A dinoszauruszok kihalásának oka még egy katasztrófafilm forgatókönyvéhez képest is nevetségesnek tűnhet. Egy viszonylag apró aszteroida eltalálja a Földet, de tömeges globális katasztrófát okoz, amely szinte minden élő állatot elpusztít a bolygón.
Pontosan ez történt, amikor egy körülbelül 15 kilométer széles űrszikla csapódott be bolygónkba 66 millió évvel ezelőtt a mai Mexikó sekély tengerén, és elszabadult a pusztítás, amely beindította azt a folyamatot, amelynek következtében kihalt a dinoszaurusz populáció.
A dinoszauruszok kipusztulását okozó hatások kiderítésére a tudósok lefúrnak a becsapódási kráter mélyére, és kőzetmintákat hoznak felszínre. Az anyag jellegéből a szakértők képesek rekonstruálni a brutális esemény részleteit.
Nyilvánvalóvá válik, hogy a 15 km széles aszteroida nem is találhatta volna el rosszabb helyen a Földet. A célterületen található sekély tengerből óriási mennyiségű kén (az ásványi gipszből) került be a légkörbe, amely meghosszabbította a közvetlen tüzet követő "globális téli" időszakot.
Ha az aszteroida más helyen csapódik be, az eredmény nagyon különböző lehetett volna. Ha az aszteroida néhány pillanattal előbb vagy utóbb csapódott volna be ahelyett, hogy a sekély part menti vizeket találja el, talán a mély óceánt érhette volna el.
A közeli Atlanti-óceánban vagy a Csendes-óceánban történő becsapódás sokkal kevesebb elpárolgó kőzetet jelentett volna - beleértve a halálos gipszet is -, a felhő kevésbé lett volna sűrű, és a napfény még elérte volna a bolygó felszínét, ami azt jelenti, hogy ami történt, azt el lehetett volna kerülni.
Ebben a hideg, sötét világban egy héten belül elfogyott az óceánokban az élelem, és röviddel utána a szárazföldön is. Mivel semmi ehető nem volt a bolygón, a hatalmas dinoszauruszoknak kevés esélyük volt a túlélésre.
[post_ads_2]
A fúrás során a magmintákat 1300 méterrel az öböl feneke alól hozták a felszínre. Ennek az anyagnak a legalacsonyabb szakasza a kráter csúcsgyűrűjének nevezett részben található. Ez olyan kőzetből áll, amely erősen töredezett és a nagy nyomás megváltoztatta.
Tulajdonságainak elemzésével a fúrást végző csapat - amelyet Jo Morgan professzor és Sean Gulick vezet - azt reméli, hogy rekonstruálhatják a hatásokat és a környezeti változásokat.
Most már ismerik azt az energiát, amely létrehozta a krátert, amikor az aszteroida becsapódott - ami 10 milliárd hiroshimai atombomba erejének felelt meg. És azt is értik, hogy a nyomás miként hozta létre azt a struktúrát, amit ma megfigyelhetünk.
A csapat az esemény utáni évekbe is betekintést nyert, amikor az élet visszatért a becsapódás helyén.