Ez a nyugat-afrikai város, amely a Föld legtávolabbi pontja szinonimájaként volt ismert, 1988-ban került fel a világörökségi listára, sok évszázaddal azt követően, hogy fontos tudományos központnak számított.
Timbuktu volt az iszlám tudomány központja számos afrikai birodalom ideje alatt, amely 25 ezer egyetemi hallgató és más medresze (középkori iszlám világra jellemző iskolarendszer) otthona volt. A várost az iszlám elterjedésének fontos kiindulópontjaként tartották számon a világon a 13. és 16. század között.
A szent muzulmán szövegeket kötött kiadásokban nagy távolságokból vitték Timbuktuba a Kairóból, Bagdadból, Perzsiából és máshonnan származó tudósok, akik a városban tartózkodtak. Az iszlám nagyszerű tanításait, a csillagászat és a matematika, valamint az orvostudomány és a jog területén, több százezer kéziratban gyűjtötték össze és állították elő. Sok közülük elég rossz állapotban maradt fenn, de felbecsülhetetlen értékű írásos feljegyzést alkotnak az afrikai történelemről.
Timbuktu értékes kéziratainak többsége magánkézben van hosszú évek óta elrejtve, és jó pár közülük már eltűnt a feketepiacon. Van remény, hogy könyvtárakat és kulturális központokat hozzanak létre, hogy megőrizzék az értékes gyűjteményt, és turisztikai bevételi forrássá váljanak. Néhány erre irányuló erőfeszítés már folyamatban van.
Azonban nem a vallás volt a város egyetlen fontos jellemzője. Timbuktu a Niger-folyó közelében található, ahol az észak-afrikai szavannák belevesznek a Szahara homokjába, és romantikus képéhez tartoztak a teve karavánok által használt kereskedelmi útvonalak. A sivatagból származó só nagy értéket képviselt, és más termékekkel együtt gazdagította a várost. Valójában ezekkel a karavánokkal érkeztek a tudósok a helyszínre.
A 16. században a marokkói megszállók elkezdték elkergetni a tudósokat, és a kereskedelmi útvonalak lassan eltolódtak a partok felé. A város fontossága és presztízse elhalványult, és a tudósok másutt folytatták tevékenységüket. A francia gyarmatosítás a 19. század végén újabb komoly csapást jelentett Timbuktu korábbi dicsőségére.
[post_ads_2]
Timbuktu helyzete egészen odáig romlott, hogy bár néhány évvel korábban a világörökség részeként elismerték, 1990-ben a Veszélyeztetett Világörökségi listára is felkerült. Azonban Timbuktu három ókori mecsetének megőrzésével jelentős javulást értek el, és 2005-ben végül lekerült a listáról.
Timbuktu arra törekszik, hogy növelje az idegenforgalmi bevételeket és fejlessze a turizmust oly módon, hogy közben megőrzik a múltat. A Szahara szélén a sivatagi homok könyörtelen terjeszkedése ugyancsak fenyegetést jelent Timbuktu számára.
2012-ben Timbuktu ismét felkerült a Veszélyeztetett Világörökségi listára a fegyveres konfliktusokkal kapcsolatos fenyegetések miatt.