Amikor a nácik a harmincas években mind jobban szorongatták Németországot, az SS vezetője egy előadáson vett részt Berlinben. Heinrich Himmler alig tudta visszatartani izgalmát, amikor egy fiatal régész egy furcsa elméletet vetett fel. Azt állította, hogy ismeri Atlantisz mitikus városának helyét, ahol korábban egy mester faj élt, mielőtt a sziget paradicsomot elárasztotta a tenger. Egy maréknyi túlélő megmenekült, és a Föld távoli sarkaiba indult, hogy civilizációjuk magvait újra elvesse.
Himmler és társai számára ez volt a tökéletes megoldás. A náci hitvallás középpontjában az a meggyőződés állt, hogy az árja faj, amelytől az igazi németek származnak, minden más emberi faj felett állt. Mégis volt egy hatalmas akadály.
Soha senki nem fedezett fel semmilyen templomot, szentírást vagy műtárgyat annak bizonyítására, hogy ez az ősi civilizáció valóban létezett. De ha megtalálnák a bizonyítékokat, a nácik saját vallást hozhatnak létre a kereszténység helyett.
A következő évtizedben Himmler egy sötét projektet vezetett, melyet ennek a bizarr elméletnek a bizonyítására indítottak el. Az Ahnenerbe (Ősi örökség) nevű SS egység, amely régészekből és tudósokból állt, bizonyítékokra vadászott az egész világon, hogy megtalálják Atlantisz elveszett árja népét.
Az Ahnenerbe munkájára csak 1945-ben derült fény, amikor az amerikai katonák több ezer dokumentumot fedeztek fel egy barlangban Közép-Németországban. A tartalmukból kiderült, hogy a nácik miért indították el a Holokausztot.
A régész, aki akaratlanul is rávilágított minderre, Herman Wirth, az ősi vallások tudósa volt.
Úgy gondolta, hogy a hasonló megjelenésű szimbólumok felfedezése a világ különböző részein nem volt véletlen.
Ezek összekapcsolása egyetlen fajra utalt, amely Atlantiszon élt az Atlanti-óceánon, valahol Portugália és Nagy-Britannia között. Wirth expedíciót javasolt annak bizonyítására, hogy Atlantisz túlélői a világ magasabban fekvő részei felé menekültek, és úgy döntöttek, hogy soha többé nem térnek vissza a tengerre. Wirth biztos volt benne, hogy a leszármazottak Tibetben éltek.
Wirth lelkes támogatót talált Himmler személyében, és 1938-ban öt SS-tudós indult a Himalájába.
[post_ads_2]
Sir Richard Evans, a Cambridge-i Egyetem történésze szerint: "A nácik a világ történelmét egyfajta küzdelemnek látták a fajok között, és úgy gondolták, hogy a ráttermetteb győz. Úgy vélték, hogy minden faj alacsonyabb az árjákkal szemben."
"Himmler egy új vallással akart előállni, beleértve a napimádatot és a régi isteneket, és azt akarta, hogy az SS váljon valamiféle kultusszá, vagy árja arisztokráciává."
A 2. Világháborút megelőzően mindenféle expedíciót indítottak, amelyek célja az árja elmélet igazolása volt. Tibeten kívül az SS tudósai elutaztak Svédországba, Skóciába, Izlandra és Franciaországba.
Tibetben az SS csapat a helyi embereket tanulmányozta. Az arcvonásaik ellenőrzése után arra a következtetésre jutottak, hogy a tibetiek az árjáktól származnak. Amikor az expedíció tagjai néhány héttel az 1939-es háború kitörése előtt visszatértek Münchenbe, hősökként kezelték őket.
"Hitler és antropológusai úgy gondolták, hogy az emberek fejének mérésével meg tudják mondani, hogy melyik fajhoz tartoznak," - tette hozzá Sir Richard. "Ami baljóslatúvá tette mindezt azon elmélet volt, hogy a faji hierarchia tetején az árják állnak. A nácik úgy tekinettek a fajok keveredésére, mint egy közúti kataszrófára."
Állítólag ez az expedíció, amelyről Himmler azt hitte, hogy bizonyította Atlantisz létezését, egyben egy egész faj likvidálásához vezetett. Meg volt győződve a Himalája tanulmány alapján, hogy azt is megmutatta, hogyan gyengült az árja mester faj, miután Atlantisz túlélői keveredtek a tibetiekkel. A faji tisztaság megszállottja lett és úgy gondolta, hogy Jézus az árják leszármazottja volt, nem pedig zsidó.
Himmler továbbá felvette Otto Rahn történészt, akit lenyűgözött Artúr király legendája. Rahn különc volt, aki fekete fedora kalapot viselt, és a náci Indiana Jones-nak nevezték. Nyilvánvalóan ő ihlette Steven Spielberg hősét, és mint az "Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag" című filmben, megszállottan kereste a Szent Grált. Rahn kutatásai azt sugallták, hogy a Grál utolsó őrzői a katharok voltak, akiket a 13. században kiirtottak.
A legenda szerint a Grált, amely állítólag egy Krisztus által használt pohár vagy csésze volt, meg lett szentelve az "Utolsó vacsorán,"és misztikus erővel rendelkezett, amit egy barlangban rejtettek el.
Rahn az Artúrról szóló történeteket nyomon követte, és arra a következtetésre jutott, hogy a Grál egy romos várban, Montsegur-ban, a francia Pireneusokban található. Életét a Grál felkutatásának szentelte, de elfogyott a pénze, amíg 1934-ben meg nem hívták, hogy találkozzon Himmlerrel. Rahn beleegyezett, hogy csatlakozik az SS-hez, ha a nácik készpénzt biztosítanak számára, hogy folytathassa a keresést.
Himmler és Hitler
Állítólag Himmler a háború idején látogatást tett egy másik lehetséges Grál helyszínen, a Montserrat Apátság közelében, Barcelona mellett 1940-ben.
Himmler úgy vélte, hogy a Szent Grál megtalálása emberfeletti erőt fog neki adni, és segíteni fogja Németországot a háború megnyerésében. És olyan magabiztos volt a megtalálásában, hogy Vesztfáliában a Wewelsburg kastélyt előkészítette az érkezésére. Az alagsorban volt egy üres padló, ahová elhelyezték volna. Máshol minden követ megmozgattak, hogy bizonyítsák, hogy egyszer az árják uralták a világot, és az Ahnenerbe SS tudósai ennek érdekében hatalmas költségvetéssel rendelkeztek.
Amikor a náci harci gépezet 1941-ben kelet felé indult, hogy meghódítsák a Szovjetuniót, a régészek a nyomdokukban jártak és rabszolga munkásokat használtak, hogy kiássák "a német felsőbbrendű faj kolóniáinak" bizonyítékait, amelyek a távoli múltban éltek. De a tibeti expedíció feltételezett sikere ritka áttörést jelentett.
Himmler elfáradt Herman Wirth-től, és kirúgta, míg a szerencsétlen Otto Rahn még rosszabb sorsra jutott. A barátai ragaszkodtak ahhoz, hogy tisztességes ember, aki csak azért csatlakozott az SS-hez, mert lehetővé tették neki, hogy folytassa munkáját. Felismerve, hogy az ördöggel kötött megállapodást, a 35 éves férfi megpróbált megszabadulni az SS-től, de ezzel aláírta a saját halálos ítéletét.
A dühös Himmler, aki csalódott, mert Rahn nem találta meg a Szent Grált, bosszút állt, amikor az egyik első koncentrációs tábor őre lett. Egy nap Rahn egy marék altatót vett be és elindult az Alpokba, ahol leült és halálra fagyott.