A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az amerikai dominanciájú Világbank meghatározó szereplői a globális gazdasági környezetnek azóta, hogy 1944-ben létrehozták őket. Ezek a nemzetközi banki szervezetek, amelyek magántulajdonban vannak és a hírhedt Rothschild bankár család irányítja őket, először nyomást gyakorolnak a nemzetekre, hogy mentesítsék a szabályozás alól a pénzügyi szektorukat, így a magánbankok kifoszthatják a gazdaságukat.
Miután a kormányok kénytelenek megmenteni a szabályozatlan pénzügyi szektort, az IMF vagy a Világbank felállít egy hitelcsomagot, amit titokban a központi bankárok és pénzügyminiszterek aláírnak, mellyel aláássák nemzeti szuverenitásukat és arra kényszerítik őket, hogy megszorító politikát folytassanak, amelyek károsan hatnak a munkavállalókra, a családokra és a környezetre.
Mielőtt Evo Morales elfoglalta elnöki hivatalát, Bolívia az IMF és a Világbank által megszabott megszorításoktól és a privatizáció hatásaitól szenvedett, melyekkel kihasználták az embereket és az erőforrásokat. Ugyanez történt Dél-Amerika legszegényebb országaival. Bár a bolívai nép az erős ellenállás révén képes volt megállítani az évek során a legrosszabb privatizációs erőfeszítéseket, különösen a nemzeti vízellátás magánkézbe adását, számos béklyó, melyeket a Rothschildok irányította intézmények szabtak meg, továbbra is megmaradt.
Moralest 2006-ban választották Bolívia 80. elnökének, és ő lett az első államfő, aki a többségi bennszülött ajmara indián népcsoportból származik, és azóta elsősorban a szegénység csökkentésére és az Egyesült Államok valamint a multinacionális vállalatok befolyásának leküzdésére koncentrál.
Tíz évvel később Moralesnek, a demokrata szocialistának sikerült Bolíviát átalakítania az egyik leggyorsabban növekvő dél-amerikai gazdasággá, miközben képes volt fenntartani a költségvetési egyensúlyt és visszaszorítani az egykor nyomorúságot okozó államadósságot.
Bolívia újonnan felfedezett gazdasági függetlensége ma már felhatalmazza Moralest, hogy visszautasítsa ugyanazokat az intézményeket, amelyek egyszer már kifosztották a hazáját. Pár hónappal ezelőtt Morales bejelentette, hogy Bolívia többé nem reagál az Egyesült Államok, a Világbank vagy az IMF követeléseire vagy zsarolására. (1)
A Tarijában, Dél-Bolíviában tett látogatása során Morales azt mondta, hogy "Korábban annak érdekében, hogy hitelt kapjunk az IMF-től, kénytelenek voltunk lemondani hazánk egy részéről, de már felszabadítottuk magunkat gazdaságilag és politikailag, és többé már nem függünk más országoktól vagy intézményektől." Morales méltatta a társadalmi mozgalmakat és a nép egységét, hogy az ország képes volt ellenállni és elutasítani a privatizációt és a külföldi befolyást.
Bolívia azonban sokkal többet tett Morales vezetése alatt annál, mint hogy betiltotta a nemzetközi banki kartellek országhatáron belüli működését. Bolívia számos multinacionális céget is kirúgott Morales hivatalba lépése óta, többek közt a McDonalds-et és a Coca-Colát, ugyanakkor nem hajlandóak együttműködni az Egyesült államok katasztrofális drogellenes háborújával. Ráadásul Bolívia a nemzeti költségvetés 14 százalékát fordítja oktatásra, amellyel a második a dél-amerikai országok között.
Ezzel szemben az Egyesült Államokban a nemzeti költségvetés mindössze 1,7 százalékát költik oktatásra.
Morales emellett arra kényszeríti a külföldi olaj- és gázipari vállalatokat, hogy nyereségük 82 százalékát fizessék ki a bolíviai kormánynak, melynek segítségével egy sor népszerű szociális programot finanszíroznak a szegények számára. Ennek eredményeként a szegénység jelentős mértékben csökkent Bolíviában.
Bolívia átalakulása Morales elnöksége alatt azt bizonyítja, hogy minden nemzet, nem számít, hogy mennyire elszegényedett, képes megszabadulni azoktól a béklyóktól, melyeket a nemzetközi bankárok szabtak ki rájuk, és visszaadni a népnek a hatalmat.
http
(1) - http://www.librered.net/?p=47201
TA