Ez a különbség csupán egyike azoknak a példáknak, melyekkel Egyiptomban, Peruban és Bolíviában találkozhatunk, ahol sokkal kifinomultabb technológia létezett azelőtt, hogy kevésbé bonyolult építési és megmunkálási módszereket alkalmaztak volna a későbbi történelmi korokban.
A hagyományos tudomány azt állítja, hogy a primitív ember és eszközhasználat megelőzte a későbbi kifinomultabb és bonyolultabb technológia használatát, de a nyilvánvaló bizonyítékok ennek teljesen ellentmondanak. A tények azt sugallják, hogy az emberiség ciklusokon ment keresztül, melyek során a civilizációk felemelkedtek majd összeomlottak, és ez így ment időről időre az egymást követő időszakokban.
Ez az oka annak, hogy olyan helyszíneken, mint a gízai legkisebb Menkauré-piramis, egy nagyon kifinomult technológiát figyelhetünk meg, amely feltehetően megelőzte a dinasztikus kort.
Ennek a kifinomult technológiának számos nyoma megtalálható úgy Egyiptomban, mint a világ többi részén. Az egyik kétségbevonhatatlan bizonyítéka annak, hogy ez az elveszett technológia egykor létezett, az a számos precíziós furat, melyek nem csak a gízai fennsíkon találhatók meg.
Persze vannak, akik szerint ezeket a furatokat már a modern időkben készítették, de szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy ezeknek a furatoknak az elkészítése 500 százalékkal hatékonyabb eszközökkel történt, mint amelyekkel jelenleg a 21. században rendelkezünk.
Ráadásul a furatokban látható spirális nyomok vagy barázdák kialakítása miatt a szakemberek kiszámolták, hogy a fúró, amellyel készítették őket, 2-3 millimétert haladt előre egyetlen fordulat alatt! Ezt a hatékonyságot a mai eszközeinkkel sem vagyunk képesek elérni. Vagyis mindez azt jelenti, hogy a dinasztikus egyiptomiak sem használhatták akkoriban ezt a technológiát.
A másik jellemző bizonyíték, ami alátámasztja a fejlett technológia sok ezer évvel ezelőtti létezését, azok a fűrész- vagy csiszoló nyomok, melyek számos helyen megfigyelhetők. Ezen megmunkálási felületeken is megfigyelhető a 2-3 milliméteres barázda távolság például bazalt köveken, amely a Mohs keménységi skálán (10-es skála) 6-os és 7-es keménységű kőzetnek felel meg, vagyis egy nagyon tömör anyagról van szó.
Ami azonban rendkívül érdekes, hogy a fűrésznyomok nem egyenes vonalak, hanem nagy rádiuszú körívek, amihez a számítások szerint egy olyan kör alakú fűrészt használtak, melynek vastagsága körülbelül 5 milliméter volt, az átmérője pedig 5,5 méter!
Vagyis mindez megint azt jelenti, hogy jelenleg nem rendelkezünk olyan acéllal vagy másfajta fémmel, amelyből olyan kör alakú fűrész volna készíthető, amellyel ilyen hatékonysággal tudnánk elvágni az ilyen típusú kemény kőzeteket.
Több száz példa található ennek a fejlett technológiának a használatára olyan helyszíneken, mint a gízai fennsík, Karnak valamint kevésbé ismert helyeken, mint Abu Gorab, Abu Rawash, Abu-Szír és Memnón.
Egyértelmű azonban, hogy a dinasztikus egyiptomiak már csak újrahasznosították ezeket a fejlett technológiával készült köveket, és úgy tűnik, hogy egy hatalmas kataklizma következett be körülbelül 12,000 évvel ezelőtt, amely megsemmisített egy elveszettnek vélt civilizációt.
A legújabb bizonyítékok arra is utalnak, hogy nagyjából 5000 évvel ezelőtt érkeztek a dinasztikus egyiptomiak, akik romokban találták ezeket a helyszíneket, melyeket a maguk jóval fejletlenebb eszközeivel építettek újjá.
http