1932-ben Nyikolaj Jarmolcsuk ukrán mérnök egy új vonat konstrukció tesztelését kezdte meg, amelyet "golyós vonatnak", "gömbvonatnak", "kígyóvonatnak" is neveztek, azonban technikailag egy egysínű vasútnak számított. Azért kapta ezeket a neveket, mert kerekek helyett hatalmas acélgolyókon futott, és úgy nézett ki, mint egy kígyó, és a golyók egyetlen vezetőpályán futottak.
A kísérleti pálya fából készült, feltehetően azért, hogy könnyebbé tegyék a vonat tesztelését és magának a pályának a működtetését, amely vályú kialakítást kapott. A vonatot három fázisú elektromos árammal táplálták, amelyet a jármű tetején található áramszedőn keresztül gyűjtött össze.
A vonat 1:5-ös arányú prototípus modelljét tervezték meg, hogy teszteljék a koncepciót, ami legfeljebb 70 km/h sebességgel volt képes haladni. Úgy számolták, hogy a teljes méretű vonat kialakítás elérheti akár a 300 km/h sebességet is egy betonpályán.
A vonat egy másik változata hatalmas gömbfelületű kerekekkel rendelkezett, amely belül üres volt és ott helyezték el az elektromos motorokat.
Úgy tűnik, hogy az 1930-as évek elején a Szovjetuniónak nem volt elég termelési bázisa ilyen ambiciózus projekt megvalósításához. A projektből néhány múzeumi darab és híradás maradt fenn ebből az időszakból.
http