kezdetben rendszeresen balzsamozták és egy ideiglenes fa mauzóleumba fektették a Vörös téren. A téli hideg segített lassítani a bomlást, bár a döntés idején, hogy megtartják Lenin maradványait ahelyett, hogy eltemették volna, távolról sem volt tökéletes állapotban.
Az első konzerváláshoz kriogén fagyasztást alkalmaztak volna, és a szovjet kormány az ehhez szükséges eszközöket Németországból rendelte meg. De helyette egy kémiai eljárást választottak, amit Boris Zbarsky biokémikus és Vladimir Vorobyov anatómus végzett el. A kezelés a maga idejében úttörőnek számított, és Vorobyov vonakodott használni attól tartva, hogy az eredmény riasztó lesz és potenciálisan halálos a kifejlesztői számára tekintve, hogy a bolsevikok kegyetlensége addigra már bebizonyosodott.
A félelmei azonban korainak bizonyultak. A két tudós által használt eljárással sikerült visszafordítani néhány kozmetikai kárt Lenin testén, és ezzel lefektették egy teljes kutatóintézet alapjait, melynek feladata az lett, hogy gondozza a maradványokat. A kutatók más országokban is alkalmazták szakértelmüket, például Kínában Mao Ce-tung halálát követően.
Miután a Szovejtunió összeomlott, az intézményt leépítették, de egy kis labor folytatta a munkát. Időnként egy-egy nyilvános vita indult Oroszországban arról, hogy Lenint véglegesen eltemessék-e a keresztény hagyományokkal, valamint özvegyének kívánságával összhangban, aki a megőrzéssel szemben foglalt állást. Az Orosz Kommunista Párt azonban ellenez egy ilyen lépést.
RT
A mauzóleum, egy ikonikus szovjet piramis alakú barna és fekete márványból emelt szerkezet a Kreml mellett áll, melyet február 16. és április 16-ika között lezár a Szövetségi Védelmi Szolgálat, amelynek feladata megvédeni a Kremlt a potenciális támadásoktól.
Ez egy tervezett lezárás lesz, hogy elvégezzék a szükséges karbantartást a kiállítás központi elemén, a bolsevik vezető fennmaradt testén. Lenin maradványait időről időre egy kémiai oldatban kell megfürdetni, hogy megakadályozzák a kiszáradását. A mauzóleum dolgozói a szünetet kihasználva kicserélik a testen lévő öltönyt is.
A karbantartásra a bolsevik forradalom 100. évfordulója előtt kerül sor, ami novemberben lesz.
A szovjet kormány döntést hozott, hogy megőrzik Lenin testét 1924-es halála után. A bolsevik vezér egészsége életének utolsó éveiben megromlott, ami titkos harcot eredményezett képviselőtársai között, ami hatással lehetett maradványainak sorsára. Sztálinnak tulajdonítják az első javaslatot a test tartós megőrzésére, amely idegen volt a hagyományos orosz ortodox kereszténységtől és a bolsevikok egyházellenes materializmusától.
Egy másik elmélet szerint Leonyid Krasin, az egyik kiemelkedő bolsevik párti személyiség volt az egyik erős szószólója annak, hogy megőrizzék Lenin testét mondván, hogy a tudományos fejlődés végül lehetővé fogja tenni a halott emberek feltámasztását és remélte, hogy Lenint egy nap visszahozzák az életbe.
A testet kezdetben rendszeresen balzsamozták és egy ideiglenes fa mauzóleumba fektették a Vörös téren. A téli hideg segített lassítani a bomlást, bár a döntés idején, hogy megtartják Lenin maradványait ahelyett, hogy eltemették volna, távolról sem volt tökéletes állapotban.
Az első konzerváláshoz kriogén fagyasztást alkalmaztak volna, és a szovjet kormány az ehhez szükséges eszközöket Németországból rendelte meg. De helyette egy kémiai eljárást választottak, amit Boris Zbarsky biokémikus és Vladimir Vorobyov anatómus végzett el. A kezelés a maga idejében úttörőnek számított, és Vorobyov vonakodott használni attól tartva, hogy az eredmény riasztó lesz és potenciálisan halálos a kifejlesztői számára tekintve, hogy a bolsevikok kegyetlensége addigra már bebizonyosodott.
A félelmei azonban korainak bizonyultak. A két tudós által használt eljárással sikerült visszafordítani néhány kozmetikai kárt Lenin testén, és ezzel lefektették egy teljes kutatóintézet alapjait, melynek feladata az lett, hogy gondozza a maradványokat. A kutatók más országokban is alkalmazták szakértelmüket, például Kínában Mao Ce-tung halálát követően.
Miután a Szovejtunió összeomlott, az intézményt leépítették, de egy kis labor folytatta a munkát. Időnként egy-egy nyilvános vita indult Oroszországban arról, hogy Lenint véglegesen eltemessék-e a keresztény hagyományokkal, valamint özvegyének kívánságával összhangban, aki a megőrzéssel szemben foglalt állást. Az Orosz Kommunista Párt azonban ellenez egy ilyen lépést.
RT