Néhány évtized múlva, miután a nyulakat először vitték Ausztráliába úgy tűnt, hogy nincs velük probléma. Leggyakrabban táplálékként tenyésztették őket, valószínűleg ketrecekben, és nem nagy számban.
Azonban 1827-ben egy tasmániai újságcikk egyértelműen azt jelezte, hogy egy nyúl populáció robbanás van folyamatban van és megjegyezte, hogy "... a közönséges nyulak akkora számban szaporodtak el a kolónián, hogy több nagybirtokon ezrével szaladgálnak."
Az 1840-es évekre gyakori dolog lett a nyúltartás Ausztráliában, és a bírósági nyilvántartások szerint egyre több nyúllopási eset fordult elő. A nyúl szinte mindenki számára általános táplálékforrássá vált. Más beszámolók szerint egyes nyulakat a vadonba engedték ki, hogy ott vadásszanak rájuk. Annak ellenére, hogy a nyúl populációt 1866 körül kezelhetőnek tartották, a következő évben a dolgok elkezdtek kikerülni az ellenőrzés alól.
Ausztrália, mint ország, ideális feltételeket jelentett a nyúl populáció gyors robbanásához. A régió enyhe telei lehetővé tették, hogy az állatok egész éven át szaporodjanak, és elérjék a már kontrollálhatatlan számot.
Ráadásul az új farmok folyton megváltoztatták az ausztrál tájat, és sok erdőt alacsony növényzetű hatalmas területekké alakítottak át, ami tökéletes volt a nyulak számára. Ausztrália nyúl túlnépesedésének esete volt a leggyorsabb, bármilyen emlősfaj elterjedését figyelembe véve bárhol a Földön. Nem meglepő módon a jelenlétük az ausztrál ökoszisztémára nézve veszélyesnek bizonyult.
1887-ben a helyzet olyan súlyos lett, hogy az Új-Dél-Wales-i kormány 25 ezer fontnyi jutalmat ajánlott fel "minden olyan sikeres módszerért, amelyet a kolónián korábban nem ismertek a nyulak hatékony elpusztítására." Több, mint ezer javaslatot nyújtottak be, voltak köztük biológiai ellenőrzésről szóló ötletek, de egyik sem tűnt jó megoldásnak.
A vadon élő nyulak pusztították a terményeket, és úgy tűnt, hogy a kontinensen belül nagy veszélyt jelentenek más fajokra is. Az őshonos növények elfogyasztásával nagy földterületeket tettek kopárrá, kitéve azokat az eróziónak. 1893-ban nyúlbiztos kerítéseket telepítettek Queenslandbe, és folyamatosan bővítették a következő években. Ilyen kerítés épült Észak-Ausztráliában Cape Keraudren és Esperance között 1907-ben, de a nyulak mindig megtalálták a kerülőutat.
A 19. század végén Uruguayban laboratóriumi nyulak között először figyeltek meg egy halálos vírusos betegséget. A betegséget myxomatosisnak nevezték, és miután a nyulakat megfertőzte, bőrdaganatokat és vakságot okozott, és az állatok fáradtságtól illetve láztól szenvedtek. A nyulak a megbetegedést követő két héten belül elpusztultak.
Ez a lehetőség megvalósítható megoldásnak tűnt a nyúl populációs válságra Ausztráliában. A betegség egy fertőzött állattal való közvetlen érintkezéssel, vagy olyan bolhák csípésével kezdődik, amelyek egy fertőzött nyúllal táplálkoztak. Az első helyszíni vírus teszteket Ausztráliában 1938-ban végezték, és 1950-ben a betegséget szándékos módon teljesen szabadon engedték. Senki sem hitte el, mi ezután következett. A myxomatosis annyira hatékonynak bizonyult, hogy a nyúl populáció 600 millióról 100 millióra csökkent egy kétéves periódus alatt.
Megfigyelték, hogy az állatok elég gyorsan egyfajta genetikai ellenállóképességet fejlesztettek ki a betegséggel szemben, és a túlélő nyulak az első két évtizedben bizonyos immunitást szereztek. 1991-re az ausztráliai nyúl populáció regenerálódott, és 200-300 millióra nőtt.
Ausztráliától eltérően a myxomatosis projekt sikertelen volt a szomszédos Új-Zélandon, de más országokban végzetesnek bizonyult. Amikor az 1950-es években bevezetésre került Franciaországban, az ország vadnyúl állományát 90% -ban elpusztította. Innen a myxomatosis egész Európában tovább terjedt. Az Egyesült Királyságban a betegséget 1953-ban a hatékony biológiai védekezés eszközének tartották. A járvány olyan súlyos volt, hogy a sziget nyulainak közel 99% -át megölte. (1)
Egy dolog biztos, hogy a természettel játszani veszélyes és kiszámíthatatlan.
(1) - https://en.wikipedia.org/wiki/Rabbits_in_Australia