Ausztrál tudósok által végzett kutatás alapján az apró, nanoméretű sókristályok lehetnek a következő generációs adattárolók, melyeket lézer fényből származó adatokkal kódolnak.
A Dél-Ausztrál Egyetem és az Adelaide Egyetem kutatói az Új-Dél-Wales-i Egyetemmel együttműködve új és energiatakarékos megközelítést mutattak be az adatok fény segítségével történő tárolására. (1)
"A közösségi média, a felhőalapú számítástechnika és az okostelefonok megnövekedett adathasználatának köszönhetően a meglévő adattárolási technológiák, például a merevlemez meghajtók és a szilárdtest tárolók gyors ütemben közelednek a határaikhoz," - mondja a projektvezető Dr. Nick Riesen, a Dél-Ausztrál Egyetem kutatója.
"Egy olyan korszakba léptünk, ahol új technológiákra van szükség a több 100 terabájtos (1000 gigabájt), vagy akár petabájtos (millió gigabájt) tárolási igények kielégítésére. Az egyik legígéretesebb technika ennek elérése az optikai adattárolás."
[post_ads]
Dr. Riesen és az Adelaide Egyetem PhD hallgatója Xuanzhao Pan olyan technológiát fejlesztettek ki, amely fénykibocsátó tulajdonságú nanokristályokra épül, és amely hatékonyan be- és kikapcsolható olyan minták szerint, amelyek digitális információkat képviselnek. A kutatók lézereket használtak a kristályok elektronikus állapotainak, és így a fluoreszcencia tulajdonságainak megváltoztatására.
Kutatásuk azt mutatja, hogy ezek a fluoreszkáló nanokristályok ígéretes alternatívát jelenthetnek a hagyományos mágneses (merevlemezes) és szilárdtestalapú (szilárdtest meghajtó) adattárolókkal vagy a blu-ray lemezekkel szemben. Kimutatták, hogy megoldható az újraírható adattárolás olyan kristályokban, amelyek 100-szor kisebbek, mint ami még emberi szemmel látható.
Xuanzhao Pan és Dr. Nick Riesen az új optikai adattároló platformmal
"Az teszi ezt a technikát érdekessé, miközben fényt alkalmaznak az információ tárolására, hogy több bit tárolható egyszerre. És a legtöbb másik optikai adattárolóval ellentétben az adatok újraírhatók," - mondja Dr. Riesen.
Ez a "többszintű adattárolás" - több bit tárolása egyetlen kristályon - megnyitja az utat a sokkal nagyobb tárolási sűrűséghez. A technológia lehetővé teszi a nagyon alacsony fogyasztású lézerek használatát, növelve az energiahatékonyságát és praktikusabbá téve a fogyasztók számára.
"Az alacsony energiaigény miatt ez a rendszer ideális az optikai adattárolásra az integrált elektronikus áramkörökben," - mondja Hans Riesen professzor az Új-Dél-Wales-i Egyetemről.
A technológiának megvan az a potenciálja is, hogy kitolja annak határait, hogy mennyi digitális adat tárolható a 3D adattárolás fejlesztésén keresztül.
[post_ads_2]
"Úgy gondoljuk, lehetséges kiterjeszteni ezt az adattárolási platformot olyan 3D technológiákra, amelyekben a nanokristályok üvegbe vagy polimerbe vannak ágyazva, felhasználva azt az üvegfeldolgozó képességet, amellyel az IPAS-ban rendelkezünk," - mondja Heike Ebendorff-Heidepriem professzor az Adelaide Egyetemről. "Ez a projekt bemutatja azokat a nagy horderejű alkalmazásokat, amelyeket transzdiszciplináris új anyagok kutatásával lehet elérni."
Dr. Riesen szerint: "A 3D optikai adattárolás potenciálisan lehetővé teheti a petabájt szintű adattárolást kis adatkockákban. Csak hogy ezt érzékeltessem, úgy gondolják, hogy az emberi agy körülbelül 2,5 petabájtot tud tárolni. Ez az új technológia életképes megoldást jelenthet az adattárolás szűk keresztmetszetének leküzdésére." (2)
(1) - https://www.osapublishing.org/oe/abstract.cfm?uri=oe-26-9-12266
(2) - https://www.adelaide.edu.au/news/news100922.html