Néhány évtizeddel az Avar Kaganátus (i.sz. 822) összeomlása után a magyarok meghódították a Kárpát-medencét (862-895). Az első magyar uralkodó dinasztia, az Árpádok fontos szerepet játszottak az európai történelemben a középkorban. III. Béla király (1172-1196) a dinasztia egyik legfontosabb uralkodója volt. Ő volt az, aki megszilárdította a magyar dominanciát az Észak-Balkánon.
A székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika (közismert nevén a székesfehérvári Királyi Bazilika) kiemelkedő szerepet játszott a középkori magyar királyok koronázási templomaként és temetkezési helyeként. A bazilika épületét és sírjait az évszázadok során elpusztították. Az egyetlen épen maradt királyi sír III. Béla királyé és az első házastársáé, Antiókhiai Annáé volt. Ezeket a sírokat 1848-ban fedezték fel.
A kutatók nemrég meghatározták a királyi pár autoszomális STR (testi kromoszóma) ujjlenyomatát és nyolc további egyénét (két nőét és hat férfiét) a Királyi Bazilikában. Ezek az eredmények nem tártak fel bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a vizsgált személyek között első fokú kapcsolat lenne. (1)
Az összes csontváz Y-kromoszómális STR profilját is meghatározták. Az Y-kromoszómális adatok alapján az egyik férfi nyilvánvaló apai kapcsolatot mutatott III. Béla királlyal. Egy adatbázis keresés egy létező Y-kromoszómális haplotípust fedezett fel, amely egyszeri megismétlődéssel különbözött Béla királyéhoz képest.
A felfedezés egy olyan személynél fordult elő, aki egy Magyrországhoz közeli területen élt. Ez a jelenlegi férfi vonal az Árpád-dinasztiához valószínűleg apai ágon kapcsolódik. A mitokondriális DNS kontroll régióját a királyi párban és a kikövetkeztetett rokon maradványaiban határozták meg.
A mitokondriális eredmények kizárják a király és az apai rokon közötti testvéri kapcsolatot. Összefoglalva, a kutatók sikeresen meghatározták III. Béla király egy Y-kromoszomális profilját, amely hivatkozásként szolgálhat az Árpád-dinasztia további maradványainak és vitatott élő leszármazottainak azonosítására. A vizsgált csontvázak közül egy Árpád-tagot fedeztek fel, akinek pontos hovatartozása azonban még nem bizonyított.
Az Érdy János által feltárt öt sír. I: III. Béla maradványai; II: Antiókhiai Anna maradványai; III: egy férfi csontváza, akinek a II/52-es identitása megkérdőjelezhető; IV: egy várandós nő csontváza, csak a magzati csontok maradtak fenn; V: egy összetört csontváz.
Három R1a és két R1b statisztikailag előre jelzett Y haplocsoportot találtak a férfi csontvázak között. Ezek a leggyakoribb és második leggyakoribb haplocsoprtok (25,6 és 18,1%) a jelenlegi magyar lakosságban. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy III. Béla király az R1a haplocsoporthoz tartozik. A R1a Y haplocsoport apai ágon a férfiak több mint 10%-hoz köthető egy széles földrajzi területen Dél-Ázsiában, Közép-Kelet-Európában és Dél-Szibériában.
Ez a leggyakoribb haplocsoport a különböző népcsoportokban, amelyek szláv, indo-iráni, dravida, török és finnugor nyelveket beszéltek.
Az autoszomális STR eredmények ellentmondanak annak, hogy III. Béla király és a II/52 jelű személy között apasági kapcsolat volt. A mitokondriális szekvencia a testvéri kapcsolatot is kizárja.
Tehát az első magyar dinasztia, amelyről biztonságosan mondhatjuk, hogy a magyar hódítók egyik uralkodó klánja volt, a finnugor nyelveket beszélők egy csoportja a 9. században a sztyeppéről hatolt be a Kárpát-medencébe (eredetileg Északkelet-Európából származtak), és az R1a vonalhoz tartoztak.
Vagyis mindezen eredmények arra a következtetésre vezették a kutatókat, hogy az Árpád-ház tagjai eurázsiai, és nem finnugor eredetűek voltak. (2)
(1) - https://link.springer.com/article/10.1007%2Fs12520-018-0609-7
(2) - https://indo-european.eu/2018/02/first-hungarian-ruling-dinasty