A legtöbb bányászati projekt nagy mértékben károsítja a vidéki emberek megélhetését és életvitelét, szennyezi a vizüket, a talajukat, és gyakran nagy földeket tesz tönkre a fémek, például az alumínium, az ezüst, az arany stb. kitermelése során.
A több milliárd dolláros bányászati projekteket végrehajtó vállalatok az Egyesült Államokból vagy az Egyesült Királyságból érkeznek, és vajmi keveset aggódnak a helyi közösségek jóléte miatt miközben folyik a kitermelés, vagy miután kivonták a fémeket és elmentek.
A gazdasági növekedés által motivált kormányok jogi keretet alakítottak ki a külföldi befektetések vonzására a bányászati erőforrások kitermelése érdekében, ám ezt gyakran úgy teszik, hogy bennfenteseket juttatnak be a helyi önkormányzatokba, akik a vállalatok érdekeit tartják szem előtt, nem pedig a helyiekét.
A veszélyeztetett állatok és a bennszülött kultúrák védelmét szolgáló földtámogatásokat gyakran egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Ez az egyik oka annak, hogy Salvador minden fémbányászatot megtiltott, ami egyszerűen elképesztő.
Az új törvény tiltja "a fémes ásványok feltárását, kiaknázását, extrakcióját vagy feldolgozását Salvadorban."
Azok a dolgozók, akik fémbányákban dolgoznak, valamint azok, akik gyanútlanul élnek a környéken, általában bőséges mennyiségű higanynak vannak kitéve. Az állati élőhelyeket is tönkreteszik, gyakran károsítják a helyi biodiverzitást, és eltávolítják az ásványi anyagokat a gazdag mezőgazdasági területekről, ahol az őshonos kultúrák képesek életben maradni.
"Ez több, mint egy újdonság" - mondta Mauricio Sermeno, a Salvadori Ökológiai Egység elnöke: "Ez egy olyan törvény, amely egy olyan iparággal áll szemben, amely messze nem jelent semmilyen hasznot a közösségeknek, amely súlyosan szennyezi a vízforrásokat és a környezetet" (2)
Más dél- és közép-amerikai országok is megpróbálnak ellenállni a bányászati vállalatok hatalmának.
Vidéki közösségek Guatemalában a Goldcorp Kanada és két amerikai cég, a Tahoe Resources and Kappes és a Cassidy & Associates (KCA) bányászati projektjeit támadják, Nicaragua pedig elutasította a B2 Gold kanadai cég projektjeit.
Az arany vagy fém bányászati munkák társadalmi költségei túlságosan nagyok ahhoz, hogy kifizessék, ám a legszegényebb munkavállalók ezen a területen gyakran úgy gondolják, nincs más választásuk.
Még a Világbank egyik valószínűtlen jelentéséből is kiderül, hogy a helyiek gyakran nem kapják meg azt a valós "árat," amit a bányászati projektekből származó haszon után várni lehetne, miután a víz, a talaj és a biológiai sokféleség elpusztul. Ráadásul a projektek befejezése után az ideiglenesen létrehozott munkahelyek is eltűnnek, mivel a projektek nem fenntarthatók. (3)
John Perkins, az "Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai" című könyv szerzője részletesen leírja, hogy a multinacionális vállalatok hogyan csupaszítják le a legszegényebb országok erőforrásait.
"Nem számít, hogy hány játékot gyűjtünk, amikor meghalunk, hátrahagyjuk őket éppúgy, ahogy itt hagyjuk a tönkretett környezetet, egy olyan gazdaságot, amelyből csak a leggazdagabbaknak származik haszna, és egy olyan örökséget, amely mohóságra tesz képessé a jóság helyett. Eljött az ideje, hogy elkötelezzük magunkat egy új út követése mellett."
Éppen ezért szívmelengető látni, hogy Salvador megtette ezen az úton az első lépést.
(1) - http://www.nacion.com/mundo/centroamerica/Salvador-prohibe-mineria-metalica_0_16244
(2) - https://phys.org/news/2017-04-el-salvador-metal-world.html
(3) - http://www.cao-ombudsman.org/cases/document-links/documents/CAO-Marlin-assessmen
wt
Könyvajánló
John Perkins
"Ugyan, ez csak egyszerű összeesküvés-elmélet" - intik le gyakorta fölényesen és megbélyegező hangsúllyal mindazokat, akik nem zengik szüntelenül a globalizáció dicséretét, esetleg fenntartással vannak iránta, sőt akár még óvatos kritikával is próbálkoznak.
A könyv, amelyet most kezében tart a nyájas olvasó, feltételezhetően kissé módosíthatja majd az önmagát apologetikus önbemutatása során, félrevezető módon "globalizációnak" nevező jelenséghalmazról szóló, eltorzított diskurzust. John Perkins ugyanis nem egyszerűen hipotéziseket fogalmaz meg, amelyek akár összeesküvés-elméletként is értelmezhetőek lennének, hanem az derül ki a műfaját tekintve nehezen besorolható, megrendítő és izgalmas művéből, hogy a "globalizáció" lényege az összeesküvés.
Ráadásul olyan gátlástalan, cinikus és pusztító erők összeesküvése, amelyek most már közvetlenül fenyegetik létében az egész emberiséget. A szemünk láttára bontakozik ki a sötéten kavargó, örvénylő mélység, amelyből a szerző csodával határos módon nemcsak hogy élve került ki, de sodró lendületű "krimijében" képes volt drámai tapasztalatait is megosztani az olvasókkal. Így aztán a globalizáció urainak liberalizációra, deregulációra és privatizációra ösztönző parancsa "belülről" lepleződik le, feltárva előttünk a rendszer működésének hátborzongató titkait.
Jó szívvel ajánlom e könyvet mindenkinek, akiben még van felelősségérzet az egyre fenyegetőbb közös jövőnk iránt, vagyis minden normális embernek." - Bogár László közgazdász
"Eddig is sejtettük, hogy az államokat és a nagyvállalatokat nem szabad összekeverni a humanitárius és jótékony vállalkozásokkal. Az állam és a nagyvállalatok sokszor túlzottan meghitt - hivatalos és nem hivatalos - kapcsolatára már az 1950-es évek végén felhívta a világ figyelmét Dwight D. Eisenhower, amerikai elnök. Azóta számos szerző mélyítette el ismereteinket arról, hogy valójában milyen erők is mozgatják a világot. Közgazdászok, publicisták, a fejükre utólagosan hamut hintő politikusok (így például a könyvben is szereplő Robert McNamara) és még sokan mások próbálták az olvasó emberek szemét felnyitni - inkább kevesebb, mint több sikerrel.
John Perkins könyve a "megtértek"által írott, és Szent Ágoston óta szinte külön műfajjá vált művek közé tartozik. Újdonságát és varázsát a magyar olvasóközönség számára a vallomás hitelessége adja, mert egy olyan ember tárja elénk a világot behálózó maffiaszerű politikai-gazdasági-katonai összefonódásokat, aki maga is aktív tagja volt ennek az informális és infernális szervezetnek. Perkins plasztikusan és személyes élményekkel érzékletesen ábrázolja az általa is szolgált erkölcstelen mechanizmust, és könyvét még vonzóbb olvasmánnyá teszi azzal, hogy beavat bennünket lelki vívódásaiba, amelyek bátor döntéséhez: kilépéséhez vezettek.
Egy dolog azonban nem szabad, hogy megtévesszen bennünket. John Perkins végig az Egyesült Államokról beszél, de valójában az általa leírt immorális összefonódások a világon mindenhol végbementek - mindössze esetleg alacsonyabb szinten és hatásfokkal, mint a szuperhatalom Egyesült Államokban." - Magyarics Tamás egyetemi docens, ELTE Amerikanisztikai Tanszék
"Ez a könyv bombaként hatott. Ritka eset, mikor imperialista kormányzati-nagyvállalati rendszerünk egyik belső embere tárja fel nyíltan a hálózat működését. Nagy áttekintésről és erkölcsi bátorságról tanúskodó munka." - John E. Mack, a Harvard egyetem professzora, Pulitzer-díjas író
"John Perkins úgy mondja el hátborzongató és megvilágosító erejű személyes történetét, hogy a bennfentes nézőpontját remekül ötvözi egy Graham Green-krimi izgalmas feszültségével. Nevükön nevezi a dolgokat és az embereket, feltárja az eddig csak sejtett összefüggéseket az amerikai birodalom és a nagyvállalati globalizáció között." - David Korten, a Tőkés társaságok világuralma című könyv szerzője
"John Perkins olyan könyvet írt, amely megrendíti az ember hitét a fennálló gazdasági rendszer etikusságában. Válságos időben élünk; világosan meg kell értenünk, milyen árat fizetünk az előnyösnek tűnő "szabad" piacért. Perkins története rendkívüli." - Jim Garrison, a State of the World Forum (Világ Helyzete Fórum) elnöke, az Amerika, mint birodalom című könyv szerzője