Mi lenne, ha az állam fedezné a megélhetésedhez szükséges költségeket, vajon így is vállalnál munkát? Visszamennél tanulni? Egyáltalán nem dolgoznál? Te mit tennél?
A koncepció neve a "feltétel nélküli alapjövedelem", más néven UBI (az angol rövidítésből). Ez nem kevesebb, mint napjaink legnagyratörőbb társadalmi irányvonala. 2017-ben az alapjövedelem gondolata nagy lendülettel kezdett hódítani a világban.
Az első kísérletek már zajlanak vagy kialakulóban vannak, és egyre több ország tekint az univerzális alapjövedelemre úgy, mint a támogatások alternatívájára.
Hogyan működhetne, és mik a fő érvek mellette és ellene? Egyelőre az emberek nem igazán értenek abban egyet, hogy mi az univerzális alapjövedelem, vagy hogy hogyan működjön. Vannak akik a szociális ellátások helyett használnák, és felszámolnák az ezzel járó ügyvitelt.
Mások egy ingyenes extraként használnák a létező támogatások mellé, vagy olyan nagymértékűre szabnák, hogy a munka választható lehetne.
Most elsősorban a minimális alapjövedelemről beszélünk. Annyi pénzről, ami valamivel meghaladja a szegénységi küszöböt. Az Egyesült Államokban ez körülbelül 1000 dollár havonta, vagy 12000 dollár egy évben.
A pénzből nem vonnának adót és azt kezdhetnél vele, amit szeretnél. Ebben a forgatókönyvben az alapjövedelem a javak elosztásának egy módja a közösségben úgy, hogy a szabad piac érintetlen marad.
Viszont ha ingyen pénzt osztogatunk, nem fognak az emberek belőle piát venni és felhagyni a munkával?
A Világbank által végzett 2013-as tanulmány kimondottan azt vizsgálta, hogy a szegény emberek dohányra és alkoholra költenék-e a támogatást ha készpénzt kapnának. A válasz határozottan nem. Éppen az ellenkezője történik.
Más kutatások azt mutatják, hogy minél gazdagabb vagy, annál több szert fogyasztasz. A lusta és szegény ember inkább sztereotípia, mint jelenség.
Mi van a lustasággal?
Az univerzális alapjövedelemre tett kísérletek Kanadában a 70-es években azt mutatták, hogy a kedvezményezettek 1%-a adta fel a munkáját, leginkább a gyermeknevelésért. Átlagosan kevesebb mint 10%-kal csökkent az emberek munkával töltött ideje.
A bónusz időt arra használták, hogy célokat valósítsanak meg, mint például a tanulmányok folytatása vagy jobb munka keresése. Ha viszont nem a lustaság és kábítószer a fő gond, akkor a jelenlegi szolgáltatások miért nem szüntetik meg a szegénységet?
A támogatások vagy munkanélküli segélyek gyakran sok kötöttséggel járnak. Mint például a kötelező részvétel oktatásokon, adott számú állásra jelentkezés, vagy bármilyen munka végzése, függetlenül attól, hogy mennyire testhezálló vagy mennyit fizet.
A személyes szabadság elvesztésén kívül, ezen kötöttségek teljesítése gyakran hatalmas időpazarlás, és egyedül arra való, hogy a munkanélküli statisztikák kevésbé fessenek rosszul.
Sok esetben hasznosabban töltöd az időd, ha a megfelelő munkahely keresésére fordítod, folytatod a tanulmányaidat, vagy egy vállalkozásba kezdesz.
A másik kellemetlen mellékhatása sok segélyprogramnak az, hogy sok embert a szegénység csapdájába csal és jutalmazza a tétlenséget. Képzelj el 1000 dolláros segélyt minden hónapban!
Sok programban ha egyetlen dollár plusz bevételed van, az egészet megvonják. Ha vállalsz egy munkát, ami 1200 dollárt fizet, nem csak, hogy elveszíted a segélyt, de az adók és az egyéb költségek miatt, mint például az utazás, kevesebb pénzzel jössz ki, mint azelőtt.
Így minél aktívabban próbálnál javítani a helyzeteden, mellette a bevételed nem növekszik, vagy még csökken is, a segély annál inkább teremt egy gátat, ami szegénységben tart és elősegíti a tétlenséget.
Az alapjövedelmet nem lehet megvonni, így egy munkahely és plusz bevétel mindig javítja az anyagi helyzeted. A munka mindig jutalmaz. Gát helyett egy lépcsőt teremt, amin keresztül az emberek felemelkedhetnek.
Azonban, ha az UBI még egy jobb modell is, megvalósítható-e gazdaságilag? Mi van az inflációval?Az árak nem emelkednek meg annyira, hogy úgy legyen mint előtte?
Mivel a pénz nem varázslatból vagy nyomtatóból jön, azt valahonnan át kell helyezni. Inkább tőkék cserélődéseként jellemezhető, mint újak létrejötteként; így nincs infláció.
Rendben, de hogy fizetjük meg?
Erre nincs megoldás, mert a Föld túlságosan változatos.
Milyen jól áll egy ország, mik a helyi értékek, a megnövelt adók vagy a katonai költségvetés csökkentése politikailag elfogadható-e? Hány segélyprogram létezik és működnek-e?
Minden ország egyéni úton juthat el az alapjövedelemig. A legegyszerűbb módja az alapjövedelemnek a támogatások megszüntetése, és a tőke felhasználása. Nem csak, hogy sok hivatal bezárásával járna, ami már magában megtakarítással jár, rengeteg adminisztrációt szüntetne meg.
Bár így sok ember szörnyűbb helyzetbe kerülne mint előtte. Ha a cél az, hogy mindenkinek járjon támogatás, akkor is szükségesek különböző programok, mert az országokhoz hasonlóan az emberek is különbözőek.
A másik megoldás - magasabb adók, különösen a leggazdagabbaktól. Az Egyesült Államokban például nagy gazdasági növekedés történt, de a legtöbb haszon a legtehetősebb néhány százalékhoz került. A gazdasági szakadék gyorsan tágul, és sokan érvelnek azzal, hogy ideje elosztani a nyereséget egyenlőbben, hogy megőrizzük a társadalmi békét.
Lehetne adó az üzleti tranzakciókon, az alaptőkén, az ingatlanokon, a szénen, vagy akár a robotokon. De az alapjövedelem nem feltétlenül drága. Egy új tanulmány szerint 1000 dollár univerzális alapjövedelem az Egyesült Államokban megnövelhetné az állam GDP-jét 12%-al 8 éven belül.
A szegények így többet költhetnének, és ez növelné az összbevételt.
Mi történne azokkal, akik a piszkos munkákat végzik? Ki fog a mezőkön dolgozni, mászni a csatornákban, vagy zongorákat emelgetni? Ha nem kell dolgozni a túlélésért, az emberek elvállalnak kemény, unalmas vagy kimerítő munkákat?
Az UBI adhat nekik lehetőséget hogy javítsanak a munkakörülményeken. Egy tanulmányban kiszámolták, hogy minden extra dollár, ami a dolgozókhoz kerül 1,21 dollárt jelent a nemzetgazdaságnak. Miközben minden extra dollár, ami a magas jövedelmű amerikaiakhoz kerül, csupán 39 centet ad hozzá.
Így is lennének nagyon gazdag és szegény emberek, de megszüntethetnék a félelmet, szenvedést, és az egzisztenciális pánikot a társadalom egy jelentős részében. A szegényebb városrészekben élő polgároknak jobb életet biztosítani egy találó gazdasági stratégia lenne, de sokak ennél is tovább mennének. Elegendő alapjövedelmet akarnak ahhoz, hogy egy középosztálybeli egzisztenciát fenn lehessen belőle tartani.
Ha félretesszük a pénzügyi akadályokat, ez a gondolat alapvetően szembe megy a társadalmi berendezkedésünkkel. A munkád által foglalod el a helyed a közösségben, ami meghatározza a helyzeted és a lehetőségeid. Viszont ez sokakat arra kényszerít, hogy rengeteg időt öljenek olyan dolgokba, ami nem érdekli őket.
2016-ban az amerikai dolgozóknak csak 33%-át érdekelte a munkája, 16% aktívan szenvedett, és a maradék 51% csak testben volt ott.
Az emberek 67%-a feladná a munkáját, ha tehetné?
Méltatlan lenne a munkát holmi apróságnak lefesteni. A munka ad valamit, amit elvégezhetünk. Kihívást rejt, arra motivál, hogy fejlődjünk, hogy beleássuk magunkat. Sokan ismerkednek vagy barátkoznak a munkahelyükön. Dolgozunk társadalmi státuszunkért, vagyonért és a világban elfoglalt helyünkért. Keressük, hogy mit kezdjünk az életünkkel, és sok embernek a munka jelenti a választ.
Más aggodalmak is felmerülnek az UBI-vel kapcsolatban. Ha minden támogatást felcserélünk egyetlen kifizetésre, a kormány nagy befolyásra tesz szert, így az egyéni programok könnyebben támadhatóak vagy csökkenthetőek, mint a sokaság. Vagy egy képviselő drasztikus változást ígér az alapjövedelemben, hogy hatalomhoz jusson, és az UBI nem old meg minden egyenlőtlenséggel kapcsolatos gondot.
Például a lakbér: amíg 1000 dollár egy gáláns összeg lehet vidéken, ez nem valami sok a költséges nagyvárosi környezetben. Ez könnyen vezethet oda, hogy a szegények kiköltöznek, és a gazdag és szegény közti különbség még szélsőségesebbé válik.
És persze sokakat megrémít az az elképzelés, hogy a munka nem nélkülözhetetlen a túléléshez.
Következtetés
Jó ötlet-e a feltétel nélküli alapjövedelem? Valójában, ezt még nem tudjuk. Sok kutatás kell még, több és nagyobb próbálkozások, át kell gondolnunk, milyen UBI-t szeretnénk, és mit vagyunk hajlandók feláldozni érte.
A benne rejlő lehetőségek hatalmasak. Ez lehet a legígéretesebb modell, amit a szegénység maradandó felszámolásáért tehetünk. Komolyan lecsökkentheti a világban lévő szenvedést, és mindannyiunknak nyugodtabb élete lehetne.