A több mint 700 kilométer hosszú mauritániai vasút vasércet szállít a forró Szahara sivatagban 1963 óta. Az egyik leghosszabb és legnehezebb vonat jár ezen a vonalon a világon, melynek közel 3 kilométeres szörnyeteg szerelvénye a Zouérat bányászati központból indul Nouadhibou kikötővárosába az afrikai atlanti partra.
A vonat a mauritániai gazdaság alapköve és kapcsolat a külvilággal a vasút mentén élő emberek számára.
Mauritánia teljes területének csupán mintegy 0,2 százaléka alkalmas gazdálkodásra. Az országnak gyakorlatilag teljes egészét sivatag borítja. A népesség egyharmada berber és arab háttérrel rendelkező nomád mór. Az 1970-es és 1980-as években a súlyos szárazság következtében sok nomád ember kénytelen volt a városi térségekbe költözni.
Az ország fővárosát Nouakchott-ot eredetileg 8000 ember elhelyezésére tervezték, ahol jelenleg mintegy 1 millióan élnek.
[post_ads]
Ám az első pillantásra kietlen pusztaságnak tűnő Mauritánia rendkívül gazdag a természeti erőforrásokban. Mauritánia rendkívül gazdag vasércben, amely az ország exportjának mintegy felét teszi ki. A mauritániai vasút megépítésének egyetlen célja a vasérc szállításának megoldása volt.
Mindegyik szerelvény körülbelül 17000 tonna ércet szállít, ami több, mint amennyi egy Eiffel-torony felépítéséhez szükséges.
A Szahara sivatag az egyik legszárazabb régió a bolygón, de Mauritánia partmenti vizei halban rendkívül gazdagok. A 27 éves Malick a vonatra van utalva a saját túlélése érdekében. Nouadhibou-ban halat vásárol és eladja azt a 650 kilométerre található Zouératban.
[post_ads_2]
A 30 órás út körülbelül 50 dollárba kerül. Napközben a hőmérséklet meghaladja a 40 Celsius fokot, és gyakran halnak meg azért, mert lezuhannak a vonatról.
Miután eladta a halat, Malick két napot pihen, majd újra felkapaszkodik a vonatra és útnak indul a part felé.
Azok a családok, akik a vasútvonal mentén élnek, olyan kereskedőkre vannak utalva, mint Malick az alapvető túlélésük érdekében. A víz, üzemanyag és a tartós cikkek a vonat segítségével jutnak el hozzájuk. Ez az egyetlen kapcsolatuk a külvilággal.