1997-ben megkerestek egy narancslé társaságot és javaslatot tettek nekik. Ha egy egészen érintetlen, erdős területet adományoznak az Área de Conservación Guanacaste nemzeti parknak, akkor ingyen kidobhatják a narancs lehántolt héját és a pépet.
A hely, ahová kidobhatták a narancshéj hulladékot, egy erősen legeltetett és erdőirtásos földdarab volt. A narancslé társaság belement az alkuba.
Egy évvel később ezer teherautó érkezett, és több mint 12 ezer tonna ragacsos narancs komposztot rakott le a földre.
A narancshéjat és a pépet tartalmazó területet több mint egy évtizeden keresztül érintetlenül hagyták. Készítettek egy szép nagy táblát sárga betűkkel, hogy megjelölhessék a helyet és az eseményt.
16 év után Timothy Treuer, Janzen posztgraduális hallgatója megtekintette a helyszínt és jelentést készített arról, amit ott talált. Az 1997-ben kihelyezett tábla alapján nem okozhatott problémát a terület azonosítása.
 |
| Timothy Treuer |
Körülbelül fél órát kószált, de nem sikerült megtalálnia a jelzést, ami alapján a területet azonosíthatta volna, ezért felhívta Janzent, hogy további részleteket kérjen tőle a kereséshez.
Egy héttel később visszatért a Janzen által megadott helyre, de még mindig nem találta a táblát. Azonban mindketten tudták, hogy ez volt az a terület, ahol a vállalat sok évvel ezelőtt lerakta a narancs hulladékot.
 |
| Daniel Janzen |
A szomszédos földdel összehasonlítva Treuer szerint olyan volt, mint az "éjjel és a nappal".
"Nehéz volt elhinni, hogy az egyetlen különbség a két terület között csupán a rengeteg narancshéj. Teljesen más ökoszisztémáknak tűntek," - mondta Treuer.
A növényzet annyira hihetetlenül vastag volt, hogy még mindig nem találta meg a táblát.
Arról, amit a területen találtak, egy tanulmányt készítettek, amelyben bemutatták, hogy a kidobott gyümölcs komposzt hogyan segített egy teljesen új erdő felnövekedésében. (1)
Treuer és csapata a Princeton Egyetemről a következő három évben a hihetetlen területet tanulmányozta. Teljesen meglepődtek azon, amit felfedeztek.
A szomszédos narancshéj nélküli parcellán csak egyetlen domináns fafaj volt. A narancshéjjal borított területen azonban több, mint két tucat fafajtát találtak.
Jobb volt a talaj, egészségesebb az erdei lombkorona, nagy, erős fák, és egy újabb fajta menyét jelent meg - mindez a több, mint másfél évtizede kidobott gyümölcshéj miatt.
Kutatásuk lényegében azt a következtetést vonja le, hogy a másodlagos erdőnövekedés, amely az első lebomlása után nő, kulcsfontosságú az éghajlatváltozás lassulása szempontjából. Ez egy jelentős felfedezés volt.
Azt találták, hogy az újonnan fejlődő erdők 11-szer annyi szén-dioxidot nyelnek el és tárolnak, mint egy régi növésű erdő. Treuer úgy véli, hogy ha ezt a kísérletet a világ minden táján megismétlik, akkor ez segíthet a Föld légkörének helyreállításában.
A világon előállított élelmiszerek jelentős része hulladéklerakókban végzi, ezért ennek az ötletnek az alkalmazása mindenhol segíthet az erdőirtásos területek felszámolásában.
"Nem azt akarjuk, hogy a vállalatok csak úgy kirakják a hulladékot egy-egy helyszínre, de ha tudományosan hajtják végre, és a vállalatok mellett szakemberek is részt vesznek benne, akkor azt hiszem, hogy ez valóban nagy potenciállal rendelkezik," - mondja Treuer.
2015-ben Treuer végre át tudott hatolni a sűrű növényzeten ahhoz, hogy megtalálja az elveszett táblát, amelyet közel két évtizeddel korábban kihelyeztek. Ez szimbolikus jelentőséggel bírt a föld csodálatos átalakulása szempontjából. (2)
(1) - http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/rec.12565/full
(2) - https://environment.princeton.edu/news/orange-new-green-how-orange-peels-revived-costa