Történt egyszer, hogy a gazdag országok szeretetreméltó vezetői nagylelkűen dollármilliárdokat ajándékoztak a szegénységben élő afrikaiaknak.
Afrika szegényei évente 30 milliárd dollárt kaptak a gazdag országok nagylelkű kormányaitól, így aztán ők is gazdagságban, boldogan éltek. A segélyeknek köszönhetően az afrikaiak orvoshoz vihették beteg gyermekeiket, tiszta ivóvízhez jutottak, a gyerekeiket pedig iskolába küldhették. A gazdag országok vezetői nagyon elégedettek voltak saját bőkezűségükkel.
Mindenki sikeres és gazdag lett és boldogan éltek, amíg...
http
A történetnek van egy másik oldala is, ami nem arról szól, hogy mennyit adunk Afrikának, hanem arról, hogy mennyit veszünk el tőle. Miközben valóban 30 milliárd dollár segély érkezik Afrikába évente, 192 milliárd dollár elkerül onnan. Ennek nagy része a gazdag országokhoz kerül vissza.
☞ 46,3 milliárd dollárt visznek ki a multinacionális cégek profitként,
☞ 21 milliárd dollárt visznek ki adósságtörlesztés formájában,
☞ 35,3 milliárd dollárt a szabálytalan tőkeáramlás visz el,
☞ 6 milliárd dollár a képzett munkaerő kiáramlásával hagyja el Afrikát,
☞ 17 milliárd dollárt visznek ki az illegális fakitermelés miatt,
☞ 1,3 milliárd dollárt visznek ki az illegális halászat miatt,
☞ 36,6 milliárd dollárt visznek el a klímaváltozás okozta károk, amit nem Afrika okozott.
Az afrikai gyerekek 16-szor nagyobb valószínűséggel halnak meg ötéves koruk előtt, mint a gazdag országok gyerekei. Sierra Leoneban egy gyermek születéskor várható élettartama 45 év. Afrikában 1,8 millió képzett egészségügyi dolgozóval van kevesebb a szükségesnél, és ez a szám 4,3 millióra emelkedhet a következő 20 évben.
Évente 30 milliárd dollárnyi segély érkezik Afrikába, de 192 milliárd dollár távozik a kontinensről. Politikai vezetőink az Afrikához fűződő pénzügyi kapcsolatunknak csupán az egyik oldalát mesélik el.
Írjuk át a történetet!
Történt egyszer, hogy a gazdag és a szegény országok lakói megelégelték az arról szóló mesét, hogy a világ vezetői milyen nagylelkűek Afrikával és cselekedni kezdtek, hogy véget vessenek az adóparadicsomoknak, hogy megbirkózzanak az adósságválsággal, hogy a multinacionális vállalatok ne zsákmányolhassák ki Afrika erőforrásait, hogy megállítsák a klímaváltozást.
Vegyük rá vezetőinket, hogy beszéljenek végre őszintén!
Afrika szegényei évente 30 milliárd dollárt kaptak a gazdag országok nagylelkű kormányaitól, így aztán ők is gazdagságban, boldogan éltek. A segélyeknek köszönhetően az afrikaiak orvoshoz vihették beteg gyermekeiket, tiszta ivóvízhez jutottak, a gyerekeiket pedig iskolába küldhették. A gazdag országok vezetői nagyon elégedettek voltak saját bőkezűségükkel.
Mindenki sikeres és gazdag lett és boldogan éltek, amíg...
http
A történetnek van egy másik oldala is, ami nem arról szól, hogy mennyit adunk Afrikának, hanem arról, hogy mennyit veszünk el tőle. Miközben valóban 30 milliárd dollár segély érkezik Afrikába évente, 192 milliárd dollár elkerül onnan. Ennek nagy része a gazdag országokhoz kerül vissza.
☞ 46,3 milliárd dollárt visznek ki a multinacionális cégek profitként,
☞ 21 milliárd dollárt visznek ki adósságtörlesztés formájában,
☞ 35,3 milliárd dollárt a szabálytalan tőkeáramlás visz el,
☞ 6 milliárd dollár a képzett munkaerő kiáramlásával hagyja el Afrikát,
☞ 17 milliárd dollárt visznek ki az illegális fakitermelés miatt,
☞ 1,3 milliárd dollárt visznek ki az illegális halászat miatt,
☞ 36,6 milliárd dollárt visznek el a klímaváltozás okozta károk, amit nem Afrika okozott.
Az afrikai gyerekek 16-szor nagyobb valószínűséggel halnak meg ötéves koruk előtt, mint a gazdag országok gyerekei. Sierra Leoneban egy gyermek születéskor várható élettartama 45 év. Afrikában 1,8 millió képzett egészségügyi dolgozóval van kevesebb a szükségesnél, és ez a szám 4,3 millióra emelkedhet a következő 20 évben.
Évente 30 milliárd dollárnyi segély érkezik Afrikába, de 192 milliárd dollár távozik a kontinensről. Politikai vezetőink az Afrikához fűződő pénzügyi kapcsolatunknak csupán az egyik oldalát mesélik el.
Írjuk át a történetet!
Történt egyszer, hogy a gazdag és a szegény országok lakói megelégelték az arról szóló mesét, hogy a világ vezetői milyen nagylelkűek Afrikával és cselekedni kezdtek, hogy véget vessenek az adóparadicsomoknak, hogy megbirkózzanak az adósságválsággal, hogy a multinacionális vállalatok ne zsákmányolhassák ki Afrika erőforrásait, hogy megállítsák a klímaváltozást.
Vegyük rá vezetőinket, hogy beszéljenek végre őszintén!