A legújabb, folyamatban lévő kutatások azt mutatják, hogy mindannyian jobb személyiségekké válhatunk, ha figyelünk a szívverésünkre, és ha így teszünk, akkor gazdagabb érzelmi világot tapasztalhatunk meg.
Az újonnan felmerült bizonyítékok azt mutatják, hogy azzal, hogy a szívverésünket hallgatjuk, alakíthatjuk az érzéseinket, sőt még azt is befolyásolhatjuk, hogy milyen gyorsan döntünk.
Ezt a képességet, hogy "hallgassuk a testünket," interocepciónak nevezzük. A BBC két filmben próbálja felfedezni az interocepció mögött álló tudományt, és ma már tudhatjuk, hogy a kutatóknak hogyan segít ez az autizmussal élők esetében, akik küzdenek az érzelmeik azonosításával.
Elsőként a Sussex-i Egyetem pszichiátria oktatója, Sarah Garfinkel magyarázza el, hogy mindannyian megtanulhatjuk, hogyan hangolódjunk rá a szívünk ritmusára, és ezáltal miképpen kerülhetünk összhangba az érzelmeinkkel.
Minden pillanatban, amikor a szívünk egyet ver, egy jelet küld az agyunkba. Amikor a szív vért pumpál, nyomásérzékeny receptorokat kapcsol be és ezek jeleket sugároznak a fejünkbe.
"Az agy lényegében felvillan minden egyes alkalommal, amikor a szív ver, és a jel erőssége az agyban megegyezik azzal, hogy milyen gyorsan és milyen intenzitással dobban a szív, így az agy dinamikus, folyamatos kommunikációban áll a szívvel," különösen az amygdala és thalamus, többek között a félelem és a fájdalomérzéssel járó régiók.
Vagyis az agy funkcióját befolyásolják a test szerveinek tevékenységei, és hogy tudatában vagyunk-e vagy sem, ezek az érzések irányítják a világban történő eligazodásunkat. Felismerve ezeknek a jeleknek a fontosságát, az idegtudomány megközelítése is megváltozhat.
Ahelyett, hogy az agyat és a testet elkülönítenénk, egységben kezelve őket új kezelések kidolgozására nyílik lehetőség, mint például a szorongás esetében, ahol a gyógyszerek a testi, valamint az agyi folyamatokat célozzák meg, vagy a viselkedési technikákat, mint például a meditáció, melynek eredményeként az emberek jobban tudatában lehetnek a saját testüknek.
Az egyik olyan személy, akinek már hasznára volt ez a kutatás, az Tom, akinél 40 évvel ezelőtt diagnosztizáltak autizmust. Tom elmagyarázza, hogy az új terápia hogyan segít számára a napi küzdelemben.