Néhány évvel később Angliában egy radarállomás láncolat jött létre, amely segített megvédeni a briteket, és kulcsszerepet játszott a második világháborús szövetségesek győzelmében. Hatalmas felfedezés volt, és a feltaláló Sir Robert Watson-Wattot 1942-ben lovaggá ütötték.
De mi a helyzet a radar előtti időszakkal? Mi volt a radar előfutára és hogyan védekeztek a britek a német Zeppelinek ellen az I. világháború idején?
Dr. William Sansome Tucker korai előrejelző rendszereket fejlesztett ki 1915 körül "akusztikus tükör" néven, és 1935-ig Nagy-Britannia számos beton hangtükröt épített az ország partjainál. Az akusztikus tükör volt a radar előfutára, és arra találták ki, hogy segítsen a Zeppelinek és más ellenséges repülőgépek motorhangjainak felderítésében.
A britek ezeket az eszközöket használták, és segítségükkel sikerült számos ellenséges támadást felderíteniük. Az akusztikus tükrök egy bejövő repülőgépet akár 25 kilométerről is észlelhettek, ami elegendő időt adott az angol tüzérségnek ahhoz, hogy felkészüljön a német bombázók támadására.
Ezen furcsa megjelenésű eszközök közül sok a brit partvidéken maradt, többé-kevésbé sértetlenül. Számos helyen láthatók az országban, többek között Hartlepoolban, Seahamben, Redcarban, Sunderlandben, Doverben, Romney Marshban és Selsea-ben. Az akusztikus tükrök közül a legszebbek a Dungeness-félszigeten és Hythe-ben, Kentben láthatók.
Az egykori Királyi légierő területén Dungeness közelében, az angliai Kentben három akusztikus tükröt építettek az 1920-as és 1930-as évek között. Az egyik egy 60 méteres ívelt fal, körülbelül 5 méter magas, míg a másik kettő tál alakú, és 6 illetve 9 méter átmérőjű.
A Dr. William Sansome Tucker által tervezett drótmikrofonok, amelyek az egyes struktúrák középpontjában álltak, lehetővé tették a kezelőik számára, hogy felismerjék a közeledő ellenséges repülőgépek hangját, és tizenöt perces figyelmeztetést adtak az angol tüzérségnek, hogy felkészüljenek a támadásra. A legkifinomultabb akusztikus tükrök a közeledő ellenséges repülőgépek hangjait akár 40 km-es távolságból is képesek voltak felismerni.
A légi járművek teljesítményének növekedésével a hangjuk már nem volt hallható vagy észlelhető 15 perccel azelőtt, hogy elérték volna a céljukat, ezért az akusztikus tükrök már nem voltak hasznosak, így az újonnan kifejlesztett radartechnológia váltotta fel őket.
http
Térkép mutatja az angliai hangtükrök elhelyezkedését