1170-ben Chrétien de Troyes francia költő egy verset írt Perceval címmel, mely látszólag kelta mítoszokon alapul, amelyben a grál egyszerűen egy ékköves tál. Ahogy a történetet újra elmondták és leírták, egy jellegzetes téma került felszínre. A tizenkettedik század előtt nem léteztek legendák a kehelyről; a tizenharmadik századra a mese Arthur legendájával fonódott össze, Chrétien történetének karakterei az Evangéliumok történelmi alakjaivá fejlődtek, és a kehely Szent Grál lett.
A Da Vinci-kód-ban Teabing Leigh elmondja, hogy a "Szent Grál" francia Sangreal megfelelője valójában téves fordítása a Sang Real-nak, ami azt jelentené, hogy "Királyi Vér". Ez az ötlet a "Szent vér, szent grál" című könyv azonos sugallatán alapszik, hogy egy ponton a szót tévesen másolták, és rossz helyen választották el; az írók elismerik, hogy ez egy valószínűtlen lehetőség.
A darabok kezdenek a helyükre kerülni a Da Vinci-kód karakterei számára, amikor ősi pogány női (kehely), és férfi (penge) szimbólumként kezdik vizsgálni. Nincs azonban történelmi bizonyíték, mely összekötné az ősi kelyhet a Szent Grállal, hiszen a grál koncepciója csak a tizenkettedik századig vezethető vissza.