A jelentés nemes véget ér... amire remélhetőleg mindenki rájön a befejezéskor. A kezdeti sokk után ennek a jelentésnek a borzalma talán megindítja az olvasót, hogy keresse az igazságot, és erejéhez mérten megtegyen bármit, hogy megakadályozza az őrült és perverz elit gonosz erőfeszítéseit az egész világon. A racionális értelmet éri a legnagyobb kihívás, amikor megpróbáljuk elhinni erről a jelentésről, hogy igaz. Engedje mindenki szabadon a felháborodását, ami tovább motivál, hogy megerősítse a jelentés hitelességét. A tudás hatalom.
Szerkesztette: Mark Richards kapitány
Megjelent: Earth Defense Headquarters - edhca.org
Rövidítette és újra szerkesztette "Branton" az E.D.H. engedélyével.
Ez egy nagyon sűrített változata a Dulce csatajelentésnek. A teljes 166 oldalas változat és más E.D.H. kutatási jelentés az edhca.org oldalon áll rendelkezésre.
A Dulce csatajelentés - 2. rész folytatása - http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2015/05/a-dulce-csatajelentes-2-resz.html
Az USA elnökét, az ENSZ főtitkárát és a vezérkari főnököt soha nem tájékoztatták a folyamatban lévő műveletekről, és meg kell jegyezni, hogy a támadásban az emberek és idegenek a magasabb hatóságok parancsa vagy engedélye nélkül vettek részt.
Azok, akik az idegenek ellen harcoltak, az emberi elit akarata ellenére tették ezt, akik között sokan lehetnek hüllő alakváltók emberi alakban egyes források, mint David Icke és mások szerint. - Branton
A Dulce leszálló kikötőket azért hozták létre, hogy fogadják a "könnyű járműveket", és más, a Szürkék által használt járművek utasait, amely a bolygóról orbitális pontokra szállította őket.
Ezek a járművek mágneses hidrodinamikai tolóerőt generáltak mikrohullámmal és impulzus lézerekkel meghajtva, hogy a klasszikus "repülő csészealjakat" legfeljebb 50 kilométeres magasságba és sebességre gyorsítsák, amely könnyen lehetővé tette az orbitális sebességet. Ez tette az emberi stílusú nehéz vegyi rakétákat drága ostobasággá, és tette lehetővé az idegeneknek a Földről orbitális pályára történő utazást viszonylag alacsony áron.
Ez biztosított az emberi erők számára utat a létesítménybe.
Mivel a keringő állomások infrastruktúráját használták, hogy energiát tükrözzenek egy napenergia állomásról, mely a Hold sötét oldalán volt elrejtve, számos lehetőség volt nyomon követni egy ilyen hajót. A fényhajó a mikrohullámú energiát egy levegő tüske létrehozására fókuszálta, amely eltérítette a szembejövő levegőt - amit követni lehet. Az elektródákat a járművön, amely ionizálta a levegőt és részét képezte a tolóerő képző rendszernek, valós idejű kamerákon látni lehetett (az emberi szem számára közeli tartományban). Így a terv az volt, hogy az egyik támadó csapat beléphet a létesítménybe, amikor a fő kikötő ajtó nyitva van a bejövő fényhajó számára.
Ez nem volt könnyű mutatvány. A terület körüli érzékelők riasztást adhattak ki, ha bármi túl közel kerül az ajtókhoz, nem is beszélve a légi vagy űrjárművek kezelőinek figyelmeztetésétől, ha túl közel kerülnek hozzájuk. A szája nem volt nagyobb, mint egy helikopter mérete, de a helikopter túl lassú lett volna, hogy elérjék az ajtót, mielőtt a bázis védelmi rendszere beindult volna. A speciális problémák miatt a Dulce létesítmény normál helikopteres megtámadása nem működött. Amilyen jól képzettek voltak, a létesítmény hangár területén történő leszállás öngyilkosság lett volna. És ha egyszer a kikötő területén belül vannak, minden támadó erőt valószínűleg túlterhelték volna a bázis védői - kivéve, ha a járműveket számos nehéz automata fegyver odaszállítására használják, és nagy számú támadót tesznek le egy időben.
A Szürkék elégedettek voltak, hogy ilyen jármű nem létezik az emberi katonai eszközök között. És még a reptoidok sem rendelkeztek olyan járművel, amely az összes feltétel mellett alkalmazható lett volna, ha nem szúrták volna ki jóval azelőtt, hogy elérte a kikötőt.
Amivel azonban nem számoltak, egyetlen kísérleti repülőgép, ami még mindig annyira titkos volt, hogy soha nem vették fel semmilyen nyilvántartásba. A Bell Corporation által gyártott X-22 egy "kutató" jármű volt, néhány érdekes képességgel. Az első sikeres V/STOL VSS (Változtatható stabilitási rendszerű) repülőgép, furcsa keveréke a szárnyaknak, hajtóműveknek és hatalmas légcsatornázott propellereknek, ami talán nem elég csinos, de tökéletes volt a Dulce-t támadó misszió igényeinek.
Az idő hiánya miatt az egyetlen érintett ember, akinek megvolt a képessége, hogy repüljön az X-22-vel ilyen harci körülmények között, az Mark Richards kapitány volt. Így őt választották, hogy vezesse a Harmadik Harci Támadó Csapatot (CAT-3), amely felelős lenne a fő leszálló kikötő megtámadásáért, és tartaná elég hosszú ideig a többi csapat számára, hogy hagyományos helikopterekkel leszálljanak, és hogy evakuálják a sérülteket, amikor a támadást befejezték. A feljegyzések szerint Richards kapitánynak nem volt több mint 12 órája berepülni az X-22-t, mielőtt harcba vitte.
Bár a támadó csapatok szervezettek és edzettek voltak, a támadást azok az emberek tervezték meg, akik felelősek voltak a helyzetért. Ki lettek válogatva a célok és alternatívák, köztük egy nukleáris opció arra az esetre, ha az emberes támadás nem sikerül. David Griggs űrhajóst választották, hogy a CAT-3-al tartson, hogy megkíséreljék "zsákmányként" megszerezni az egyik idegen járművet, míg Ronald Ervin McNair asztronauta Richards másodpilótája lett és "lézerfegyver szakértője" (a tény, hogy ő egy fekete öves karate mester volt nagyon hasznosnak bizonyult, mielőtt az esemény véget ért). Ellison S. Onizuka (Amerikai Légierő) űrhajós alezredes és Stuart Allen Roosa ezredes (Amerikai Légierő) szintén a CAT-3 tagja lett, hogy információkat gyűjtsenek, és remélhetőleg idegen hajókkal vagy felszerelésekkel meneküljenek, Roosa ezredes lett az Anyag Akvizíciós Csoport parancsnoka. Erőfeszítéseik közül egyik sem lehetett értékes, kivéve, ha a támadás terve működött.
A siker érdekében az NSA-n belüli több titkos szervezeti egység adatgyűjtési képessége lazán kapcsolódott Dulce-hez. Mindenhonnan gyűjtötték az információkat, köztük az újságokban megjelent megfigyeléseket és interjúkat olyan emberektől, akik segítettek felépíteni a létesítményt.
John V. Chambers, egy Kentfield-i, kaliforniai illetőségű férfi munkájának jó részét nagy mérnöki építkezések menedzsmentjében és pénzügyeivel töltötte. Chambers volt az, aki érintett volt a Bechtel munkájában Dulce-nél és más szigorúan titkos kormányzati projektekben, akivel kapcsolatba léptek azon erők, melyek célja Dulce megtámadása volt, és meg voltak győződve, hogy segíteni fogja az erőfeszítéseiket.
Chambers lenne, aki a Dulce rendszer számos gyenge pontjáról beszél, amely lehetővé tenné, hogy a támadás sikerének sokkal nagyobb legyen az esélye. Végül Chambers volt az, aki rámutatott az idegenek gyenge pontjaira. Úgy tűnt, hogy az idegeneknek volt okuk aggódni a létesítményen kívül található több baktérium miatt, illetve, hogy néhány idegen faj nagyon érzékeny számos ember által hordozott betegségre.
A kórokozók és baktériumok, amelyek mindenütt megtalálhatók a bolygón, és az emberekben és más emlősökben is jelen vannak (a legtöbb esetben), módszereket fejlesztettek ki, hogy megbirkózzanak velük, ami nagy veszélyt jelenthet a földönkívüli életformák számára. A földi por, vagy a szél által fújt baktériumok akár halálosak is lehetnek olyan életformák számára, melyek nem rendelkeznek ellenállóképességgel az ilyen dolgokkal szemben. Amit az emberek például "szénanáthának" neveznek, halálos lehet olyan lényekre, melyek a Föld oxigénben gazdag légkörét lélegzik. Hamar rájöttek, hogyha a szűrők, amit az idegenek a Föld légkörének elfogadhatóvá tételére használnak nem lesz elérhető, akkor az ellenség közül sokan hamarosan betegek lesznek, és nem tudnak harcolni, és esetleg a helyszínen nagy számban egyszerűen meghalnak.
Az egyik legmegrázóbb felfedezés az idegenek kiterjedt föld alatti bázis és szállítási hálózata volt. Miközben a csővonatokra számítottak, a létrehozott hatalmas bázisok még a legjobban tájékozott tisztek számára is sokkot jelentettek.
Az ok, hogy ezek a bázisok fontosabbá váltak, hogy az emberek minél hamarabb rájöjjenek, hogy miképp reagálhatnak, ha megtámadják Dulce-t, és mennyi időbe telik, mire esetleg mentőalakulatokat küldenek. A másik kérdés az volt, hogyan reagálnak általában? Lehet, hogy halálosabb módon támadják meg az emberiséget, mint hogy elrabolnak pár ezer nőt évente? A végén kiderült, hogy az idegen szándékok közötti megosztottság miatt kevés szervezettség volt a csoportok között. A legtöbb esetben csupán a saját kis előörsük és kutatásuk érdekelte őket.
Egy 1980-as jelentésben, amelyről számos CIA forrás úgy vélte, hogy Aderholt tábornoktól származik, a szerző megállapítja:
"Amit azok a fiatal férfiak tettek nem volt kevesebb, mint egy legenda. A túlnyomó szám és technológia ellen harcoltak az 1. szinttől (amely garázsokat és hangárokat tartalmazott) le az ellenség bázisának gyomrába. A csata közben megszerezték és tartották a 2. szint kikötőit, ahol az alagút transzferek és a hajó karbantartási területek lehetővé tették az ellenséges erők számára a behatolást, míg a fő erő a 6. szint, és a "Rémálom csarnok" irányában támadott, több ezer ott fogvatartott emberi áldozat megmentése érdekében."
Nem álltak készen arra, amit a 6. szinten találtak. Jelentések többkarú és többlábú emberekről és ketrecekről (és tarályokról) beszéltek, humanoid denevérszerű lényekről, melyek több mint 2 méter magasak voltak. Az idegenek már nagyon sokat tanultak a genetikáról, dolgokról, melyek hasznosak és ijesztőek. És a legtöbbet az emberi szenvedés és életek árán tanulták meg.
Leathers kapitány érte el a 7. szintet elsőként, felrobbantva és megnyitva a fő csomóponti bejáratot, és semlegesítette az ott lévő biztonsági erőket kevesebb mint 45 másodperc alatt. Belépve a biztonsági állomásra először rádöbbentek a létesítmény kiterjedésére, és megtalálták a több mint 30 ezer foglyot megfigyelő és ellenőrző rendszert ezen az egy szinten, és a fogvatartottak mozgatására szolgáló irányító és biztonsági rendszereket a "vizsgálati létesítményekbe"és az "örömközpontokba" több mint 62 különböző helyszínen - ahol további 4600 fogvatartottat találtak.
Leathers kapitány így írt azokról a pillanatokról:
"Végignéztem a rémtettek holografikus képeit, amelyeket nem lehet szavakba önteni, és az emberi lények állatkertjét különböző testi és lelki állapotban. Látva a fiatal nők képeit, ahogy kínozták őket, az adott pillanatban csak a saját lányaimra tudtam gondolni. Aztán összeszedtem az eszem, kiadtam a parancsot, hogy szabadítsunk ki annyi foglyot, amennyit csak lehet."
Míg az eredeti bevetési terv az volt, hogy a csapatok támadjanak meg, semmisítsenek meg annyi ellenséges létesítményt, amennyit csak tudnak, és vonuljanak vissza kevesebb mint fél óra alatt, a sok emberi áldozat egy újabb problémát vetett fel. Míg a felelős tisztek egyike sem ismerte el, hogy ki adta ki a parancsot, a rögzített rádiós kommunikáció és a szemtanúk beszámolói azt sugallják, hogy Aderholt engedte meg a fiatal Richardsnak, hogy megváltoztassa a küldetés célját, miután a "megmenthető"áldozatok száma nyilvánvalóvá vált.
Leathers kapitány jelentésében a következő olvasható:
"Nem úgy tűnt, mintha lenne választásunk. Nem hagyhattuk azokat a szegény lányokat hátra élve. Tudtuk, hogy mindenkivel, akit nem tudunk evakuálni, végeznünk kell. A probléma egyszerűen a számuk volt. Több ezer idegen akart megölni minket. Több ezer nő sikoltozott segítségért. Több ezren menthetetlenek voltak, és tudtuk, hogy ott kell hagynunk őket.
Több ezer ellenséges katona kezdett érkezni a föld alatti vonatokon. Nem voltunk felszerelve egy tömeges evakuálásra. Az egyik járat vissza New Yorkba, és az egyik Mexikóba úgy tűnt, hogy még nyitva van, így elkezdtük a lányokat a csővasútba terelni és elindítani őket, amint lehetett, mert tudtuk, hogy a mi erőink irányítanak az állomások másik végén. Két légaknát is felrobbantottunk, így egy-két osztag ki tudta vinni a lányokat a friss levegőre, ahol reméltük, hogy az embereink fel tudják őket venni. A CAT-4 igazi csapásokat szenvedett, ahogy harcoltak az idegenekkel, hogy megakadályozzák a fő vasúti állomásokra való bejutásukat. Nincs kétségem afelől, hogy túl sokáig maradtunk a létesítményben, de abban a helyzetben nagyon nehéz volt otthagyni azokat a szegény fiatal nőket. Tudtuk, hogy mindenki, akit nem tudtunk előre küldeni, hamarosan meg fog halni."
Pontosan egy órával azután, hogy az X-22 elsőként támadta meg a fő kikötő bejáratot, Aderholt elrendelte a teljes visszavonulást. David Griggs-nek és R. E. McNair-nek addigra sikerült két idegen hajót megszerezniük - az egyik egy korong alakú, a másik egy rendkívül fejlett háromszög vadászgép - és igyekeztek az 51-es körzetbe. Roosa embereinek is sikerült szerezniük egy hatalmas korong hajót, amivel 3600 nőt vittek magukkal egy biztonságos bázisra.
A női túlélőket több titkos katonai bázisra vitték, ahol "átprogramozták"és "rehabilitálták"őket, hogy lassan vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba azon emlékek nélkül, melyeket elszenvedtek.
Ahogy a titokzatos "X parancsnok" kijelentette:
"Saját hírszerzési tevékenységemre alapozva a katonaságon belül teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy az egyik fő oka, hogy a közvéleményt teljes sötétségben tartják az UFO-k és az idegenek valóságáról, hogy az igazság túl közel áll mindenkihez, hogy bármit is tegyenek. Hogyan is merné bevallani egy Pentagon szóvivő, hogy több száz méterrel a föld alatt egy egész világ létezik, ami az idegeneké egy olyan hitrendszerben, amivel több száz éve rendelkezünk? Hogyan jelenthetne például a leggyorsabb bombázónk kihívást azoknak a légi megszállóknak, amikor csak sejtjük a felszínre vezető útvonalaikat, és kijátsszák a radarokat, amikor annyira alacsonyan repülve visszatérnek a föld alatti búvóhelyükre? A "Szürkék" vagy "földönkívüli biológiai entitások" egy erődítményt hoztak létre, amely kiterjed az Egyesült Államok más részeire olyan eszközök segítségével, mint a hatalmas föld alatti alagút rendszerek, amelyek gyakorlatilag az írott történelem előtt is léteztek."
Azon emberek mindegyikének, aki érintett volt a támadó csapatok bármelyikében "törölték az elméjét", vagy titoktartást kellett esküdniük halálbüntetés terhe mellett, vagy magasabb szintű bennfentesek ölték meg a csatát követően, önmagukat szolgáló politikusok és az "elit", akiknek semmi közük nem volt a támadás kezdeményezéséhez, de akik mindent megtettek, hogy elnyomják a tényekre vonatkozó adatokat. - Branton
Mivel a felelős tisztekre a politikai jobboldalról, amely átvette az irányítást Washingtonban 1981-ben sokan hősként tekintettek, legtöbbjüket megvédte a változó politikai elit. Sokakat azok közül, akik bármilyen módon támogatták az idegeneket nyíltan, vagy hasznot húztak belőle így vagy úgy kényszerítették, hogy majd tíz évre vonuljanak vissza a pozíciójukból. Csak amikor idősebb George Bush lett az elnök, voltak az idegenek képesek visszatérni, és akkor is csak jóval kisebb számban.
A Dulce csata azzal az idegen reménnyel ért véget, hogy a Földet egy alfaj kitenyésztésére használják, vagy hogy elfoglalják a bolygót valamikor a közeljövőben. Míg a Szürkék újraindították a tenyésztési programjukat 1993-ban, és a Dulce bázis néhány alacsonyabb szintjét újra megnyitották 1998-ban, a számuk több tíz vagy több száz volt a több ezer helyett. Ezen kívül az Amerikai Légierő parancsnoksága most már nyomon követi az összes idegen űrhajót azzal az állandó veszéllyel, hogy a szigorúan titkos repülőgépek képesek reagálni és megtámadni egy nem evilági ellenséget bármely pillanatban drámai eredménnyel.
A Dulce csatajelentés - 1. rész
A Dulce csatajelentés - 2. rész
A Dulce csatajelentés - 3. rész
BP