Európa első víz alatti múzeuma még a tengeri élővilágot is változatosabbá tette

Az Atlanti Múzeumot azzal a céllal tervezték létrehozni, hogy elősegítse az óceánok és a tengeri élet megőrzését célzó oktatást, ahol kizárólag a Jason deCaires Taylor művész által készített szobrok találhatók a Kanári-szigetek partja mentén. A múzeumot több mint egy éve nyitották meg, de csak a közelmúltban készült el mind a 300 szobor 10 külön installációban, amelyek Taylor felfogását tükrözik néhány mai globális válságról.

Taylor korábban víz alatti műveket telepített Grenada partjainál a Karib-térségben, ahol a trópusi vizekben a szobrai körül nagyon gyorsan kialakult egy új ökoszisztéma.

"Korábban sok időt töltöttem a trópusi zátonyokon, ezért szerettem volna az Atlanti-óceánban dolgozni, ahol sokkal lassabb ökoszisztémára számíthatunk, mert a víz jóval hidegebb," - mondta Taylor.

http
Mint kiderült, az új múzeum körül kialakuló élet az Atlanti-óceánon messze túlmutatott az álmain és elvárásain.

"Nagy szardínia és barrakuda csoportokat láthatunk, sőt még angyalcápákat is, amelyek valóban ritkák," - mondta Taylor. (1)

A szobrok pH-semleges cementből készülnek, és Taylor elmagyarázta, hogy szereti helyben beszerezni az alapanyagokat, mert fenntarthatóbb, segít a helyi gazdaságnak és környezetbarátabb. Ehhez a projekthez bazaltot is használt, amely egy vulkamikus kőzet, és bőségesen rendelkezésre áll a Kanári-szigeteken. Arra is törekedett, hogy a múzeumot egy kopár területen helyezze el az óceán fenekén, hogy elősegítse a tengeri élet gyarapodását, és vonzza a snorkelezőket és a búvárokat. A múzeum 2500 négyzetméternyi területet foglal magában, és körülbelül 12 méter mélyen található.

A Museo Atlántico közeli bepillantást enged azokba a problémákba, amelyekkel a világ ma szembesül, beleértve az éghajlatváltozást, a szándékos tudatlanságot és a menekültügyi válságot. A szobrok között van egy pár alak, amelyek éppen szelfit készítenek önmagukról, miközben figyelmen kívül hagyják a körülöttük lévő válságot, egy csónakot tele emberekkel, ami a nap mint nap nagy számban áldozattá váló menekülteket szimbolizálja.

A legnagyobb installáció 40 emberi szoborból áll, melyek mindegyike egy 30 méter széles megnyíló kapu felé halad, hogy bemutassa a világszerte előforduló akadályok abszurditását.

A szobrok elősegítik a korall növekedést és a cement durva felülete arra ösztönzi az élővilágot, hogy elfoglalja a műveket. Mindez pedig vonzza a halakat, ami más, nagyobb fajokat is a területre csalogat, így a múzeum növeli a tenger biológiai sokféleségét. A legizgalmasabb látogató talán a ritka angyalcápa, amely egyre inkább veszélyeztetett a vonóhálós halászhajók miatt.

http