Négy évnyi ásatás során sikerült feltárni egy hatalmas vízmérnöki projektet, amelyet Kínában hoztak létre mintegy 5100 évvel ezelőtt. Ez megelőzi a legrégebbi ismert hasonló rendszert, amelyet Mezopotámiában fedeztek fel, és amely körülbelül 4900 évvel ezelőttről származik.
A becslések szerint börülbelül egy évtizedig tartott 3000 embernek a vízgazdálkodási rendszer kiépítése, és a kutatóknak majdnem fele annyi időbe telt, hogy feltárják. A kutatók 2009 és 2013 között dolgoztak a helyszínen. A csapat régészeti mintákat, távérzékelési adatokat, földrajzi modellezést és műholdképeket használt fel, miközben megpróbálták meghatározni, hogyan kezelték a vizet a Jangce folyó deltájában időszámításunk előtt 5300 és 4300 között.
A mérnöki projekt elkészítésének idejéről szólva Yijie Zhuang, a University College London tanulmányának szerzője elmondta, hogy "a gátak meglepően gyorsan épültek a puszta méretük miatt."
A régészeti feltárás során magas és alacsony gátak, valamint töltések nagy és bonyolult rendszerét sikerült feltérképezni. A kutatók a PNAS tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban leírják, hogy "Liangcsu városának és rizsföldjeinek jól feltárt maradványai mellett az új felfedezések az ókori világ hidraulikus tájépítészetének egyik legnagyobb erőfeszítését jelentik." A kutatók szerint ez a rendszer az egyik legrégebbi ismert és legkiterjedtebb hidraulikai mérnöki projekt a világon. (1)
Liangcsu egy neolitikus mezőgazdasági közösség volt, amely körülbelül időszámításunk előtt 3300-tól 2300-ig létezett Kínában. A kultúra népe a kínai Jangce folyó alsó szakaszán élt, a mai Csöcsiang tartományban. A hidraulikus rendszer legutóbbi felfedezéséig a Liangcsu-kultúra építészeti maradványai közé tartoztak a város falai, lakóhelyek, dokkok, műhelyek, oltárok és sírok.
A kultúra abban az időben már ismeretekkel rendelkezett a selyemszövésről, a lakkozásról illetve a horony- és csapkötésről, melyeket a faépítészetben használtak. Mindazonáltal ez a kultúra talán a kifinomult jade tárgyairól a legismertebb.
Ezeket a műtárgyakat valószínűleg rituális célokra használták, és a két legjelentősebb típusuk a cung-hasábok, és a pi-korongok. A cung egy "négyzetes cső egy kerek lyukkal", a pi "egy széles lemez, egy középső furattal". Több ezer pi-korongot fedeztek fel Liangcsu elit sírjaiban.
A PNAS tanulmány, amely a vízgazdálkodási rendszert mutatja be azt is leírja, hogy mit tudhatunk a Liangcsu népről a legutóbbi felfedezések nyomán:
"A Liangcsu kultúra volt a korai kulturális és társadalmi fejlődés csúcspontja, amely a történelmileg rögzített kínai dinasztiákat is megelőzte; ezért ez a tanulmány a hidraulikus tervezés ősi eredete mellett a társadalmi, politikai és gazdasági fejlődés központi elemeként is bemutatja. A technikai eredmények és a gazdasági siker bizonyítékaival párhuzamosan a rituális rend és a társadalmi hatalom közötti egyedi kapcsolatról árulkodnak a híres jáde tárgyak Liangcsu elit temetkezési helyein, amely túlmutat a gyakorlati vízgazdálkodáson és a rizstermesztésen."
Az óriási hidraulikus rendszer az ősi Liangcsu várost látta el, amelynek becsült területe körülbelül 300 hektár. A felfedezés Liangcsu történelmének egy újabb aspektusát tárta fel, amely egyben átírja a korai kínai mérnöki teljesítmények történetét is. (2)
http
(1) - http://www.pnas.org/content/early/2017/11/28/1710516114
(2) - http://www.ancient-origins.net/news-history-archaeology/5100-year-old-hydraulic-system