Megfagyott idő - Pompei felfedi a Vezúv áldozatainak utolsó pillanatait

2015. május 26-ától kerül kiállításra a Nemzeti Régészeti Múzeumban, Nápolyban, Olaszországban, annak a 86 kétségbeesett áldozatnak a gipszöntvénye, akik a Vezúv i.sz. 79-ben történt kitörésekor lelték halálukat.

Az emberek Pompei római városában haláltusájukat vívták, amikor a vulkán gázfelhője beborította, és megölte őket. A gáz 300 Celsius fokos volt. Az arckifejezésüket és az eltorzult testüket nézve nyilvánvaló, hogy teljesen váratlanul érte a város lakóit a tragikus esemény, amikor a hamufelhő végül felemésztette őket.

"A fogaik kiállnak az ajkaikból, amely megnyúlt a fájdalomtól. A parázsló, megkérgesedett bőrük, a kiugró koponyák és csontok, az állcsontok mind a halál pillanatát mutatják, amikor egy izzó, 300 Celsius fokos felhő égette meg a testük felületét egyetlen pillanat alatt, így szervezetük belül lágy maradt, majd eltemették őket a kövek és a hamu. Köztük van az aranykarkötős ház családja, egy nő, egy babával az ölében. A közelében egy férfi, és egy másik gyerek, talán két éves." (1)

A valódi testek, melyek elcsontosodtak a hőtől nem kerülnek kiállításra, helyettük a róluk készült gipszöntvények mutatják a megtalált holttestek pontos helyzetét.

Massimo Osanna, Pompei és a közeli városok régészeti főfelügyelője a következőket mondta: "Eddig soha nem vizsgálták etikai szempontból azt, ahogy ezeket az emberi maradványokat hogyan kezeljék. Nem szobrokról, hanem valódi emberekről van szó, akikkel tisztelettel kell bánni."

Giuseppe Fiorelli régész 1863-ban találta meg a testeket, és állt elő azzal a módszerrel, amellyel felismerhetik, és érintetlenül eltávolíthatják a testeket a Pompiben lévő nyughelyükről. A tudósok állatokat is találtak, köztük egy kutyát és egy disznót, de ezek nem lesznek láthatóak a múzeumban. Az állatokat régészeti és természettudományos célból állították helyre, mondta Osanna.

Egy tudósokból álló csoport, köztük régészek, mérnökök, egy antropológus, restaurálási szakértők és radiológusok vállalkoznak arra, hogy a Pompei projekt keretében elkészítsék a kitörés szerencsétlen áldozatainak antroplógiai és genetikai profilját. A tudósok azt remélik, hogy jobban megértik az életmódjukat, és még jobban azonosíthatják őket. Eredményeiket egy salernoi restaurátor cég által forgatott dokumentumfilmben fogják bemutatni.

Pompei virágzó római város volt az i.e. 6. századtól kezdve, amíg számukra minden véget nem ért, amikor a Vezúv egy hatalmas kitörése hamuval borította be a települést az 1. században. Bár Pompei maradványait eredetileg a 16. században fedezték fel, megfelelően csak a 18. században tárták fel. A kubikusok igencsak megriadtak a kiásott érzéki témájú freskóktól, eléggé sokkoló volt számukra a középkori római polgárok érzékisége, ezért gyorsan visszatakarták őket.

Amikor az ásatások csaknem két évszázaddal később folytatódtak, a régészek a várost szinte teljesen épen és érintetlenül találták - a kenyerek még mindig ott voltak a kemencékben, a férfiak, nők, gyerekek és háziállatok teste a haláluk utolsó pillanatát mutatja, a félelem kifejezésével az arcukon, az étkezések maradékai pedig eldobálva az utcán. A meglepő felfedezést az jelentette, hogy a kutatók meg tudták mondani pontosan, hogy milyen volt az élet az ókori római Pompeiben - hogy milyen ételeket ettek, milyen munkát végeztek, és hogy milyen házakban éltek.