Az emberek többsége a saját országában úgy véli, hogy a kormány "rossz irányba" halad, és a legtöbben azon a véleményen vannak, hogy valamennyi versengő politikai oldal által alakított kabinet eredménytelen.
Mi lehet ennek a magyarázata? Nos, úgy tűnik, hogy az emberi társadalmak egyszerűen túl bonyolultak ahhoz, hogy a képviseleti demokrácia működjön. A New England Complex Systems Institute (NECSI) matematikusainak elemzése szerint például az Egyesült Államoknak egyáltalán nem is kellene, hogy elnöke legyen. (1)
A NECSI egy kutatási szervezet, amely fizikai és kémiai rendszerek vizsgálatánál alkalmazott matematikát használ, és az újonnan rendelkezésre álló hatalmas adathalmazok megmagyarázzák, hogy a világ egyes részeinek eseményei hogyan befolyásolnak valami látszólag független dolgot a világ egy teljesen más részén.
 |
| Yaneer Bar-Yam |
Figyelembe véve a kormányzati rendszert, a kapcsolat ezen politikák és a váratlan globális erőszak között jól szemlélteti a folyamatokat, ami nem egyedi: Bar-Yam képes volt leírni ezeket az ok-okozati összefüggéseket részletesen, mert nagyon konkrét bemeneti és kimeneti adatokat keresett. Az emberi civilizáció "rendszerének" specifikus részeire közelített rá, hogy megpróbálja megmagyarázni a világ kicsi, de fontos részét.
Abszurd dolog azt hinni, hogy egy hierarchikus képviseleti demokrácia csúcsán lévő néhány ember kezében koncentrálódó hatalom képes lesz arra, hogy optimális döntéseket hozzon az összekapcsolódó és bonyolult kérdések széles skáláján, amely minden bizonnyal gyökeres, de nem szándékos következményekkel jár az emberi civilizáció más részeire nézve.
"A világon a növekvő komplexitás természetes folyamata zajlik," - mondta Bar-Yam. "És fel tudjuk ismerni, hogy egy bizonyos ponton a komplexitás növekedése hatással van az egyén bonyolultságára. És ezen a ponton a hierarchikus szervezetek kudarcot vallanak."
"Úgy nőttünk fel, hogy azt hittük, a demokrácia egy olyan rendszer, amely erre valahogy eredendően jó," - tette hozzá. De nem csak a demokrácia az, ami kudarcot vall. "A hierarchikus szervezetek hibás válaszokat adnak a döntési kihívásokra. És ez igaz akkor is, ha diktatúrákról vagy kommunizmusról beszélünk, amelyek rendkívül központosított irányítási folyamatokkal rendelkeznek, valamint a mai képviseleti demokráciák esetében is. A képviseleti demokráciák is egy, vagy néhány ember kezében összpontosítják a hatalmat. És ez az irányítási és döntéshozatali koncentráció teszi ezeket a rendszereket eredménytelenné."
A számszerűsíthető, mérhető "komplexitás" gondolata utal arra a bonyolultságra, amely leírja, hogy mi a fene folyik a rendszerben. Bar-Yam azt mondja, hogy az emberi társadalmak pont olyanok, mint minden más rendszer.
Az ember atomokból épül fel, melyek sejteket alkotnak majd szerveket és így tovább. Minden különálló atom viselkedését leírni hihetetlenül nehéz, a szervek működésének leírása már valamivel könnyebb, és azt nagyon egyszerű megmondani, hogy mit tesznek bennem egyes szervek, amelyek lehetővé teszik, hogy ezeket a szavakat leírjam. Más szóval, a kollektív viselkedés jellegénél fogva sokkal "egyszerűbb," mint az egyéné. Az atomok viselkedésének leírása sokkal összetettebb, mint sok atom kollektív viselkedésének meghatározása, melyekből az ember felépül.
Ez az analógia érvényes a társadalomban élő emberekre is. Egy autógyári munkás sajátos viselkedésének előrejelzése a mindennapi életében sokkal nehezebb, mint annak előrejelzése, hogy ő és más emberek együtt autókat fognak készíteni a gyárban.
"Az emberi szervezetekben koordináció jelenik meg, mert az egyének befolyásolják egymás viselkedését," - magyarázta Bar-Yam a hipotézist. "Egy irányító hierarchia célja, hogy egy személy képes legyen ellenőrizni a kollektív viselkedést."
A kormányzás tehát egy kísérlet arra, hogy megszervezze sok egyedileg összetett ember viselkedését (mint az atomokét) valami egyszerűbb és következetesebb formában.
"Az ókori birodalmak idejében a nagy léptékű emberi rendszerek viszonylag egyszerű viselkedéseket hajtottak végre, és az egyének viszonylag egyszerű egyéni feladatokat végeztek, melyeket sok ember ismételt az idők során, amelynek egy nagyszabású hatása lett," - tette hozzá.
Más szóval, a világ viszonylag egyszerű természete abban az időben lehetővé tette egyetlen ember számára, hogy mestere legyen minden szempontból a kormányzásnak. Egy egész város vagy birodalom kollektív viselkedése a korai társadalmakban egyszerűen volt leírható, mert többé-kevésbé mindenki ugyanazt a dolgot csinálta.
A helyzet azonban az, hogy a társadalmak puszta terjedelme és egymásrautaltsága jelentősen megnövekedett az ókori birodalmak napjai óta, növelve a társadalom teljes összetettségét. Hogy visszautaljunk a biológiai analógiára, ez olyan, mint amikor egy nagyon egyszerű organizmus, mint például egy mikroba valami sokkal bonyolultabbá, akár egy emberré fejlődik. Ez az, ami elvárható, vagyis a fizikai elmélet azt sugallja, hogy idővel valamennyi rendszer bonyolultsága növekszik.
A technológiai fejlődés az ipari forradalom során lehetővé tette az alantas feladatok automatizálását és változatossá tette az emberek által elvégezhető tevékenységeket. Az ipari forradalom a közlekedés és a szállítás fejlődéséhez vezetett, amely összekötötte a világ egyes részeit. Az internet, a számítógépek és az okostelefonok pedig a világ valamennyi sarkának összekapcsolódását okozták.
Az "emberi társadalom" jelenleg egyetlen óriási, hihetetlenül komplex rendszer vagy organizmus, mintsem több kisebb, elszigetelt és egyszerűbb.
Így vezetett el az etanol politika, amit az 1990-es években folytattak, széleskörű globális nyugtalansággá évtizedekkel később. Vannak persze megismerhetetlen számban olyan döntések és események, amelyekről nem tudni és amelyeknek nehezen megjósolható hatása van a világ eltérő részein.
Ross Ashby-nek, a kibernetika úttörőjének 1950-es években végzett kutatása szolgált alapul Bar-Yam munkájához, amely azt sugallja, hogy a szervezetek elkezdenek kudarcot vallani, ha a velük szemben támasztott követelmények meghaladják az adott szervezet irányítási struktúrájának bonyolultságát. Amikor ez az irányítási struktúra egy pár ember kezében koncentrálja a hatalmat a legmagasabb szinten, azt jelenti, hogy a struktúrával szembeni elvárások nem lehetnek bonyolultabbak, mint amit egy ember képes kezelni. (2)
A képviseleti demokrácia esetében azt várjuk egy elnöktől vagy miniszterelnöktől - akit persze tanácsadók segítenek -, hogy végső soron egy olyan környezetben hozzon döntéseket, amely túl bonyolult bármely személy számára. Az általunk ismert demokrácia hibás.
"Nem várhatjuk el egyetlen személytől, hogy tudja, hogyan reagáljon a kihívásokra a mai világban," - mondta Bar-Yam. "Így akár az egyik jelöltről beszélünk vagy egy másikról, az igazi kérdés végső soron az, hogyan leszünk képesek változtatni a rendszeren?"
"Alapjában véve össze vagyunk zavarodva a döntésekkel és azok következményeivel kapcsolatban. És képtelenek vagyunk kapcsolatot találni közöttük," - tette hozzá. "És ez igaz szinte mindenkire, a döntéshozókra és a politikusokra. Nem tudják, hogy milyen hatással lesz a döntésük, amit hoznak."
Bar-Yam inkább egy oldalirányban szervezett kormányzási rendszert javasol, amelyben több kisebb csapat specializálódik bizonyos politikákra, majd e csoportok együtt dolgoznak, hogy meghozzák a végső döntéseket.
"A végén olyan embereket kapunk, akik azt mondják, 'Én ezt meg tudom tenni, és a dolgok jobbak lesznek.' Mások pedig azt fogják mondani, hogy 'Én ezt meg tudom csinálni, és a dolgok jobban mennek.' Most fennáll a veszélye annak, hogy olyan stratégiákat választunk, amelyek sok rombolást okoznak még azelőtt, hogy elértük azt a képességet, hogy jobb döntéseket hozzunk," - mondta Bar-Yam.
(1) - http://www.necsi.edu/research/multiscale/EOLSSComplexityRising.pdf
(2) - http://repository.upenn.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1132&context=asc_papers
MB