1998-ban az állítólagos földönkívüli kapcsolattartó Jerry Wills azt állította, hogy egy Zo nevű magas szőke humanoid megtanította neki, hogyan lehet hozzáférni az Aramu Muru-hoz és belépni "egy másik univerzumba". Továbbá Wills azt állította, hogy Zo azt illusztrálta neki, hogy a világegyetem egy kísérleti szimuláció az ő fajának a világában. Ők azért építették, hogy megértsék saját valóságukat, amely magában egy nagyobb univerzumban helyezkedik el. (1)
A következő évben, 1999-ben jelent meg a nagy sikerű Mátrix című sci-fi mozifilm, amely örökre belevéste a kollektív tudatalattiba azt a gondolatot, hogy a létezésünk egyfajta szimuláció, melyet sokkal fejlettebb lények hoztak létre.
Néhány évvel a Mátrix megjelenése után Nick Bostrom filozófus megjelentette a "Talán egy számítógépes szimulációban élünk?" című velős tanulmányát. Egy hármas dilemmát mutatott be, egy matematikai levezetést, hogy miért kell a három provokatív forgatókönyv közül legalább az egyiknek igaznak lennie. (2)
"1 - Az emberi faj nagy valószínűséggel kihal a 'poszthumán' szakasz elérése előtt;
2 - bármely poszthumán civilizáció esetén rendkívül valószínűtlen, hogy az evolúciós történelem (vagy annak változatai) jelentős számú szimulációját futtassa le;
3 - szinte biztosan egy számítógépes szimulációban élünk. Ebből következik, hogy hamis, hogy egy napon poszthumánná válunk, akik ősi szimulációkat indítanak, hacsak nincs jelentős esélyünk arra, hogy jelenleg is egy szimulációban élünk."
(Poszthumán: Az emberből kialakuló vagy mesterségesen kialakított jövőbeli élőlény, amely a nagymértékű különbségek okán már nem tekinthető az emberi faj tagjának.)
A "poszthumán civilizáció", amelyre Bostrom hivatkozik, egy olyan időszakot határoz meg, mely után az emberek összeolvadtak a technológiával. Ezt néha posztszingularitásnak is nevezik, a futurista Ray Kurzweil "szingularitás" meghatározása után, amely egy olyan társadalmat jelent, amelyben az emberek biológia utániak, és mesterséges intelligenciával élnek együtt szinergikusan.
A szimulációs érv feltételezi ennek a poszthumán civilizációnak a kifejlődését, mely ponton Bostrom állítása szerint a fejlett emberek vagy a meszterséges intelligencia a múlt szimulációit hasonló módon alakíthatják ki, mint ahogy a jelenlegi tudósok hozzák létre a különféle tesztkörnyezeteket. Egyes szimulációk valószínűleg szórakoztató jellegűek is, ugyanúgy, ahogy az emberek jelenleg videójátékokat és filmeket készítenek.
Az utóbbi években számos magas rangú személy állt elő azzal a kijelentéssel, hogy egy szimulációban élünk. Közéjük tartozik Elon Musk technológiai mágnás, aki kijelentette, hogy a No Man's Sky videójáték megerősítette azon vélekedését, hogy egy nap a szimulációk megközelítik a valóságot olyan átfogó módon, hogy a valóságtól megkülönböztethetetlenek lesznek.
Musk a vezérigazgatója és az agya a Tesla, a SpaceX, a Neuralink és az OpenAI vállalatoknak. Az utóbbi években bátor terveket fogalmazott meg a cégei számára, melyekről úgy véli, hogy előre fogják vinni az emberi fajt. A Teslával együtt egy olyan közlekedési infrastruktúrát akar létrehozni, amely nem támaszkodik a szénhidrogének elégetésére; a SpaceX-szel segítséget kíván nyújtani az emberiség fokozatos, extraplanetáris kivándorlásához a Marsra; és a Neuralink-el valamint az OpenAI-val meg akarja könnyíteni az emberiség összefonódását a fejlett számítógépes technológiákkal.
Amikor megkérdezték tőle, hogy vajon egy számítógépes szimuláción belül élünk-e, Musk tavaly a címoldalakra jerült a válaszával, amikor azt mondta, hogy szerinte egy a milliárdhoz az esélye annak, hogy nem ez a helyzet.
"A legerősebb érv számunkra, hogy valószínűleg egy szimulációban vagyunk az, hogy 40 évvel ezelőtt volt a Pong - két téglalap és egy pont," - mondta Musk. "Ez az, ahol voltunk. Most 40 évvel később fotorealisztikus, 3D-s szimulációval rendelkezünk, ahol több millió ember játszik egyszerre, és minden évben egyre jobb. És hamarosan lesz virtuális valóság, és kiterjesztett valóság. Ha bármilyen javulást feltételezünk, akkor a játékok a valóságtól megkülönböztethetetlenek lesznek."
Itt Musk a technológia exponenciális növekedésére utal, a szingularitás tartóoszlopára. Ha 40 év alatt eljutottunk a kétdimenziós Pongtól a kiterjesztett és a virtuális valóság csúcsáig, képzeljük el, hol leszünk még negyven, száz, vagy 400 év múlva! Ha az emberi faj túléli, akkor feltételezhetjük, hogy képes lesz arra, hogy szimulációkat állítson elő érző lényekkel. A Védelmi Minisztérium már létrehozta a "Érző világ szimulációt", amely "mesterséges tükörképe a valós világnak, és amely automatizált módon folyamatosan kalibrálja magát a jelenlegi valós információkkal, például a főbb eseményekkel, a közvélemény-kutatásokkal, a demográfiai statisztikákkal, a gazdasági jelentésekkel és a trendekben való elmozdulásokkal," a rendszer munkaanyaga szerint. (3)
Az elmúlt években más tudósok is végeztek kutatást, sőt kísérleteket is annak érdekében, hogy bemutassák a szimuláció tényleges bizonyítékait. A múlt évben mindenki felkapta a fejét, amikor az elméleti fizikus S. James Gate bejelentette, hogy furcsa számítógépes kódot talált a húrelmélet kutatása során. A saját univerzumunk leírásához használt egyenletekbe fűzött, sajátos kettős lineáris bináris hibajavító blokk kód található. (4)
Német fizikusok egy csoportja arra is rámutatott, hogy a világegyetemben látott számbeli korlátok összhangban vannak a szimulált univerzumban látott korlátozásokkal. Ezek a fizikusok egy nem perturbatív megközelítést alkalmaztak, amit rácsos kvantum kromodinamikának neveznek, hogy megpróbálják feltárni, hogy van-e egy mögöttes hálózat a tér/idő kontinuumban. (5)
Eddigi erőfeszítéseik során felépítették az ismert univerzum egy kis területét, egy darabját, amely csupán néhány femtométer nagyságú. De ez a kis darab szimulálja az univerzális háló hipotetikus rácsát, és egy megfelelő fizikai korlátot keresve felbukkant az elméleti felső határt jelentő Greisen-Zatsepin-Kuzmin néven ismert nagy energiájú részecske, vagyis a GZK. Más szavakkal, a mi univerzumunknak olyan aspektusai vannak, amelyek úgy néznek ki, mint egy szimulációs lehetőség.
A hír hallatán, hogy két anonim technológiai milliárdos egy titkos projekten dolgozik, hogy kiszakítsanak minket a Mátrixból, nehéz megmondani hogy nevessünk vagy sikoltozzunk-e rémületünkben. A szimulációról való beszélgetés nagyszerű ismeretelméleti és a legmagasabb rendű metafizikai szórakozás, de szembesülhetünk a mögöttes aggodalmakkal a valóságunk gépekkel történő összekapcsolását illetően. Ezt még a Fermi Paradoxon megoldásaként is feltehetjük. Miért nem találkoztunk idegenekkel? Nos, mert egy olyan világban élünk, amelyet ők építettek. (6)
Földünk egy olyan kozmikus űrben van, amely olyan hatalmas, hogy az aktuális Deep Space I meghajtó rendszerével megdöbbentő módon 81000 év kellene, hogy elérjük a legközelebbi csillagot a több száz milliárd galaxis egyikében. (7)
(1) - http://mysticalshire.com/2016/12/part-1-is-our-universe-someone-elses-computer-simulation/
(2) - http://www.simulation-argument.com/simulation.html
(3) - http://www.krannert.purdue.edu/academics/mis/workshop/ac2_100606.pdf
(4) - https://www.scientificamerican.com/article/are-we-living-in-a-computer-simulation/
(5) - https://phys.org/news/2012-10-real-physicists-method-universe-simulation.html
(6) - https://www.technologyreview.com/s/429561/the-measurement-that-would-reveal-the-universe
(7) - http://theantimedia.org/tech-billionaires-matrix/