Yoichi azt mondja, hogy a Moszad volt a felelős a reaktor szabotálásáért, megtorlásul azért, mert Japán támogatja a független palesztin államot.
Yoichi Shimatsu, a Japan Times Weekly egykori szerkesztője szerint ezeket a nukleáris anyagokat 2007-ben szállították az üzembe Dick Cheney és George W. Bush megrendelésére az izraeli miniszterelnök Ehud Olmert hallgatólagos beleegyezésével. A szállítás robbanófej magok formájában történt, melyeket titokban távolítottak el a Texasban, Amarillo közelében található amerikai BWXT Plantex nukleáris robbanófej létesítményben. Izrael közvetítőként szállította el a robbanófejeket Houston kikötőjéből, és a folyamat során megtartották a legjobbakat, miközben Japánnak idősebb robbanófejeket adtak, melyeket aztán tovább kellett dúsítani Fukusimában.
Shimatsu hitelt ad Roland Vincent Carnaby nyugalmazott CIA ügynöknek és zsoldosnak, aki elmondta, hogy a robbanófejeket Houstonból szállították. Furcsa csavar a történetben az, hogy Carnabyt kevesebb mint egy évvel később a houstoni rendőrség lőtte agyon rejtélyes módon, miközben a forgalom közepén állt. Egy lövés érte hátulról, egy pedig a mellkasán. Fegyvert nem találtak nála. Hírszerzési források azt mondták, hogy egy olyan Moszad egységet követett, amely amerikai plutóniumot csempészett ki a houstoni dokkokból egy izraeli atomreaktorhoz.
Egy még durvább vádat is megfogalmazva az újságíró elmondja, hogy 20 perccel a fukusimai erőmű nukleáris leolvadása előtt Izraelt annyira feldúlta a palesztin államiság kinyilatkoztatásának japán támogatása, hogy az izraeliek szabadjára engedték a Stuxnet vírust az erőmű számítógépeiben. A vírus akadályozta a rendszer leállítását, ami az erőmű azon részének kieséséhez vezetett, ahol azt az urániumot és plutóniumot helyezték el, melyet a 2007-ben szállított robbanófejekből nyertek ki.
Bár Shimatsu néhány állítását lehetetlen ellenőrizni, hatalmas eltussolás volt a fukusimai katasztrófa idején 2011 márciusában. A helyszíni robbanásokat azonnal alábecsülték. Bár később beszámoltak róla, hogy három reaktor leolvadt, a japán hatóságok megpróbálták a katasztrófát 4-es szintű nukleáris eseménynek minősíteni a Nemzetközi Nukleáris és Radiológiai Esemény Skálán, miközben külső szakértők 7-es fokozatúnak ítélték, vagyis a legmagasabb szintűnek.
Amit érdemes megjegyezni, hogy 2009-ben, két évvel azután, hogy Shimatsu állítása szerint titokban Japánba szállították a robbanófejeket, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) egy burkolt figyelmeztetést adott ki Japánnak, hogy ne hagyjanak fel a nukleáris fegyver ellenes politikával.
A NAÜ-nek azonban tudnia kellett arról, hogy Japán már régóta fenntartotta azt a lehetőséget, hogy nukleáris fegyvereket építsen. Ez 1996-ban vált nyilvánvalóvá, amikor egy kiszivárgott külügyminisztériumi dokumentumból kiderült, hogy Japán az 1960-as évek közepe óta kettős stratégiát követett a nukleáris fegyvereket illetően. Nagyon sokszor vallottak nyilvánosan nem nukleáris politikát, miközben fenntartották a képességet, hogy egy nukleáris arzenált építsenek. A Liberális Demokrata Párt, amely uralja a japán politikát, mindig azt mondta, nincs alkotmányos akadálya a nukleáris fegyvereknek.
Az egyik tényező, amely kétségtelenül ösztönözhette a Bush-Cheney Fehér Házat, hogy Japánt eszközökkel lássa el ahhoz, hogy titokban atomfegyvereket építsen, az Kína növekvő hatalma lehetett. Cheney és Bush arra törekedtek, hogy atomfegyverekkel lássák el Japánt és Indiát, hogy így fékezzék meg Kínát.
Your News Wire