2017-ben Kína egy ambiciózus tervet mutatott be, melynek célja, hogy 2030-ra az ország vezető szerepet töltsön be a világon mind a mesterséges intelligencia kutatásában, mind pedig az alkalmazásában. Az ütemterv nem csak az ország kutatási és fejlesztési technológiájának kiterjesztését tűzi ki célul, hanem a társadalom minden ágazatában, az ipartól a várostervezésig történő széleskörű alkalmazását is. A közelmúltban derült ki, hogy a kínai iskolákban számos új technológiai újítást vizsgálnak annak meghatározására, hogyan lehet a gyerekeket a 21. században oktatni.
Miközben a nyugati arcfelismerő szoftverek szélesebb körű bevezetése ellentmondásokba ütközik a pontosság és a lehetséges faji előítéletek miatt, Kína komoly lépéseket tesz a közigazgatásban, miközben számos új keletű programot vezetnek be, melyek révén egyre inkább kirajzolódik, hogy a hatóságok hogyan használják az új technológiát. A közelmúltban beszámoló jelent meg az egyik állami médiában, miszerint egy Kelet-Kínában található középiskolában egy új arcfelismerő rendszert tesztelnek, amelynek célja a diákok figyelmének elemzése egy adott osztályteremben valós időben.
Az "intelligens tantermi viselkedési kezelő rendszer" 30 másodpercenként szkenneli a termet, miközben a tanulók viselkedését és arckifejezéseit rögzíti. A rendszer hét hangulatot képes azonosítani, köztük a boldogságot, a szomorúságot, félelmet és dühöt, melynek során elemzi a tanulók arcát. A kamera, amely az osztályteremben lévő táblán helyezkedik el, hatféle viselkedést követ nyomon: olvasás, írás, kézfelemelés, felállás, a tanár hallgatása és az asztalra támaszkodás.
http
Nem világos, hogy mi a technika végső célja, de Zhang Guanchao, az iskola igazgatója azt állítja, hogy a rendszer segíti a hallgatókat és a tanárokat is a tanítási módszerek finomításában. Bár igaz, hogy a technológia hihetetlenül hasznos lehet abban, hogy segítse a tanárokat az osztályok optimalizálásában a tanulók figyelmének maximalizálása érdekében, a rendszert könnyen fel lehet használni a hallgatók megfigyelésére és megbüntetésére, ha túl sokat lazítanak. (1)
A tesztet végző iskola egyik tanulója állítólag a következőket mondta: "Korábban, amikor olyan óráim voltak, amelyeket nem nagyon szerettem, lusta voltam, és talán el is aludtam az padon vagy más tankönyveket nézegettem. De azóta nem merem ezt megtenni, hogy az osztályban felszerelték a kamerákat. Olyan, mintha egy pár rejtélyes szem folyamatosan figyelne."
A mesterséges intelligencia még inkább feltűnő és széles körben elterjedt bevezetése történt meg az oktatási rendszerben a South China Morning Post egyik legfrissebb jelentése szerint minden negyedik kínai iskolában, ahol számítógépes szoftvereket használnak kísérletképpen a tanulók fogalmazásainak osztályozására. A gépi tanulás szoftver állítólag már közel egy évtizede áll fejlesztés alatt, amely tanuló algoritmusok segítségével folyamatosan fejlődik és javítja azon képességét, hogy megértse és értékelje a tanulók munkáját. (2)
Jelenleg becslések szerint 60 000 iskolában tesztelik a technológiát, és állítólag 92 százalékban ugyanolyan eredményeket produkál, mint amikor a tanárok értékelik a tanulók munkáját. A projekten dolgozó egyik kutató azt mondta: "Folyamatosan fejlődött és bonyolultabbá vált, már nem tudjuk biztosan, hogy mit gondol és hogyan hoz döntést".
Az automatizált osztályozó rendszerek ötlete nem teljesen új. Miközben a számítógéppel segített osztályozás csaknem olyan hosszú ideje létezik, mint maga a számítógép, csak az elmúlt egy-két évtizedben kezdték a számítógépekkel a tanulók absztraktabb munkáját értékelni, például az érvelő fogalmazás írását. Nyugati folyamatosak a viták a gépi értékelő rendszerekkel kapcsolatban annak ellenére, hogy a pontosság állítólag mára egészen lenyűgöző szintre emelkedett. Kínában azonban ezeket a rendszerek fokozatosan bevezetik, ami a világ más részeihez képest példátlan.
Kína jelenleg egy neurális hálózat osztályozási rendszert fejleszt ki egy központi szerveren, amely több millió diák munkáját állítja össze. Amellett, hogy ígéretes eszköznek bizonyulhat az emberi szubjektivitás kiküszöbölésére az értékelés során, ez a rendszer kétségtelenül egy figyelemre méltó képességet nyújt a központi kormányzat számára, hogy valós időben kövesse nyomon az ország minden hallgatójának fejlődését.
És ennek az ijesztően átfogó oktatási monitorozó rendszernek a fejlesztését elkerülhetetlenül össze lehet hangolni az ország jövőbeni "szociális kredit rendszerével", amelyet teljes körben 2020-ra fognak bevezetni. Ez a javasolt rendszer minden állampolgárt egy szociális kredit minősítéssel lát el, amely meghatározza, hogy az adott személy utazhat-e külföldre, kaphat-e egy lakáshitelt vagy akár lehet-e hozzáférése az internethez.
A szociális kredit minősítések azon az alapon is változhatnak, hogy egy személy mennyire tartja be azt, amit a kormány jó társadalmi viselkedésnek tart. A rendszert számos országban tesztelték több éven keresztül, és egy iskola be is jelentette, hogy nem engedi olyan új hallgatók beiratkozását, akiknek a szülei alacsony szociális kredit minősítéssel rendelkeznek.
Nem nehéz elképzelni egy olyan rendszert, ahol az új iskola alapú mesterséges technológiák közül sokat a hamarosan elterjedő szociális kredit rendszerhez csatlakoztatnak. Kínában úgy tűnik ragaszkodnak ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia rendszereket az egész társadalmi ökoszisztémába integrálják függetlenül attól, hogy ezzel az országban egy tömeges társadalmi kísérletet hajtnak végre. Hogy mi fog kisülni a kísérletből, azt csupán találgatni lehet, de a cél, hogy Kína 2030-ig a mesterséges intelligencia alkalmazásában vezető szerepet töltsön be, minden bizonnyal elérhető. (3)
(1) - http://en.people.cn/n3/2018/0519/c90000-9461918.html
(2) - http://www.scmp.com/news/china/society/article/21478
(3) - https://newatlas.com/china-ai-education-schools-facial