Hol vannak a mai fára akasztható madáretetőkhöz képest azok az oszmán korban készített műremekek, amelyek arról tanúskodnak, hogy a török emberek királyokként kezelték a betérő vendég madarakat, akiknek miniatűr palotákat hoztak létre a helyi épületek falain.
Amellett, hogy a mini madárházakat bonyolult módon alakították ki annak érdekében, hogy menedéket nyújtsanak a helyi szárnyas népességnek, azt gondolták, hogy jó szerencsét hoznak a ház tulajdonosának.
A török építészet egyik fontos gyakorlata volt a díszes madárházak épületekre történő illesztése. Az apró kis kastélyok gyakran előfordulnak mecseteken, hidakon, könyvtárak, iskolák falain, sőt nyilvános szökőkutakon is megtalálhatók.
http
A mai egyszerű, funkcionális madáretetők helyett ezek a kicsiny építmények gyakran többszintesek voltak, és díszes külsővel látták el őket, amelyek így jellemzően miniatűr palotákhoz hasonlítanak.
Általános meggyőződés volt, hogy a madárházak jó szerencsét hoznak azokra, akik építették őket, és mint ilyeneket, aprólékos gondossággal kezelték. A helyiek gyakran saját névvel illették ezeket a lenyűgöző struktúrákat. Szeretettel utaltak rájuk, mint madár pavilonok, illetve "güvercinlik"-nek (galambdúc) és "serçe saray"-nek (veréb palota) hívták őket.
