Harminc évvel ezelőtt a Los Angeles Times tudósítójaként egy megbízatás vezetett a Politikai Bizottság belső szentélyébe, a Szovjetunió sötét, titokzatos és hatalmas központjába, amikor Mihail Gorbacsov vezetőként egy ambiciózus tervet javasolt a nyitottság és a változás érdekében. A peresztrojka, vagy a szovjet kormány átalakítása elkerülhetetlenül véget vetett a brutális kommunista kísérletnek, hogy olyan bátor új világot alakítsanak ki, amelybe a bolygó szárazföldi népességének hatoda tartozik különböző nemzetiségekkel, kultúrákkal és vallásokkal.
Az interjút Alekszander Jakovlev propaganda főnökkel, a Pilitikai Bizottság liberális tagjával és Gorbacsov szoros szövetségesével folytattam, míg később Gorbacsov 2. számú emberének, Yegor Ligachev ajtaján kopogtattam, akit leggyakrabban a peresztrojka legerősebb ellenzőjeként ábrázoltak.
Nem találkoztam Borisz Jelcin kevésbé meghatározó alakjával, aki Oroszország első elnöke lett, amikor a Szovjetunió négy évvel később összeomlott. Jelcin ezt követően egy egykori KGB alezredest nevezett meg, a reform frakció részét képező Vlagyimir Putyint, aki csatlakozott az adminisztrációjához. 1999. december 31-én, amikor Jelcin lemondott, Putyin nevezte ki elnöknek. A következő évben Putyint megválasztják hivatalába, és győzedelmeskedik a kommunista párt jelöltjével szemben.
Egy történelmi és rendkívül fontos interjú sorozatban, melyet Oliver Stone filmrendező készített Putyinnal, amelynek a sorozatból íródott könyv és egy négy részből álló dokumentumfilm a tárgya, Putyin kijelenti, hogy úgy gondolja, hogy a Szovjetunió összeomlásával a hidegháború véget ért, és ezzel együtt a konfrontáció végtelen fenyegetése is. De nem így történt.
Annak ellenére, hogy Putyin elvetette a kommunizmust, mint ideológiát és az orosz ortodox kereszténység hagyományait helyezte előtérbe, továbbra is őszinte nacionalista és eltökélt abban, hogy Oroszország kapja meg az őt megillető tiszteletet. Ez azt is jelenti, hogy tiszteletben tartja a határai miatti történelmi aggodalmakat és az orosz ajkú embereket, akik a Szovjetunió összeomlásával hirtelen az újonnan húzódó határokon kívül találták magukat, Ukrajna erre kiváló példa.
A Stone-Putyin interjúk központi kérdése, hogy hogyan kerültek a dolgok a jelenlegi feszült állapotba. Ezért kulcsfontosságú értelmezni a beszélgetéseket ebben a veszélyes időszakban. A 2015. július 2-a és 2017. február 10-e között zajló beszélgetések egy olyan időszakban történtek, amikor a világ két legfélelmetesebb katonai ereje közötti kapcsolat annyira gyanakvóvá és ellenségessé vált, hogy nem volt ilyenre példa a hidegháború vége óta több mint negyed évszázadon keresztül.
Az összesen közel négy órás interjú sorozat egyelőre angol nyelven érhető el, de bizonyára sokak számára így is sok hasznos információval szolgál, amely segít megérteni, hogy mi folyik a világban a színfalak mögött.