A Voynich-kézirat
A Voynich-kézirat egy illusztrált kódex, amelyet kézzel írtak egy ismeretlen írásrendszerben. A pergament, amelyre írták, a 15. század elejére (1404-1438) datálták, és talán az olasz reneszánsz alatt készült Észak-Olaszországban. A kézirat nevét Wilfrid Voynich, egy lengyel könyvkereskedő után kapta, aki 1912-ben vásárolta meg.
Néhány oldala hiányzik, és körülbelül 240 maradt. A szöveget balról jobbra írták, és az oldalak nagy részén illusztrációk vagy diagramok vannak. Egyes oldalak összecsukható lapok.
A Voynich-kéziratot számos profi és amatőr kriptográfus tanulmányozta, köztük amerikai és brit kódfejtők az első és a második világháborúból. Eddig még senki nem bizonyította, hogy megfejtette a szöveget, melynek okán híressé vált a titkosítás történetében. A kézirat jelentésének és eredetének rejtélye sokak fantáziáját izgatta, a kéziratot regények és spekulációk tárgyává tette. Az elmúlt száz év során felvetett számos hipotézis közül egyiket sem igazolták.
[post_ads_2]
Szodoma és Gomora
Szodomáról és Gomoráról említést tesz a Teremtés könyve és a héber Biblia, az Újszövetség, valamint a deuterokanonikus könyvek, továbbá a Korán és a Hadísz.
A Tóra szerint Szodoma és Gomora királyságai szövetségben álltak Admah, Zeboim és Bela városával. Ez az öt város, más néven "a síkság városai" a Jordán folyó partján feküdt Kánaán földjének déli részén. A síkságot, amely megfelel a mai Holt-tenger északi részén fekvő területnek, az Édenkerttel hasonlították össze, mint ami jól öntözött és zöld volt és alkalmas az állatállomány legeltetésére.
Az isteni ítélet azonban lesújtott Szodomára és Gomorára, valamint két szomszédos városra, amelyeket teljesen elpusztított a tűz és a kénkő. A szomszédos Zoar (Bela) volt az egyetlen város, amelyet megkímélt. Az ábrahámi vallásokban Szodoma és Gomora a megátalkodott bűn szinonimájává vált, és bukásukat az isteni megtorlás közmondásos megnyilvánulásának tartották. Szodomát és Gomorát történelmileg és ma is a bűn és a homoszexualitás metafóráiként használják, bár a szövegek és más ősi közel-keleti források közelebbi vizsgálata azt sugallja, hogy ez a társítás helytelen lehet.