A római beton pontos összetétele elveszett, de a 2000 éves betonmólóik és hullámtörő gátjaik nagy része ma még erősebb, mint amikor évezredekkel ezelőtt megépítették őket, miközben a modern tengeri betonszerkezetek évtizedek alatt tönkremennek. Egy nemzetközi kutatócsoportot az érdekelte, hogy ez hogyan lehetséges, és nemrégiben felfedezték, hogy a tengervíz fontos szerepet játszik ebben.
Az ókori római beton vulkáni hamuból, mészből és tengervízből állt, vulkáni kőzetekkel keverve. A Utah Egyetem geológusa, Marie Jackson által vezetett csapat felfedezte, hogy a tengervíz segíthet az építőanyag megmaradásában, amely elősegíti az egymáshoz kötődő ásványi anyagok növekedését, ami a betonnak kiváló kohéziót biztosít. (1)
2002 és 2009 között Jackson és munkatársai találták meg a ritka ásványi alumínium tobermoritot, amit a ROMACONS projekt során gyűjtöttek össze a római kikötői betonban. Az ásványt hihetetlenül nehéz előállítani laboratóriumban, ami magas hőmérsékletet igényel. Visszatérve a korábban készített furatokhoz új módszerekkel vizsgálták meg a kutatás során, és Jackson újra megtalálta az ásványt, egy másik, phillipsit nevű ásványhoz kötődve tajtékkő részecskékben és pórusokban.
A csapat tudta, hogy valami arra kényszerítette ezeket az ásványi anyagokat, hogy alacsony hőmérsékleten növekedjenek, miután a beton megkeményedett, és kiderült, hogy a mólókat és hullámtörőket átmosó tengervíz mindennek a kulcsa. Jackson egy nyilatkozatában elmondta: "Olyan rendszert vizsgálunk, amelyben nyílt kémiai csere folyik a tengervízzel... 20 Celsius-fok alatt senki sem hozott létre tobermoritot. Ó - kivéve a rómaiakat!"
Jackson soha nem találkozott a római beton receptjével az ősi szövegek kiterjedt kutatása során. De Tom Adams földtani mérnökkel együtt egy pótrecepten dolgozik. A rómaiak által használt kövek nem túl gyakoriak a világon, ezért helyettesíteniük kell őket. Ha sikerrel járnak, akkor a római beton valószínűleg nem fog mindenhol felbukkanni, de tökéletes lehet bizonyos projektek esetében, mint például egy tervezett árapály-lagúna építésénél az Egyesült Királyságban.
Jackson a vezető szerzője egy erről szóló tanulmánynak, melyet július 3-án publikáltak az American Mineralogist című tudományos folyóiratban. Kínában, Olaszországban, Washingtonban és Kaliforniában dolgozó kutatók is csatlakoztak hozzá. (2)
(1) - https://unews.utah.edu/roman-concrete/
(2) - http://ammin.geoscienceworld.org/content/102/7/1435
Az ókori római beton vulkáni hamuból, mészből és tengervízből állt, vulkáni kőzetekkel keverve. A Utah Egyetem geológusa, Marie Jackson által vezetett csapat felfedezte, hogy a tengervíz segíthet az építőanyag megmaradásában, amely elősegíti az egymáshoz kötődő ásványi anyagok növekedését, ami a betonnak kiváló kohéziót biztosít. (1)
Nobumichi Tamura, Marie Jackson és Camelia Stan kutatók |
2002 és 2009 között Jackson és munkatársai találták meg a ritka ásványi alumínium tobermoritot, amit a ROMACONS projekt során gyűjtöttek össze a római kikötői betonban. Az ásványt hihetetlenül nehéz előállítani laboratóriumban, ami magas hőmérsékletet igényel. Visszatérve a korábban készített furatokhoz új módszerekkel vizsgálták meg a kutatás során, és Jackson újra megtalálta az ásványt, egy másik, phillipsit nevű ásványhoz kötődve tajtékkő részecskékben és pórusokban.
A csapat tudta, hogy valami arra kényszerítette ezeket az ásványi anyagokat, hogy alacsony hőmérsékleten növekedjenek, miután a beton megkeményedett, és kiderült, hogy a mólókat és hullámtörőket átmosó tengervíz mindennek a kulcsa. Jackson egy nyilatkozatában elmondta: "Olyan rendszert vizsgálunk, amelyben nyílt kémiai csere folyik a tengervízzel... 20 Celsius-fok alatt senki sem hozott létre tobermoritot. Ó - kivéve a rómaiakat!"
Jackson soha nem találkozott a római beton receptjével az ősi szövegek kiterjedt kutatása során. De Tom Adams földtani mérnökkel együtt egy pótrecepten dolgozik. A rómaiak által használt kövek nem túl gyakoriak a világon, ezért helyettesíteniük kell őket. Ha sikerrel járnak, akkor a római beton valószínűleg nem fog mindenhol felbukkanni, de tökéletes lehet bizonyos projektek esetében, mint például egy tervezett árapály-lagúna építésénél az Egyesült Királyságban.
Jackson a vezető szerzője egy erről szóló tanulmánynak, melyet július 3-án publikáltak az American Mineralogist című tudományos folyóiratban. Kínában, Olaszországban, Washingtonban és Kaliforniában dolgozó kutatók is csatlakoztak hozzá. (2)
(1) - https://unews.utah.edu/roman-concrete/
(2) - http://ammin.geoscienceworld.org/content/102/7/1435