Az Orosz Energia Hét nemzetközi energia fórumot október 3-7-e között rendezték meg Moszkvában és Szentpéterváron. A rendezvénysorozaton a legfontosabb nemzetközi energiavállalatok és szervezetek képviselői a világ vezető szakembereivel együtt vitatták meg a globális energia-felhasználással kapcsolatos égető kérdéseket. (1)
A fórum második napján Vlagyimir Putyin orosz elnök is részt vett, ahol a beszélgetés vezetője egy kérdést tett fel neki Észak-Koreával kapcsolatban. Putyin a következőket válaszolta:
De hát ez az Észak-Korea egy kicsi ország, és több tíz éve szankciók által sújtottan létezik. És? Nézzék meg, ha jól emlékszem 2001-ben Japánba tartottam, de megálltam Észak-Koreában. Ott találkoztam az ország jelenlegi vezetőjének apjával.
Már akkor közölte velem, hogy rendelkeznek atombombával. Ráadásul azt mondta, hogy könnyen ki tudják lőni Szöulra. Ez volt 2001-ben!
Ma 2017-et írunk, az ország állandó szankciók alatt él, mégis atombomba helyett mára hidrogénbombával rendelkeznek. A primitívnek számító tüzérségi rendszer helyett fejlett, közepes hatótávolságú rakétáik vannak, melyek 2700, vagy talán 5000 kilométeres hatótávolságúak.
Mi változott? Vajon haladtak előre a probléma megoldásában?
Nem! Sőt, amit én látok, az pont az ellenkezője. Pedig volt egy pillanat, amikor majdnem létrejött egy egyezség Észak-Koreával. Még néhány kötelezettséget is vállalt, ezek egyike volt, hogy leállítja a katonai nukleáris programját.
De nem, mégsem, szó szerint egy hétre rá leblokkoltak minden észak-koreai bankszámlát. Mivel valaki vagy valakik úgy gondolták, hogy abban az egyezségben Észak-Korea túl keveset vállalt a maga részéről, és hogy annál tudnak és vállalniuk is kell többet.
Pedig akkor és ott mindannyian egyetértettünk abban amiről tárgyaltunk és megegyeztünk, és nem volt szó többről.
Miért kellett őket provokálni? Azonnal megszakították minden elkötelezettségüket és elkezdték tovább fejleszteni a nukleáris programjukat. És most itt vagyunk ebben a helyzetben.
Hidrogénbomba az atombomba helyett és rakéták a tüzérség helyett. Ráadásul több rakétát indítani tudó kilövőbázissal rendelkeznek, melyeknek hatótávolsága minimum 60-70 kilométer.
És ráadásul azt sem tudjuk, hol találhatóak, hol rejtették el azokat. Ilyenformán tehát ez a katonai erőfitogtatás veszélyes.
Beszéljünk őszintén: tudunk-e egy olyan támadást végrehajtani, amivel védekezésre képtelenné tehetjük? Igen, lehet.
De elérjük-e ezzel a célt? Azt már nem tudjuk!
Annál is inkább, mivel senki nem tudja pontosan, hol találhatóak az elpusztítandó bázisok. Senki sem tudja 100 százalékkal megmondani, mivel ez egy zárt ország.
Ez a válaszom. És kérdezem, hogy valóban szükség van-e ezekre a fenyegetésekre, nagyképűségre?
Úgy gondolom, hogy nem!
(1) - http://en.kremlin.ru/events/president/news/55767