Mivel az emberi álmok mélyen személyesek, természetükből adódóan nagyon nehéz tanulmányozni őket a klinikai tudományok számára, ami objektív és megfigyelhető adatokon alapuló megközelítést tenne lehetővé.
A benne rejlő kihívások ellenére a pszichológusok még mindig vonzódnak ahhoz a rejtélyhez, hogy az álmainkban miért fordulnak elő különféle hétköznapi, szorongást előidéző, kalandos vagy egyenesen értelmetlen témák.
A találóan Dreaming című folyóiratban ebben a hónapban megjelent tanulmányt Jonas Mathes, a Heinrich-Heine Egyetem Kísérleti Pszichológia Intézetének kutatója vezette, amely egy újfajta betekintést nyújt a rendkívül zavaró, mégis gyakori álmokba, az erőszakos rémálmokba. (1)
A csapatával együtt arra törekedett, hogy megvizsgálja, milyen gyakran fordulnak elő olyan rémálmok, amelyek során erőszakos cselekményeket követ el valaki mások ellen, és hogy ezeknek a cselekményeknek melyek a szituációs motívumai az álomban, és hogy bizonyos személyiségfaktorral rendelkező egyének mekkora valószínűséggel tapasztalják meg ezeket az úgynevezett "elkövető rémálmokat."
A két részből álló vizsgálataik során két csoportot (39 és 60 személyt) kérdeztek meg, akik rendszeresen tapasztaltak rémálmokat (nem csak kellemetlen álmokat, mivel ezek sokkal gyakoribbak, mint a vidám álmok szinte mindenkinél). Az első csoport körében az agressziót értékelték egy jól ismert pszichológiai kérdőív segítségével, míg a másodikat agresszió, neuroticizmus és kreativitás szempontjából osztályozták.
Az eredményeik azt sugallják, hogy az álomvilágunk meglepően gonosz is lehet: az első csoport az összes álom 18-28 százalékában számolt be egy másik személy elleni agresszióban való részvételről.
"Az álmokban az agresszív cselekmények többsége szándékos volt, és az elkövető legveszedelmesebb tette egy másik ember meggyilkolása volt," - írták a tanulmányban. Mielőtt azt a következtetést vonnánk le, hogy minden ember egy elfojtott pszichopata, figyelembe kell vennünk, hogy az álomhelyzetek többségében ezeket a cselekményeket az önvédelem váltotta ki.
A személyiségi felmérések elemzése azt mutatta, hogy a rendszeres elkövető rémálmokkal rendelkező emberek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek a valódi világban megélt erőszakos történettel, és a neuroticizmus illetve az agresszió jellemzőit mutatják azokkal szemben, akik nem tapasztaltak elkövető rémálmokat vagy egyáltalán nincsenek rémálmaik. Miközben ez a kapcsolat meglehetősen intuitív, Mathes és munkatársai le voltak nyűgözve, amikor felfedezték, hogy az elkövető rémálmok szintén gyakoribbak azoknál az embereknél, akik kreatívabb eredményeket értek el az életben.
Bár elismerik, hogy további kutatásokra van szükség a személyiség és az erőszakos álmok közötti kapcsolat megerősítésére, a megállapítások a múltbeli tanulmányok által létrehozott keretek között nyernek értelmet. Az álmok során az elme olyan kérdéseken és érzelmeken töpreng, amelyeket megpróbálunk elnyomni a nap folyamán.
Így azok az egyének, akiket sokkal inkább érint a mögöttes neuroticizmus, a korábbi trauma vagy a kritikával és a kreatív karriertől való elutasítással való küzdelem, egyszerűen több belső démonnal rendelkeznek, és szó szerint csatákat vívnak alvás közben.
"A rémálmokat tapasztalók, akik egyben kreatívabbak is, még kreatívabbak lehetnek az agresszorra való aktív reagálás során," - mondta Mathes. "Ahelyett, hogy elmenekülnének, visszavágnak, vagy valószínűleg bántják az illetőt, mert meg akarnak menteni vagy védeni egy másik álombéli szereplőt."
(1) - http://psycnet.apa.org/doiLanding?doi=10.1037%2Fd
(2) - http://www.iflscience.com/brain/new-study-finds-creative