Egy sugárhajtású vonatnak úgy tűnt, hogy van értelme az egykori Szovjetunióban, hogy felgyorsítsák vele az unalmas ingázást az egymástól nagy távolságra található városok között, de a hirtelen megállás már komoly gondot okozott. A koncepciót legalább egyszer kipróbálták még az 1970-es években.
Az első kísérletek, hogy egy nagy sebességű mozdony modellt hozzanak létre a Szovjetunióban az 1960-as években kezdődtek. 1964-ben a kolomnai vonatgyárban elkészültek egy nagy sebességű vonat előzetes tervei. A szovjetek le akarták másolni az első amerikai rakéta vonatot.
http
A sugárhajtású vonatnak gázturbinás hajtómű volt a motorja. Csakúgy, mint egy repülőgép esetében, ám azzal ellentétben a vonatot a két kiálló hajtómű mozgatta, nem pedig a kerekei. Csak egy maroknyi sugárhajtású vonat épült a nagy sebességű vasúttal kapcsolatos kísérleti kutatások során.
A sugárhajtómű motorok nagy sebességen a leghatékonyabbak, így azokat személyszállításra szánták az áruszállítás helyett.
Az SVL vonat tervezett sebessége 360 kilométer volt óránként, és a tesztek során 250 kilométeres sebességet ért le a szovjet szabványú vasúti síneken. A projekttel végül felhagytak, részben a magas üzemanyag fogyasztás miatt. Sokáig úgy tűnt, hogy a kísérleti vonat teljesen eltűnt, de nemrég felfedezték egy rozsdásodó példányát Rigában.
Az első próbálkozásra, hogy sugárhajtóművet építsenek egy mozdonyra az Egyesül Államokban került sor a New York Central Railroad vállalat részéről 1966-ban. Az M-497-es mozdony képes volt elérni a 296 kilométeres óránkénti sebességet.
http
Az amerikai kísérletet követően a szovjet vasúti mérnökök az ER22 motorvonat módosított alapjaira építve hozták létre saját változatukat, ami a japán Sinkanszen durva megfelelője volt, melyet már 1964-ben kifejlesztettek és amely 210 kilométeres óránkénti sebességet ért el.
A szovjet mérnökök hozzáadtak két gázturbinás Jak-40-es sugárhajtóművet az ER22-höz, és az első tesztet 1971-ben hajtották végre a Kolomna és az Ozyory között fekvő vasúti vonalon.
Ahogy amerikai megfelelőjét, ezt sem fejlesztették tovább a magas üzemanyag költségek és a zajszint miatt. Az ilyen irányú kísérletekkel végül mindkét országban felhagytak.
Az első kísérletek, hogy egy nagy sebességű mozdony modellt hozzanak létre a Szovjetunióban az 1960-as években kezdődtek. 1964-ben a kolomnai vonatgyárban elkészültek egy nagy sebességű vonat előzetes tervei. A szovjetek le akarták másolni az első amerikai rakéta vonatot.
http
A sugárhajtású vonatnak gázturbinás hajtómű volt a motorja. Csakúgy, mint egy repülőgép esetében, ám azzal ellentétben a vonatot a két kiálló hajtómű mozgatta, nem pedig a kerekei. Csak egy maroknyi sugárhajtású vonat épült a nagy sebességű vasúttal kapcsolatos kísérleti kutatások során.
A sugárhajtómű motorok nagy sebességen a leghatékonyabbak, így azokat személyszállításra szánták az áruszállítás helyett.
Az SVL vonat tervezett sebessége 360 kilométer volt óránként, és a tesztek során 250 kilométeres sebességet ért le a szovjet szabványú vasúti síneken. A projekttel végül felhagytak, részben a magas üzemanyag fogyasztás miatt. Sokáig úgy tűnt, hogy a kísérleti vonat teljesen eltűnt, de nemrég felfedezték egy rozsdásodó példányát Rigában.
Az első próbálkozásra, hogy sugárhajtóművet építsenek egy mozdonyra az Egyesül Államokban került sor a New York Central Railroad vállalat részéről 1966-ban. Az M-497-es mozdony képes volt elérni a 296 kilométeres óránkénti sebességet.
http
Az amerikai kísérletet követően a szovjet vasúti mérnökök az ER22 motorvonat módosított alapjaira építve hozták létre saját változatukat, ami a japán Sinkanszen durva megfelelője volt, melyet már 1964-ben kifejlesztettek és amely 210 kilométeres óránkénti sebességet ért el.
A szovjet mérnökök hozzáadtak két gázturbinás Jak-40-es sugárhajtóművet az ER22-höz, és az első tesztet 1971-ben hajtották végre a Kolomna és az Ozyory között fekvő vasúti vonalon.
Ahogy amerikai megfelelőjét, ezt sem fejlesztették tovább a magas üzemanyag költségek és a zajszint miatt. Az ilyen irányú kísérletekkel végül mindkét országban felhagytak.