Ausztrál kutatók sikeresen elvégeztek egy kísérletet, amely bizonyítja a kvantumfizika azon jóslatát, hogy a valóság nem létezik, amíg meg nem mérik.
Az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) fizikusai John Wheeler késleltetett-választásos gondolatkísérletét végezték el, amely magában foglal egy mozgó tárgyat, amelynek adott a választás, hogy részecskeként, vagy hullámként viselkedjen.
Wheeler kísérlete ezután felteszi a kérdést - melyik ponton dönti el a tárgy?
A józan ész azt mondja, hogy a tárgy vagy hullám- , vagy részecskeszerű, függetlenül attól, hogyan mérjük meg. De a kvantumfizika azt jósolja, hogy akár a hullám viselkedését (interferencia), vagy részecske viselekedését figyeljük meg, csak attól függ, hogy az útja végén valójában hogyan mérjük meg.
Ez az, amire az ANU csapata jutott a kísérletben:
http://www.anu.edu.au/news/all-news/experiment-confirms-quantum-theory-weirdness
"Ez azt bizonyítja, hogy a mérésétől függ minden. Kvantum szinten a valóság nem létezik, ha nem nézzük meg azt," - mondta Andrew Truscott, az ANU Fizikai és Mérnöki Kutatási Iskolájának docense.
Az eredmények megerősítik a kvantumfizika érvényességét, amely a nagyon kis dolgok világát szabályozza, és számos technológia kifejlesztését tette lehetővé, mint például a LED, a lézer és a számítógépes chipek, mondják a kutatók.
Az ANU csapatának sikerült felépíteni egy kísérletet, amely úgy tűnt, szinte lehetetlen, amikor 1978-ban javaslatot tettek rá, és megfordították Wheeler eredeti tükrökről visszapattanó fénysugaras koncepcióját, és ehelyett lézerfény által szétszórt atomokat használtak.
Truscott csapata először hélium atomok gyűjteményét ejtette csapdába egy felfüggesztett állapotban, melyet Bose-Einstein kondenzátumnak neveznek, azután kilőtték őket, amíg már csak egyetlen atom maradt.
Ez az egyetlen atom átesett egy pár ellentétesen terjedő lézersugáron, amely egy rács mintát hozott létre, amely ugyanúgy válaszútként működött, mintha egy szilárd rács szórná szét a fényt.
Egy második fényrácsot adtak hozzá véletlenszerűen, hogy újraegyesítsék a pályákat, amely konstruktív vagy dekonstruktív interferenciához vezetett, mintha az atom mindkét útvonalon végighaladt volna.
Amikor a második fényrácsot nem adták hozzá, nem volt megfigyelhető interferencia, ha az atom csak egy utat választott.
Azonban a véletlen szám meghatározás, hogy a rácsot hozzáadták, csak azután generálódott, hogy az atom már áthaladt a kereszteződésen.
Ha az ember úgy dönt, hogy azt hiszi, hogy az atom valóban egy bizonyos utat vagy utakat tett meg, akkor el kell fogadnia, hogy egy jövőbeli mérés befolyásolja az atom múltját, mondta Truscott.
Az atomok nem utaztak A-ból B-be. Ez csak akkor volt, amikor az útjuk végén megmértük őket, hogy hullámszerű, vagy részecskeszerű viselkedést hoztak létre.
A kutatást a Nature Physics folyóiratban tették közzé.
http://www.nature.com/nphys/journal/vaop/ncurrent/full/nphys3343.html
NDTV
http://indavideo.hu/video/Kvantummechanika